„A jogállami lehetőségek kimerültek, nem demokráciában, csupán többpártrendszerben élünk,” nyilatkozta Pápai Lajos győri püspök a katolikus püspöki kar lapjában nemrég, egyikeként azon, majd” tucatnyi egyházvezetőnek, akik aláírták a Csoóri Sándor nevéhez kötődő, ún. Márciusi Chartát. Püspöktársai ezzel kapcsolatban „szellemi”, illetve „erkölcsi forradalom” szükségességéről beszéltek, hűen a charta azon kijelentéséhez, mely szerint szellemi és morális felső ház létrehozására van szükség. Hát igen, mindezekre egyre sürgetőbb szükség volna. Kézenfekvő volna a felvilágosodást például némely egyházi iskolában elindítani.
A minap a Népszava számolt be arról, hogy a budakeszi Prohászka Ottokár katolikus gimnázium igazgatóhelyettes történelemtanára az iWiW internetes oldalon egy olyan fényképet ad közre magáról személyes bemutatkozásként, melyben náci SS-egyenruhában díszeleg (nem mellesleg táborozó gyerekek körében). Az oldalon szereplő négy fénykép közül még egy kötődik a hírhedt náci halálbrigádhoz, ezen egykori magas rangú SS-tisztek szerepelnek, amint éppen átvesznek valamit, a katolikus tanár által odabiggyesztett, tréfásan saját magára vonatkoztatott felirat: „Ajándékot is kaptam.” (Ez utóbbi kép hétfő reggel lekerült az internetről.) Kevesen említik az esettel kapcsolatban, hogy a történelemtanár kiket, milyen szervezeteket tüntetett fel „ismerőseiként” bemutatkozó lapján. Íme néhány példa: Én is Gój vagyok, Anti Amerika Club – Fuck the USA, Árpádsávos Zászló, Árpád-vonal baráti kör Védelmi Rendszer a Magyarságért, Pinochet, Egészséges fejbőr, General Francisco Franco, Hezbollah, Revíziós Magyar Fesztivál, IRA – Ír Köztársasági Hadsereg, A Legyőzhetetlen Messerschmitt, Palesztin Felszabadítási Szervezet, Nemkívánatos csőcselék, Panzerkampwagen, Egészséges Fejbőr, Wehrmacht, Imrédy Béla.
Míg Cziffra Zsuzsa, az önkormányzat oktatási bizottságának fideszes elnöke – a jobboldali pártra hasonló kérdésekben oly jellemző módon – rosszízű tréfaként keni el a pedagógus tettét, az – nomen est omen – antiszemita és fajvédő tevékenységéről hírhedtté vált Prohászka Ottokár katolikus püspök nevét viselő egyházi iskola igazgatója mindebben még ennyi problémát sem lát, mondván, helyetteséről közismert, hogy „hagyományőrző,” így semmi kivetnivalót nem talál a történtekben.
A szóban forgó tanár – Kosaras Péter Ákos – tréfás hagyományőrzése egyébként már korábban is ismertté vált a szélesebb nyilvánosság előtt. A kettős állampolgárságról szóló népszavazás után a Budakeszi Iránytű című helyi lapban egyebek mellett a következő sorokat vetette papírra: „Kitavaszodik azonban, ha a nemzeti szellemünk öntudatos keménységével és határozottságával űzzük ki házaink, utcáink, falvaink és városaink falai közül azt a hisztériát, demoralizáló jelszóhazugságot, mételyt és rombolást, amely azok önző agyából, rémlátó ijedtségéből fakad, akik nem a mienkkel azonos jogon, nem az ezeresztendős magyar hagyományok öröklött jogán, nem őseink bennünk élő szellemi vérkeringése, nemes önzése, százszor is megélt helytállása szerint nézik az egyetemes magyar érdekeket, hanem saját hazátlan nemzetköziségük olcsó prédájának tekintik a magyar életet… könnyen jár a szája azoknak, akik csekkfüzetekben hordozzák hazájukat, akik egyszer itt, másszor ott, de leginkább a vörös lobogó árnyékában érzik otthon magukat.”
Akkor a Történelemtanárok Egylete internetes honlapja szerkesztőségi jegyzetben foglalkozott az esettel, kijelentve: „Tudjuk: a csekkfüzetek és bankártőke fogalmak a kódolt beszéd jellegzetes elemei, a mindenkori antiszemita gondolatok alappillérei. Mint ilyenek, igen alkalmasak a kirekesztés és gyűlöletkeltés céljára.” Majd hozzátették: „A közreadott vélemény súlyát növeli, ezáltal az esetet különösen súlyosbítja, hogy az illető kijelentést megfogalmazó egy katolikus gimnázium igazgatóhelyetteseként, gyakorló hadtörténészként, történelemtanárként lépett fel.” Az iskola vezetése, illetve az iskolát fenntartó katolikus egyház, úgy tűnik, akkor sem látott e korhadt történelmi mocsok felelevenítésében kivetnivalót. Végtére ez is hagyományőrzés, ha nem is annyira szent hagyományról van szó.
De legalább mi ne tréfálkozzunk. Az eset ugyanis jóval túlmutat önmagán. Feltárja azt a szubkultúrát, mely bizonyos jobboldali és egyházi körökben bizony nagyon mélyre eresztett gyökerekkel tenyészik. Felhívja a figyelmet arra, hogy ezekben a körökben a vallás, a kereszténység és a nemzeti érzés nem több – de nem is kevesebb! – egyfajta primitív, ám annál intenzívebb és erőszakosabb törzsi identitásnál. Egy szélsőséges katyvalékról van szó, melynek egyes elemei egymás hatását szinergikusan erősítik és különösen veszélyes gyúelegyet alkotnak.
Bizonyos jobboldali és egyházi körök felmérhetetlen felelőssége, hogy ezt a szubkultúrát legitimálták, hogy táptalajt és teret biztosítottak fejlődésükhöz, megerősödésükhöz. Sokat hallhattunk már arról, hogy az egyházi iskolákban állítólag morálisan felsőbbrendű szellemiség van jelen. A jobboldal egyik vesszőparipája szintén a morális politizálás kisajátítása. Most azonban hangját sem halljuk e morális fentebb stílnek. Persze azon sem lepődnénk meg, ha ez a moralitás kompatibilis volna náci eszmék megtűrésével, sőt támogatásával, hiszen bizonyos fasiszta törekvések – l. Giovanni Gentile filozófus munkásságát – célja is egy totalitariánus „morális állam” megalkotása volt, vagyis egy olyan államé, mely elutasítja a liberalizmus minimalista és pluralista „éjjeliőr” koncepcióját és amely állampolgárainak az erkölcsi értékekben való nevelésére törekszik. Ha mindez összeegyeztethető bizonyos politikai és vallási törekvésekkel, ám nekik legyen mondva.
Legfeljebb az a kérdést tesszük fel, a náci eszmék hagyományának őrzése a közoktatásban vajon a magyar alkotmánnyal összeegyeztethető-e?
Buda Péter
