Mikor egy osztrák humoristát arról faggattam, mit gondol Kurt Waldheimról, azt válaszolta: halottakról jót vagy semmit, szóval inkább hallgatok. Az osztrák állami TV viszont nem osztotta véleményét és egy kerekasztal-beszélgetést szervezett, mely során igencsak nyilvánvaló lett az osztrák közvélemény megosztottsága. Volt aki implicite védeni próbálta Waldheimet, mivel úgymond a világ sajtója és politikusai – kevés kivétellel – összeesküdtek ellene.
Az 1986-os elnökválasztás első fordulója előtt egy nappal, május 3-án a Le Monde közölte Claire Trean cikkét az antiszemita választási kampányról. Trean megkérdezte Waldheim-t, hogy esetleges megválasztása nem fogja-e Ausztriát nemzetközileg elszigetelni. Az ENSZ volt titkára azt mondta, hogy neki mindenütt a világon barátai vannak.
Kurt WaldheimA következő kérdésre, hogy akkor miért kritizálja őt a nemzetközi sajtó, Waldheim válasza a következő volt: „mert az a zsidó világkongresszus kezében van, ez köztudott.”
Az Arbeiterzeitung, az osztrák szociáldemokrata párt központi lapja tíz napig várt, amíg ezt közölni merte, hiszen attól félt, hogy ha Waldheim antiszemitizmusára fény derül, még több osztrák rá adja majd a voksát.
Waldheim védői persze tagadták antiszemita indulatait, de Hans Rauscher, aki akkor a konzervatív Kuriernak dolgozott és közelről ismerte a férfit, igazolta, hogy Waldheim, az osztrák köztársaság elnöke nem volt antiszemita indulatoktól mentes.
Habár Waldheim volt az, aki a valaha megválasztott osztrák államelnökök között eddig a legtöbb szavazatot kapta, hivatalában el volt szigetelve, kivéve a Vatikánt és az arab országokat. Sehová sem hívták meg, és 1987-ben a Watch-listre, az USA tiltólistájára került.
Az USA jogállam, így bárki, aki erre a listára felkerül, amerikai bíróságnál panaszt emelhet a döntés ellen, és akkor az államnak bizonyítani kell, hogy okai voltak erre a lépésre. Waldheim soha sem emelt panaszt, mert nem kívánta, hogy Amerika bizonyítson.
Ausztria Waldheim javaslatára egy nemzetközi történész-bizottságot bízott meg, hogy vizsgálja meg, milyen szerepet töltött be Waldheim mint a németek balkáni főhadiszállásán alkalmazott felderítő tiszt, és hogy mit tudott a háborús bűnökről. A bizottság dokumentálta, hogy nem mondott igazat, amikor tagadta, hogy ezekről az atrocitásokról tudott volna. A Profil hetilap volt az egyetlen, aki leközölte a bizottság jelentését, de okmányok nélkül.
A jelentést csak egyszer közölte a koppenhágai egyetem angol nyelven. Ez persze ellentmond annak a képnek, amelyet a hivatalos osztrák politika kíván terjeszteni, mintha Ausztria bátran szembenézne saját múltjával.
Waldheim mélyen megosztotta az osztrák társadalmat, és bár a bécsi központi temető azon részében fogják eltemetni, ahol a köztársasági elnökök nyugszanak, nem kap állami temetést.
Háttér:
Az 1918-ban, Alsó-Ausztriában született Waldheim 1972-től 1981-ig volt a világszervezet főtitkára, 1986-tól 1992-ig pedig Ausztria köztársasági elnöke. Hírnevét beárnyékolta, hogy kiderült róla: a II. világháború alatt katonatisztként szolgált a Balkánon Hitler hadseregében, és egysége atrocitásokat is elkövetett. Az ENSZ-ben komolyabb kifogások nem érték tevékenységét, a kelet-nyugati szembenállás idején az osztrák politikus megválasztása a főtitkári kompromisszumnak tűnt a szovjetek és az amerikaiak között.
Náci múltja miatt osztrák elnökként sosem utazhatott az Egyesült Államokba. Waldheim 1938-ban – miután Németország magához csatolta Ausztriát – csatlakozott a Nemzetiszocialista Német Diákszövetséghez, amely a német náci párt tagszervezete volt. Később belépett az SA-ba, a náci párt félkatonai szervezetébe.
