Francis Fukuyama a társadalmi tőke szerepét elemezte Budapesten
Népszabadság * Munkatársunktól * 2007. június 21.
Kép: AFP – Eric Feferberg A politikai elitnek elsődleges feladata van a közbizalom helyreállításában Magyarországon – mondta tegnap az Ybl Klub szimpóziumán Francis Fukuyama, korunk egyik legismertebb társadalomtudósa, aki azért tartózkodott attól, hogy részletes elemzését adja a magyar helyzetnek.
Ha előadásában nem is, de Stumpf Istvánnak, az Ybl Klub fővédnökének a magyar helyzetre vonatkozó kérdésére mégiscsak megpróbált választ adni Francis Fukuyama, az amerikai Johns Hopkins Egyetem professzora. Utalván rövid budapesti látogatásán folytatott beszélgetéseire, amelyek a kiélezett politikai szembenállást tükrözték számára, azt mondta: a politikai kultúra szintje a problémák egyik forrása lehet, ám ezen csak a politikai elit tud változtatni, ez pedig vezetői képesség kérdése. Az Egyesült Államokban hagyományosan igen erőteljes a késztetés a kompromisszumra, de az elmúlt húsz évben ez a készség csökkent, s ez aggodalomra ad okot.
A kommunizmust maguk mögött hagyó országokban általában is probléma lehet, hogyan tudnak újra kötődést találni a letűnt kommunista korszakot megelőző időszakokhoz, kapcsolódni a nyugat-európai társadalmi modellekhez. A diktatúrákat lerázó országok gyakorta átestek a ló túlsó oldalára, s a mindenható állam helyébe gyenge államot ültettek, amely képtelen volt megbirkózni a bűnözés terjedésével, a maffiák megerősödésével, s amely nem tudta a szociális hálót sem fenntartani. Példaként Oroszországot hozta fel, ahol Putyin elnök most az állami működés erősítésén fáradozik. Közép-Európa szerencsésebb volt Fukuyama szerint, de liberálisabb lett az állam szerepét illetően, mint sok nyugat-európai ország. Magyarországon is az államnak érvényt kell szereznie a jogrendnek, s rendkívül fontos, hogy a bíróságok pártatlanul, elfogulatlanul, megbízhatóan ítélkezzenek.
Fukuyama két új könyve, az Amerika válaszúton – amely a 2001-es terrortámadások utáni amerikai külpolitikával foglalkozik – és az Államépítés magyarul is hozzáférhető a Századvég kiadásában. Társadalomtudósként szűk két évtizede A történelem vége című művével tört be a köztudatba a nyolcvanas években az amerikai külügyminisztériumban dolgozó, s például az Izrael és Egyiptom között is közvetítő Fukuyama. Ebben a munkában arról értekezett, hogy a hidegháború lezárultával és a liberális demokráciák győzelmével lezárult egy korszak, az emberiség a társadalmi fejlődés csúcsára jutott. Szűk tíz évvel később azonban felülvizsgálta nézetét, mondván, nem érhettünk a történelem végére, mert nem értünk a tudományos fejlődés végére. A legnagyobb fejlődés a biológiában, a biotechnológiában várható, s ha az emberi magatartás tudományos alapon megváltoztatható, akkor az hatással lehet a liberális demokráciák működésére is. Az Amerika válaszúton pedig egyfajta elfordulás a neokonzervatív ideológiától, s egyben bírálata az iraki háborúnak, amiért a Bush-kormány a külpolitikája középpontjába helyezte ezt a küzdelmet, miközben alábecsülte a nemzetközi reakciókat és az iraki demokrácia megteremtése előtt tornyosuló akadályokat.
Francis Fukuyama Kép: AFP – Yoshikazu Tsuno
A tegnapi szimpózium témája azonban nem ehhez kapcsolódott, hanem Fukuyama társadalomfilozófiai eszmefuttatásához a bizalomról, amiről egyébként 1995-ben publikálta hasonló című tanulmányát. Első megközelítésben amerikai példát hozott föl. Azt vázolta a hallgatóságnak, hogy a második világháború után hogyan változott meg a társadalom szövete a polgárjogi és nőmozgalmak, a bevándorlás következtében. A korábbi befolyásos fehér dominancia, s elfogadott társadalmi kapcsolatrendszert egy sokszínű, etnikailag vegyes társadalom váltotta fel, ahol nyilvánvalóan új kötődések mentén jöhet létre egy új bizalmi rendszer.
A bizalmi állapot a társadalmi tőkéből táplálkozik, aminek számos eleme van. Az első a biológia, mondta Fukuyama, aki az évtized első felében az amerikai elnök bioetikai tanácsadó testületének is tagja volt. Az agy működése eleve a társadalmi létre programozott. A konferencián felszólaló Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is a biokémia és a társadalomtudományok találkozásáról értékezett, mondván, az élet igenlése, a siker, a boldogság, a megértés, a társadalmi kapcsolat igénye biológiai eredetű.
A második elem az ésszerű emberi döntés, amit a játékelmélet is vizsgál. A harmadik a közös értékrend, a vallás, a hagyomány. Ilyen közös értékteremtő esemény volt az Egyesült Államokban a terrortámadások utáni időszak, s ilyen lehetett a közép-európai országokban a rendszerváltás. A negyedik pedig az erkölcs.
Hogyan verheti szét a bizalmat a kormány? Fukuyama történelmi példával is élt. Franciaországban a középkor végén megerősödő királyság intézményének központosító törekvései, a mindent engedélyhez kötő bürokrácia korlátozta az egyéni kezdeményezést, s ezáltal az emberi kapcsolatokat. Ez ma is hat, a kormánnyal szembeni bizalmatlanság nagyobb, mint az Egyesült Államokban, Angliában, vagy Hollandiában. A legsúlyosabb károkat a kommunizmus okozta, amely az állam szerepét mindenekfölé emelte, fontosabbá tett az emberi, családi kapcsolatoknál. S miként támogathatja a kormány a bizalom erősödését? Nos, a professzor szerint a centralizáció megszüntetésével, a társadalmi együttműködés horizontális kapcsolatrendszerének kiépítésével, az állami alapfeladatok megfelelő ellátásával, olyan politikai tér megteremtésével, ahol a társadalmi tőke magától kialakulhat, ahol az emberek meg tudják szervezni önmagukat.
A posztindusztriális társadalmakban a vállalkozások már létrehozták az új korszaknak megfelelő működési modelleket. A vertikális, erős hierarchia helyett egyszerűbb, a középvezetőket kiiktató, a felelősséget lefelé és felfelé delegáló, egyértelműen a bizalomra épülő rendszerek alakultak ki. A Linux operációs rendszer például egy virtuális vállalkozás keretében született. S nem véletlen, hogy az ilyen egészen új struktúrák San Franciscóban, illetve a Szilícium-völgyben alakultak ki, hiszen a hatvanas-hetvenes évek hippikultúrája az önzetlen közösségi létet hirdette.
A bizalmi rétegek átfedik egymást: a családi, vállalati, lakónegyedi, kormányhivatali, nemzeti és nemzetek feletti hálók kapaszkodnak egymásba. A legkülönbözőbb ügyekben szerveződnek nemzetközi csoportok. S míg például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet vajmi keveset ért el a gyermekmunka felszámolásában, addig nem kormányzati szervezetek a fogyasztók felvilágosítása révén gyakoroltak nyomást híres textilgyártókra.
S végül – vetették fel a közönség soraiból -, vajon mi az összefüggés a választási hadjárat ígéretei és az ígéretek be nem tartása, a félrevezetés és a bizalom állapota között? Fukuyama szerint a hagyományos elszámoltatás működik legjobban a demokráciákban. Bár nem gondolja, hogy a Bush-kormány félrevezette volna a népet az iraki háború megindításának indokaival, de a politika elvesztette az amerikaiak bizalmát, ezért győztek a kongreszszusi választásokon a demokraták, s ezért lesz vélhetően demokrata elnöke az Egyesült Államoknak jövőre.
