Kisvári Kinga: A fal két oldalán
Egy arab nekidől a falnak,
a másik oldalon zsidók imádkoznak.
Itt sírva a falra borulnak,
ott a mecset árnyékában a földig hajolnak.
Köszöntik egymást a jó ismerősök:
Salem alajkum!
Aléchem salom!
Béke. Így köszön egymásra Jeruzsálem népe.
Mégis fegyver rántanak, követ hajigálnak,
a fal két oldanál könnyes vért kiáltanak.
Siratják halottaikat. Béke, béke, béke!
A háborúnak mikor lesz már vége?
Sír az Ö-való. Lenéz a városra.
A fal két oldalán zokogó anyákra
A háború tépázta meggyötört szívekre
A még mit sem értő kisgyermekekre,
Kik majd fölnőve egyenruhában,
hatalmas fegyverrel oldalukon
a falra borulva kérik I-tent:
Ten lanu salom!
Polyák Ágoston: Aravna szérüje
Ha rólad megfeledkezem,
Jerusáláim,
feledjen engem jobbkezem!*
Órákig tudom nézni, milyen itt az ég:
egyszer karamell volt a horizont felett,
a termetes felhők körül aranyszegély –
mikor ilyennek láttam, épp esteledett.
A piacon arab árus áll, s melegen
körtét kínál, a távolban harangének.
Ezektől lesz a város olyan eleven;
illatok, zajok, színek, pillanatképek:
Világi zsidó kipában imát mormol,
a Templomhegy fölött langyos eső szitál,
befutott a pályaudvarra a mozdony,
egy macska sötét sikátorban sántikál.
Két testvérnép tépi egymást a szent helyért:
Aravna**, ha tudja, mennyit ér szérüje,
nem adja el Dávidnak ötven sékelért –
gondolva magában: „megleszek nélküle”.
* Zsoltárok 137, 5 (saját fordítás)
** A Tanach szerint Salamon a jebuzeus Aravna szérüjén építi fel a Szentélyt, amit korábban apja, Dávid király 50 sékelért megvett tőle. Később ezen a helyen épül fel az iszlám harmadik legszentebb helye: a Szikla Dóm. A moszlimok hite szerint Mohamed innen rugatott a mennybe.
