Forrás: Erec

Izraelben nem állami, hanem vallási esemény a házasság, ami azt jelenti, hogy csakis azonos vallásúak házasodhatnak, s a zsidóknál a belügyminisztérium csakis az ortodox rabbinátuson végrehajtott szertartást ismeri el. Az orosz alija hullámmal többszázezer olyan bevándorló érkezett, akik csakis külföldön kelhetnek egybe, mert nem tudják bizonyítani édesanyjuk zsidóságát. Őket megeskethetik a lazább konzervatívok vagy a refomrabbik, de a náluk összeadott pároknak külföldön egy polgári szertartáson ismét ki kell mondaniuk az igent, a hatóságok csak akkor ismerik el frigyüket. Az ortodoxokat el nem fogadó szekulárisok és az ortodoxok kritériumainak meg nem felelő párok körében virágzik a két-három napos, esküvővel egybekötött ciprusi turizmus. Az ortodoxok egyeduralmát megkérdőjelező, az állam és egyház szétválasztását követelő izraeliek egyre nagyobb hányada is ezt az utat választja. Ma már a belügyminisztérium bejegyzi a külföldön egybekelt egynemű párokat is, körükben Kanada a népszerű. A magyar házasulóknak is gondot okoz különösen a jeruzsálemi rabbinátus engedélyének a megszerzése. A Szohnut, majd a belügyminisztérium után ismét elő kell keresni a zsidóságot igazoló papírokat, a nagymamák születési bizonyítványait, a kártérítési iratokat. A rabbik nem egyformán szigorúak Izrael szerte, van ahol elég egy jiddis szó ismerete egy alkalmi vizsgán, de Jeruzsálemben a magyar új bevándorlóknak rabbinikus bíróság előtt kell bizonyítaniuk zsidóságukat. Nagyot lendíthet az ügyön a pesti lubavicsiektől hozott héber igazolás, az utóbbi években számos alkalommal ez oldotta meg a kínos helyzetet. Érdemes még az alija előtt megszerezni ezt a lubavicsi írást, sok bosszúságot lehet vele megelőzni.

Izraelben a családok legfontosabb társadalmi eseménye az esküvő. A fiatal pár ilyenkor megmutathatja az egész világnak, hogy képes mindenki másnál szebb, érdekesebb, gazdagabb, vidámabb lagzit csapni.

De a rendezvény nemcsak, sőt nem elsősorban a fiatalokról szól: a szülők számára legalább annyira fontos a látványos frigy, hiszen ekkor megvillanthatják társadalmi presztizsüket, vagyonukat, előkelő barátaikat, rokonaikat, ismerőseiket és üzletfeleiket. A kevésbé tehetős és sikeres családok különösen szeretnek nagyszabású eseményen örök hűséget esküdni, a szegényebb keleti csoportoknál szinte kötelező meghívni legalább 800-1000 vendéget, s ennek oka nemcsak a nagyobb család, a több rokon. Társadalmi rangot jelent a hatalmas lakodalom, főleg ha sikerül meginvitálni távolról ismert hírességeket és a rég nem látott gazdag harmadunokatestvért. Kötelező vendégek a helyi politikusok, művészek.

Mindenki egészen mást, különösen emlékezetes lagzit akar, s ezért aztán minden esküvő majdnem ugyanolyan. Pedig olykor van bennük tüzijáték, máskor az éppen nincs, az egyik helyen lazacot esznek a másikon pedig rostonsültet, néha négy, máskor meg nyolc fogást rendelnek, van ahol énekel a rabbi, míg máskor csak beszél, van hogy a tengerparton, hogy kilátónál vagy egy erdőszélen emelik a hüpét, s néha hip-hop, máskor pedig élő zenekar szórakoztatja az egybegyűlteket. A sokféle variáció mellett az izraeli esküvőknek pontos koreográfiája van: nincs külön hivatalos házasságkötő terem és utána zártabb körű vendéglátás, hanem az egész egy helyen, egyszerre zajlik az összes meghívott számára. A vendégeket az örömszülők fogadják, majd az ifjú pár családja kíséretében a hüpéhez vonul a meghívóban szigorúan megjelölt időpont után úgy másfél órával. Addig az egybegyűltek nassolnak és köszöntik egymást. A szertartás alatt a rabbi általában kínos vicceket süt el, de a feszült hangulat miatt a fiatalok ilyenkor bármin képesek nevetni. A pohártörés meghatott pillanatát hangos “Mazl Tov”ok követik, majd a dj egy dübörgő zeneszámmal indít, s kezdődik a tánc. Később általában svédasztalos vacsora következik, majd ismét tánc, jó esetben egészen hajnalig.

Az esküvő Izraelben iparággá nőtte ki magát, rengeteg terem szolgálja a rendezvényeket, de aki manapság igazán trendi akar lenni, az legalábbis nyáron kerthelyiségben ünnepel. Fényképészek, dj-k, ruhaszalonok és vendéglátósok hada él a házasulandókból, s a költségek határa a csillagos ég. A The Marker, az izraeli HVG, adatai szerint egy átlagosnak tekintett 400 fős lagzi 90 ezer sékelnél, vagyis kb. 4,3 millió forintnál kezdődik, de ha valaki drágább ruhát, ételeket, helyszint és szolgáltatásokat akar, akkor könnyen 10 millió forintnyi sékel fölé kerülhet, s hosszú évekre eladósodhat. Ezzel szemben, ha valaki az olcsóbb megoldásokat választja, akár még profitálhat is az eseményből, ugyanis a vendégek természetesen nem érkeznek üres kézzel. Manapság már kevesen visznek ajándékot az ifjú párnak, mindenki csekket hoz, amit egy külön e célra szolgáló széfbe tesznek a bejáratnál, miután puszit adtak és gratuláltak a családnak. Nagy kérdés persze, hogy mekkora szám szerepel a csekken… Egy meghívott pár átlagosan 480 sékel esküvői ajándékot, vagyis mintegy 23 000 forintot hoz. Jóval többet illik adni a rokonoknak és a jó barátoknak, míg a csak illendőségből meghívott szomszédok és kollegák megúszhatják kevesebbel – 400 sékel alatt -, miközben az átlagfizetés jelenleg 6500 sékel körül jár. A csekkek nagysága és az esküvő költségei között gyakorlatilag semmiféle kapcsolat sincs, az adományt csakis az ifjú párhoz fűződő kapcsolat határozza meg. Pénzügyi haszonról persze akkor sem beszélhetünk, ha valaki a költségek levonása után történetesen nyer a csekkeken, mert ettől kezdve kötelező lesz elmenni a megjelentek esküvőire, s persze legalább ugyanakkora ajándékkal illik viszonozni a nagylelkűséget az össznépi adok-kapok íratlan szabályai alapján. A rengeteg bonyodalom és szervezési munka után kész csoda, de gyakran végül igazán jó buli keveredik egy-egy esküvőből, amire szívesen emlékeznek vissza a megjelentek.

Az esküvő gondos tervezést és előkészítést igényel, számos kényes családpolitikai szempont figyelembevételét, főleg ha más-más háttérből érkeznek a fiatalok. Gondot okozhat már a menü összeállítása is: az előételek frontján nem mindig egyszerű a marokkói cigar vagy az iraki kube összeházasítása az askenázi gefilte fissel vagy a japán szusival, s a főfogásoknál is el kell találni a kényes egyensúlyt a franciás marhasült és a fűszeres kebab között. De a legnehezebb a méltó befejezés, a sütemények tálalása, mivel a minden esküvőn jelen levő vallásosok miatt csakis kóser édesség jöhet szóba, vagyis a húsos fogások miatt mellőzni kell az igazán finom tejszínhabos tortákat, szóba sem kerülhet az aranygaluska. Marad a gyümölcsök mellé a baklava, a vizes tésztából készült palacsinta vagy a parve margarinokkal sütött torta.

A legfontosabb persze, hogy az évek multával miként emlékeznek a lagzira maguk az ünnepeltek, hogy keserű szájízt vagy örömünnepet jelentett-e az esküvő. Ági barátnőm igazi rémálomként emlékezik a nagy napra. Marokkói vőlegényének családja egy szokásos többszáz fős lagzit kényszerített rá, ahol semmi sem volt elég kóser, ahol bár pénzt alig adtak az ifjú párnak, kritikájuk gazdag volt és alapos.

Revitáléknál autóbuszok szállították fél Afulát Jeruzsálembe a nagy napra. Ugyan az ifjú férj már 18 éves kora óta nem ott élt, de szülei a város köztiszteletben álló polgárai, akik évtizedek óta szorgalmasan adóztak minden lagzin, s ideje volt, hogy viszonozzák adományaikat. Így történt, hogy az ünnepeltek az egybegyűltek töredékét sem ismerték, s inkább barátaikkal különvonulva mulattak. Ráadásul az ara már szíve alatt hordta első fiukat, s meglehetősen kényelmetlenül érezte magát a fölerőltetett fűzőben, de a szülőkre való tekintettel kénytelen volt elviselni a megpróbáltatásokat.

Ezzel szemben Juli boldogan gondol vissza a nagy napra, pedig grúz származású férjének hatalmas a családja, s hosszú ideig rengeteget dolgoztak a szervezésen. Számára csak az okozott némi csalódást, hogy a több hónapos előkészítő munka után röpke pár óra alatt véget is ért az egész. A vendégcsekkekből a kiadásoknál több pénz jött be, de mivel a magyar rokonságot szállodában kellett elhelyezni, “nyereségük” végül mégis ráment a lagzira.

Az évek multával általában elhalványulnak a kellemetlen részletek, s inkább a szép emlékeket mesélik a szülők gyermekeiknek, akik hatalmas örömmel nézik az egykori lagzit a videón vagy dvd-n, s addig sem fordítják fel a lakást. Ugyanakkor tény, hogy mindeddig nem sikerült kimutatni semmiféle statisztikai kapcsolatot az esküvő milyensége és a házasságok felét érintő izraeli válások közt…

Shiri Zsuzsa

Comments are closed.