Forrás: Erec

Ismét lángokban áll a Közel-Kelet, vagy legalábbis egy kis, ám számunkra mégis oly fontos darabja. Palesztin radikálisok már egy ideje – meg-megújuló erővel – támadják, lövik a Gázával határos izraeli településeket, városokat. Nem rajtuk múlt és múlik, hogy nem volt nagyobb a kár. Hogy nincsenek halálesetek, “csak” sebesülések, hogy nem kellett az egész régióból kiköltöztetni a lakosokat, csak “bizonyos” óvintézkedések meghozatalát követelte meg a szükség.

Izrael 2005-ös gázai kivonulása óta bebizonyosodott, hogy olyan ellenséggel került szembe a zsidó állam, mely nem hogy nem tartja be a tűzszüneti és egyéb, diplomáciai szerződéseket, de folyamatosan olyan fegyveres támadásokat provokál, melytől azt reméli, hogy a modernizált média világában behozhatatlan előnyre tesz szert. Ugyanis félreértés ne essék, a katonai erőviszonyok tekintetében Izrael nagy előnnyel rendelkezik, ám ezt az előnyt a Hamasz és a Fatah a saját előnyére próbálja meg fordítani. Ugyanis a katonai elrettentés és a fegyverek modernsége miatt Izrael – fenyegesse akármilyen veszély – csak korlátozottan vetheti be fegyveres arzenálját, ám ez a reakció mégis van annyira “fejlett”, hogy feledtetni tudja az izraeli Sderot es a többi település elleni “fejletlen” Kasszam rakéta-támadásokat, az izraeli polgárok kiszolgáltatottságát és félelmét.

Az ellenség, melynek deklarált célja Izrael elpusztítása, a nemzetközi jogot hívja segítségül akkor, amikor folyamatos támadásait követően az izraeli hadsereg válaszol az attakokra. “Aránytalanságról” és “gyilkosságokról” beszél, mintha a háborút nem ő kezdeményezte volna, mintha célja nem az erőszak folyamatos ébrentartása lenne.

Pedig ebben a mégoly korlátozott léptékű konfliktusban – melyben Izrael védekezik – a zsidó állam élethez és békéhez való joga forog kockán, az, hogy a zsidó nép békében és biztonságban élhet-e a Földjén, Izraelben.

Novák Attila

Comments are closed.