Lassan az egyik legbejáratottabb hazai zenei seregszemle lesz az idén hetedik alkalommal megrendezett Bartók+… Miskolci Nemzetközi Operafesztivál. A + jel után ezúttal nem zeneszerző neve került, hanem a zene (egyik) fővárosáé, Párizsé. Merthogy Debussy, Gounod, Halévy, Massenet, Offenbach nevét bajos lett volna mind kiírni, s még így sem sikerült volna a szűk két hét alatt Miskolcon „megforduló” franciákat felsorolni. Bartók egyetlen operáját, a Kékszakállú herceg várát ezúttal Kovalik Balázs, a Magyar Állami Operaház művészeti vezetője vitte színpadra.
Mikor péntek délután a rekkenő hőségben megérkezünk az egykori iparvárosba, még a nyári színpadon egy ínyenceknek való csemege, Debussy Pelléas és Mélisande operájának koncertszerű előadása megy. S mert csak egy feliratozó masinával bír a fesztivál, az est másik fénypontja, Bartók Kékszakállú herceg vára csak 21 órakor kezdődhet a nagyszínházban. Hivatalosan. Mert valójában jó félórás csúszással kezdünk. Bátor Tamás ügyvezető igazgató büszke arra, hogy sikerült a Kékszakállút egy szponzor cégnek „eladnia”, ugyanakkor szomorúan konstatáltuk a szomszéd páholyban helyet foglaló Marton Éva művészeti igazgatóval, hogy a szponzori ingyenbelépők tulajdonosai közül többen otthon maradtak, bár a pénztáraknál minden jegy elkelt.
A legtöbb miskolci azonban minden bizonnyal az opera helyett a főutca kirakodóvásárát választja. Lángos, kolbász, csecsebecse van bőven: kedvencünk egy irredenta fatányérkészlet lett történelmi Magyarországba faragott trianoni országgal. A Szentháromság tér felől cigányzene hallik, a színház előtt valami rockoperából származó részletre táncolnak a fiatalok. Ám úgy tűnik, a vásári dínom-dánom megáll a színház kapuinál. Mert a program kényes és elegáns. A színház előtt találkozunk Kovalik Balázzsal a bemutató előtt néhány órával. A premier előtti gondterheltségét csak fokozza, hogy a Kékszakállú jóformán egyetlen díszletelemét, egy hatalmas selyemfüggönyt délelőtt darálta be a forgószínpad, s a bemutató előtt még szorgos kezek varrják. Az előadásra egyébként nem maradt nyoma a balesetnek. A fesztiválon minden évben új rendezésben adják elő Bartók Béla egyetlen operáját, a Kékszakállú herceg várát. Az egyfelvonásos párdarabjának Francis Poulenc Az emberi hang című művét választotta a rendező. „Gyakran játsszák együtt a két kortárs szerző darabját, hiszen mind a kettő egy halállal végződő, szerelem történetét meséli el” – adja meg a választás egyik okát Kovalik. Az emberi hang librettóját Jean Cocteau írta, egy elhagyott asszonynak a szerelmével folytatott utolsó telefonbeszélgetéséről szól a monodráma, melynek végén a nő öngyilkos lesz. „Ugyanakkor nincs eldöntve, hogy ez egy megtörtént beszélgetés vagy csupán a nő álmában, vagy képzeletében játszódik le” – figyelmeztet a rendező. Míg a Kékszakállú a férfi szemszögéből mutatja be a szerelmet, az emberi hang főszereplője a nő – hangsúlyozza Kovalik, és hozzáteszi: „Azért választottam a fekete énekesnőt, Wendy Wallert a szerepre, mert tán első pillanatra talán kicsit túlzó, de gesztusai nem durván, üres operai közhelyekkel, hanem egy rendkívül finom nőiességen keresztül jelennek meg. Hitelesen tudja megformálni azt a nőt, aki bár mélyen megélt egy szerelmet, mégis csak a felszínen maradt, és képes végighazudozni az egész telefonbeszélgetést. Ezzel szemben a Kékszakállúban Judit annyira keresi az igazságot, hogy képes elpusztítani magát érte” – így ad valami különös egészet a két opera, véli a rendező.
Amikor Kovalikot megkereste a fesztivál, hogy rendezze meg a Kékszakállú herceg várát, azt is hozzátették, nincs pénzük pazar kiállításra. De így is elvállalta, mert régen szerette volna fiatal szereplőkkel színpadra állítani a darabot. Bár a magyar operai gyakorlatban a Kékszakállút középkorú vagy öreg embernek látjuk, holott Bartók harmincévesen írta a zenét. S vélhetően nem egy hatvanéves ember szerelmi érzéseit akarta megírni – fejtegeti a rendező. „Mikor két volt tanítványomban, Mester Viktória és Bretz Gábor személyében megtaláltam azt a két fiatal embert, akik alkalmasak a szerep eljátszására, már nem érdekelt a díszlet, nem érdekelt, hogy tudok-e show-t tenni mögéjük, csak az, hogy bemutassak két embert, akik elszalasztják annak a lehetőségét, hogy együtt maradjanak” – mondja a rendező. Kovalik egy harmadik szereplőt, egy gyereket is beiktatott az operába. Aki a Kékszakállú herceg lelkét szimbolizálja. S így a szerelmi történet mellett a felnőtté válás drámája is lepereg a néző előtt. Azt a gyereket láthatjuk, aki számára a kapuk csak játékok. S a titkok megfejtése a gyerekkor elveszítést is jelenti egyben. Másrészt pedig – hiszen szerelemről van szó, fejtegeti a rendező – azokat a gyerekeket is szimbolizálja a végig színen lévő kisfiú, akik egy kapcsolat elején még tervben voltak ugyan, de aztán nem születtek, nem születhettek meg.
Azt nem tudjuk, hogy a Bartók-örökösöknek tetszett-e ez az értelmezés, a közönség negyedórás tapssal és bravózással fogadta mindkét darabot. Lévén a pénteki volt az egyetlen előadás, letiltani ezúttal nem lehet.
Hamvay Péter
Keretes cikkek
Artemisz a kazánházban
Hét végén ismét felpörög a fesztivál. A Litván Nemzeti Opera Halévy A zsidónő című operáját adja elő szombaton. Ugyanakkor Kovalik Balázs egykori egyetemi osztályával felújítja a nagy barokk operaszerző, Rameau művét. Artemisz ezúttal a Miskolci Egyetem fűtőművének ipari környezetében diadalmaskodik.
