Sepcsulák Attila
Nyílt levél Seszták Ágnesnek
Tisztelt Seszták Ágnes! Az A la carte című műsorban két héttel ezelőtt ön megszólított engem, ezért úgy gondolom, illendő válaszolnom.
Akkor is, ha ezt nem név szerint tette, hanem általánosságban, mintegy negyvenezer bajtársammal egy kalap alá véve bunkózott le engem.
Zavarban vagyok. Nem tudom ugyanis, hogy – az ön szavaival élve – „tróger, otromba, közönséges, undorító mocskos beszédű ember” létemre, van-e egyáltalán jogom megkérdőjelezni a véleményét, vagy egyszerűbb lenne azt tényként elfogadni. Úgy, mintha azt mondaná, hogy minden cigány lop, a zsidók nemzetközi hatalomra törnek, az angolok impotensek, a táncos fiúk homokosok és a budapesti kínai éttermekben minden fogás fő alapanyagát a környék kóbor macskái adják.
Kósa Lajos megpróbálta ugyan meggyőzni arról, hogy nem szerencsés dolog az általánosítás, de ön egyszerűen lesöpörte vitapartnerét a porondról, és kijelentette: „De általánosítok!” Gratulálok, intelligens húzás volt! Olyan, amilyent egy magamfajta, egyszerű és képzetlen suttyó csak ámulva csodálhat!
Feltette a kérdést, hogy kik mennek rendőrnek. Illetve felszólított, hogy „nézzük meg, kik mennek rendőrnek!”
Talán nem én vagyok hivatott megválaszolni, de azért megnyugtathatom: önnek és az önhöz hasonló közszereplőknek köszönhetően egyre kevesebb ilyen ember van. Nemsokára eljöhet majd az a paradicsomi állapot, hogy senki sem lesz rendőr, és akkor az ország megszabadul az összes műveletlen ingyenélőtől.
Azt, hogy önnek milyen tapasztalatai vannak a rendőröknek az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán tett vizsgáiról, nem tudom. Talán kifejthette volna, de nem tette. Akkor viszont kit minősített? A vizsgázó rendőröket vagy az intézményt, ahol levizsgáztak? Ha jól tudom, ön is ott vizsgázott. Nem azonos volt a követelményszint? Valakivel kivételeztek, és kevesebb tudással is diplomát szerezhetett? Kivel? Önnel vagy a rendőrökkel? Ha a rendőrökkel kivételezetek, akkor mi a garancia, hogy mással nem? Ha önnel, akkor milyen alapon tesz szemrehányást? Ha a rendőrökkel kivételeztek, és ön erről tudott, akkor miért nem választott más intézményt, ahol a kétségtelenül elismerendő képességeiről számot adhatott volna.
Sikk manapság a rendőröket szidni. Igaz, hogy az elmúlt hetekben több olyan esetről is hírt adtak, amikor vélhetően orvosi nemtörődömség vagy mulasztás miatt emberek haltak meg. Egy daganatos kisfiú hét hete vár vizsgálatra, a szülei majd” beleőrülnek a várakozásba. De mindez eltörpül amellett, hogy H. Kovács 112. János háromezer forintot kapott egy autómentő helyszínre hívásáért.
Ez rendben is van, H. Kovács bűnhődjön! Természetesen maximálisan tisztelem az orvostársadalom 99,9 százaléknyi tisztességes tagját! Sőt bevallom, a mai napig adok nekik „hálapénzt”, és nem sajnálom tőlük. De azért úgy érzem, a súlypontok kicsit eltolódtak!
A jelek szerint önnél még mindig téma a tavaly ősszel történtek, rendben, beszéljünk róla! Visszatérő motívumok: kilőtt szem, azonosító és vipera, földön fekvő emberek verése. Ezekkel kapcsolatban sok érvet lehetne felhozni pró és kontra, de ezt már sokan megtették, én pedig nem akarom ismételni őket.
Azt kissé hiányolom ugyan, hogy arról senki nem beszél, hogy mit tett az az ember az azt megelőző fél-, egy órában, akiről már csak azt a képet látjuk, hogy a földön fekszik és bántalmazzák. Egyértelműen látszik, hogy amikor a rendőrök valakire „rárohannak”, akkor nem válogatás nélkül, bárkit akarnak elfogni, hanem egy tudatosan kiválasztott személyt. Több tüntető mellett elrohannak, akiket sokkal könnyebb lenne elkapni – vajon mi ennek az oka?
Eszembe jut Morvai Krisztina egyik nyilatkozata, amiben kijelenti, hogy „egyébként tervezzük rendőrök meghallgatását is”. Nem is lenne ezzel gond, ha nem hetekkel a Morvai-jelentés elkészítése és nyilvánosságra hozatala után hangzott volna el! Hogy is van ez?! Úgy készítettek el egy jelentést és ítéltek meg egy negyvenezer tagú testületet, hogy annak egy tagját sem hallgatták meg? Az őszi eseményekkel kapcsolatban egyetlen tény, ami szerintem sok mindent megmagyaráz: amikor a helyzet kezdett eldurvulni, a tüntetők hazamehettek, ha akartak. A rendőrök nem.
Ön elítéli a rendőröket, amiért a fegyverüket válogatás nélkül, a céljukat és jogosítványaikat túllépve alkalmazták.
Tisztelt Seszták Ágnes! Ön ugyanezt teszi!
Fegyverét – a szót – válogatás nélkül, a következményekkel nem törődve használja arra, hogy több tízezer embernek okozzon fájdalmat, több tízezer családot megalázzon. Hiszen nyilvánvaló: aki egy olyan alja, selejtes embert választ társul, aki csak rendőrnek jó – az maga sem lehet különb. Gondolom, ezzel egyetért?
Felteszem, az ténykérdés, hogy rendőrnek nincs erkölcsi mentsége, de az ön mentsége micsoda?
Sepcsulák Attila
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 24. szám
