Az Izrael árnyékában egymást irtó palesztinok a régi anekdota magyar parasztemberét juttatják a szemlélők eszébe. Ő volt az, aki, miután termését elverte a jég, kétségbeesésében botot ragadott, és leverte a maradékot is, azt kiáltozván: „Lássuk, uramisten, mire megyünk ketten!”
A palesztin területeken már jó ideje a dzsungel törvénye uralkodik, s az egykor még felszabadító hősöknek tekintett fegyveresek ma már a békés lakosság legádázabb ellenségei. Helyszíni beszámolók szerint a gázaiak már odáig jutottak, hogy az izraeli megszállás rendjét sírják vissza.
Maguk az izraeliek pedig némiképp tanácstalanul kérdezik maguktól, hogy most mit is csináljanak. Dőljenek hátra elégedetten azzal, hogy a palesztinok immár maguk végzik el azt, ami eddig ő katonáikra hárult, vagy pedig csak most ijedjenek meg igazán?
Alighanem az utóbbi nézet a megalapozottabb. Izrael biztonságára nézve ugyanis szinte mindegy, egységesek-e a palesztinok vagy sem. Mert hiszen nyílt harcban akkor sem képesek veszélyeztetni a zsidó államot, ha egységesek. A terrorhoz viszont kicsiny csoportocskák is elegendőek. Így Izrael számára mégiscsak az jelentene némi perspektívát, ha Gázában és Ciszjordániában egységes hatalom jönne létre, mégpedig olyan, amely véget akar – és tud – vetni az Izrael-ellenes terrornak és amely az egész palesztin nép nevében tárgyalhatna és egyezhetne ki a zsidó állammal. A palesztin polgárháború elhúzódása ezt a perspektívát teszi semmissé.
Természetesen még sokkal súlyosabb következményekkel járna egy totális polgárháború a palesztin nép sorsára nézve. Már csak azért is, mert a jelek szerint a Hamász inkább Gázában, a Fatah pedig inkább Ciszjordániában erős. Így aztán, még ha Izrael ez utóbbi területről – vagy inkább annak egy részéről – ki is vonulna, nagyon hosszú időre szertefoszolna az egységes palesztin állam álma. A rendezetlen viszonyok pedig megnyitnák az utat az al-Kaida előtt, ahogy történt az korábban Afganisztánban, napjainkban pedig Irakban. Ez egyszerre fenyegetné Izraelt, a palesztinokat és az arab országokat. A világ pedig konstatálhatná, hogy hosszú évtizedek békítési próbálkozásai megint egyszer semmissé váltak. A közel-keleti tűzfészket nem lehet kioltani.
Kepecs Ferenc
