Újra fegyveres harcba torkollt a két fő palesztin szervezet, a világi nacionalista Fatah és az iszlámista Hamász ellentéte Gázában. A palesztin kormány gyakorlatilag megszűnt létezni, az Izrael által kiürített területen minden eddiginél inkább a dzsungel törvénye uralkodott el. Nincs olyan erő, amely az egész lakosság nevében beszélhetne és amely érdemi tárgyalópartnere lehetne Izraelnek.
Gázában a pokol hétfőn szabadult el, amikor a tűzszünet nem egészen négy órával a kihirdetés után összeomlott. Ezt követően a konfliktus mintegy önjáróvá vált. Az akciókat bosszúakció követte, a harcok pedig terjedtek és egyre véresebbek lettek. A Gázai övezetben gyakorlatilag polgárháború kezdődött. Patakokban folyik a vér.
Kedden a Hamász fegyveresei megtámadták, majd több- órás ostrom után elfoglalták a Mahmúd Abbász elnökhöz hű Fatah-erők észak-gázai főhadiszállását. A Fatah-harcosok – ugyancsak erőszakkal – a Hamász rádió- és televíziós állomását kerítették hatalmukba. Rakétagránát támadás érte Iszmáil Hanije Hamász-párti miniszterelnök házát és Abbász elnök rezidenciáját is. A két vezető nem sérült meg. Ezt követően – már tegnap – a Hamász fegyveres szárnya, amely a jelek szerint hatalmába kerítette a Gázai övezet északi részét, ultimátumot intézett a Fatah-erők tagjaihoz, azt követelve tőlük, hogy adják át neki fegyvereiket. Különösen baljós hír, hogy az összecsapások átterjedtek a még izraeli megszállás alatt álló Ciszjordániába is.
Ahogy a szemben álló felek egymás iránti gyűlölete fokozódott, úgy váltak egyre kegyetlenebbé az atrocitások is. A múlt héten a Fatah fegyveresei, miután foglyul ejtettek egy hamászost, még megelégedtek azzal, hogy a lábát többször átlőjék és a kezét összekötözve, a szemét bekötve kihajítsák egy száguldó gépkocsiból. A legutóbbi napokat azonban már Abbász elnök szakácsának esete jellemzi. Őt egy magas épület 15 emeletéről hajították le. Válaszul a fatahosok hasonló módon végeztek egy Hamász-szimpatizánssal.
A világ televízióinak képernyőin újra félőrülten zokogó, hozzátartozóikat sirató palesztin asszonyok jelennek meg, ők azonban ezúttal nem az izraelieket, hanem saját palesztin honfitársaikat vádolják. A Human Rights Watch elnevezésű nemzetközi emberjogi szervezet is a palesztin fegyvereseket bélyegezte meg. „Az ellenségeskedésekben részt nem vevő civilek meggyilkolása és a foglyok szándékos megölése egész egyszerűen háborús bűn” – mondta Sarah Leah Whitson, a szervezet közel-keleti csoportjának vezetője.
A minden eddiginél többet szenvedő polgári lakosság kétségbeesetten próbál kimaradni az összecsapásokból. Akik tehetik, gépkocsira rakják holmijaikat, és családostul Egyiptom felé veszik az irányt. A többiek elrejtőznek vagy Gázavárost elhagyva próbálják túlélni a véres napokat. Helyzetüket tovább rontja, hogy az ENSZ segélyhivatala – miután két munkatársát lelőtték – felfüggesztette gázai tevékenységét.
A fegyvertelen lakosságon sem az elnök, sem a kormány nem tud segíteni. A kormány már csak azért sem, mert keddre teljesen széthullott. Mint Abu Rudeina, Abbász munkatársa bejelentette: a harcok idejére a Fatah-miniszterek felfüggesztik tevékenységüket. A lépés, amely néhány napja még komoly feltűnést keltett volna, az új fejlemények fényében már teljességgel súlytalan. Gázában most mindent a fegyverek döntenek el.
Mahmúd Abbász természetesen tisztában van azzal, milyen végzetes hatással lehet a polgárháború a palesztinok jövőjére, ezért az utolsó pillanatig kétségbeesetten próbálta észre téríteni honfitársait: tűzszünetre szólította fel mind a hamászosokat, mind pedig a Fatah harcosait. Ami ki is váltotta ez utóbbiak elégedetlenségét. Ahhoz ugyanis, hogy eredményesen álljanak ellent az őket támadó ellenségnek, szükségük lett volna az elnök – s egyben Fatah-vezető – jóváhagyására. Ez azonban késett, ezért a fegyveresek a saját szakállukra léptek akcióba. Egyébként mindkét szervezet politikai vezetése egyre inkább elveszti az ellenőrzést az elvileg általuk vezérelt harci csoportok felett. Különösen vonatkozik ez a Fatahra, ahol ez már régi probléma.
De vajon mi az oka a két fél közti mérhetetlen gyűlöletnek? Hogy történhetett meg, hogy egy megszállás alatt álló nép fiai polgárháborúba keverednek egymással? Az okok részben ideológiai-politikai jellegűek. A Hamász iszlámista szervezet, s a korábban világi berendezkedésű társadalom ennek megfelelő átalakítására tör, kiváltva ezzel különösen az (amúgy nem sok befolyással bíró) értelmiség félelmét és ellenérzését.
Alapvető különbség van a két szervezet között az Izraelhez való viszony megítélésében is. A Fatah kész elfogadni az úgynevezett kétállamos megoldást, vagyis azt, hogy Izrael és a megalakítandó palesztin állam egymás mellett létezzen. A Hamász ezzel szemben nem hajlandó lemondani a történelmi Palesztina egyetlen négyzetcentiméteréről sem, nem ismeri el Izraelt, és elvileg is csak egy hosszabb, átmeneti tűzszünetre hajlandó.
Feszültséget gerjeszt az is, hogy Abbász elnök időről időre feleleveníti azt a – nemzetközileg is elfogadott – alapelvet, amely szerint a palesztin nép egyetlen törvényes képviselője a PFSZ. Nos, e szervezet fő, sőt immár egyetlen komolyan vehető ereje az általa vetett Fatah. A Hamász viszont nem tagja a PFSZ-nek, így a szóban forgó alapelv ismételgetése a hatalomból, a palesztin nép képviseletéből való kirekesztésével egyenértékű. Ez már csak azért is kiváltja a Hamász tiltakozását, mert a tavaly év eleji választásokat ő nyerte meg, mégpedig fölényesen.
Az ellenségeskedések közvetlen oka az a kérdés, melyik szervezet ellenőrizze a fegyveres erőket. A Fatah korábban azt követelte, hogy a Kasszem Brigádokat – a Hamász katonai szárnyát – olvasszák be az Abbász elnök által vezényelt nemzeti fegyveres erőkbe. A Hamász természetesen nem ment bele a dologba, hiszen ez lefegyverezte volna. Választási győzelme és kormányalakítása óta azonban már ő követeli, hogy a „hivatalos” katonai erőt helyezzék az ő ellenőrzése alá. Vagyis – az ideológiai-politikai ellentéteken túl – a két szervezet alapvetően a hatalomért küzd
Kepecs Ferenc
Keretes cikkek
Szélsőségesek az övezetben
Ha valaki azt hinné, hogy a Gázai övezetben a Hamász a legszélsőségesebb iszlámista erő, akkor alighanem téved. Számtalan kisebb-nagyobb, még nála is vakbuzgóbb csoport tevékenykedik ugyanis az Izrael által kiürített földsávon, és ezek gyaníthatólag az al-Kaida elveit követik. Néhány hete a gázai közszolgálati televízió munkatársnői kétségbeesetten vonultak az utcára, az ellen tiltakozva, hogy az „Igazság Kardjai” elnevezésű szervezet megfenyegette őket: átvágják a torkukat, ha továbbra is „erkölcsromboló műsorokban” szerepelnek és nem hajlandók „iszlám öltözetben” szerepelni a képernyőn. Ezek a szélsőségesek azonban nemcsak a világi erőkkel állnak szemben, hanem magával a Hamásszal is. Ez utóbbi ugyanis attól tart, hogy az aprócska csoportok elvitatják vezető szerepét az „iszlámista térfélen”. És feltehetően szerepet játszik az is, hogy a Hamász – bár tagjai nem síiták – a síita Irán szövetségese, míg az al-Kaidához tartozó csoportok szunniták.
