KENEDI JÁNOS
Csendélet kék egyenruhásokkal
Rendőrségi életképek a kora Kádár-korból
„Megköveteljük a tervszerű (…) igazmondást!”1
A Párttól független, sőt, 1956 októberének utolsó napjaiban már több párt hatalmi befolyásától is mentes, semleges rendőrség felállítása a forradalom főbb követelései közé tartozott. Az Országos Rendőr-főkapitányság Forradalmi Tanácsának október 30-án stencilezett röplapja2 már a rendőrség depolitizálásának igényét hirdette, november 1-jén pedig számos napilap, valamint a Szabad Kossuth Rádió is beszámolt a Magyarország semlegességét kinyilvánító miniszterelnök, Nagy Imre jóváhagyásával, Király Béla tábornok kezdeményezésére és vezetésével megalakult Forradalmi Karhatalmi Bizottság céljairól. „A rendőrség – a kék ruhás rendőrség – az elmúlt történelmi napokban bebizonyította, hogy szilárdan és eltökélten a nép oldalán áll, és magáévá teszi az ország lakosságának követeléseit. Az első napokban – írta a Kis Újság, az FKgP lapja – a felkelők elleni harcba nem avatkozott be és a legszigorúbban betartotta, hogy magyar a magyar ellen ne támadjon. (…) A közbiztonság helyreállítása, az ÁVH-sok lefegyverzése és őrizetbe vétele most a legfontosabb feladatunk – mondotta munkatársunknak Kopácsi ezredes [budapesti főkapitány] – a felkelésben részt vett harcosok segítségével helyreállítjuk a rendet és felszámoljuk az ÁVH-t.” A szovjet katonai megszállás következtében a semleges állam igényével együtt odalett a semleges rendőrség vágyálma is, bár ez utóbbi, a rendvédelmi szervezeten belül zajló küzdelem eredményeképp.
Az alábbi dokumentum-összeállítás példázatos eseteken szemlélteti, hogy a semleges bűnügyi rendőrség felszámolását semmiféle űr nem követte, a vákuumot 1956. november 4. után a szervezeten belüli hatalmi küzdelem töltötte ki. A belháború azért folyt, hogy a kliensek, azaz a rendőrség vezetői rátaláljanak Párt-patrónusaikra. A könyökharcra ráment ugyan a szervezet szakmai önállósága, de épp ez a törtetés teremtette meg az állami bűnözés alapjait. Demoralizált rendőrséggel az „MSZMP & Co.” közel ugyanazt a pártállami célt érte el, mint a züllött Állambiztonsági Szolgálattal.
A csendélet kizárólag a hatalom látószögéből készült, még az 56 előtti BM ÁVO jogutódainak – a Politikai Nyomozó Főosztály, majd az Állambiztonsági Szolgálat – nézőpontját se vettük figyelembe. A dokumentum-összeállítás egy bő évtizedre korlátozódik.3 Kádár János 56. november 4-i „gengsztercsínyénél”4 kezdődik és 1968. augusztus 20-ig tart, azaz addig, ameddig Kádár már a magyar erőszakszervek felajánlásával járult hozzá öt gengszterállam Csehszlovákiát megszálló hadműveletéhez. Vagyis az 56-os társadalmi forradalom közepette szómágiával varázsolt pártreformtól a 68-as reformból született gazdasági-társadalmi megegyezéses forradalom meghiúsításáig. Amikor egy diák, Jan Palach, már nem szómágiával gyújtotta fel magát a prágai Vencel téren, a szocializmus megreformálhatatlanságának jelképeként.
A BM Határőrség Országos Parancsnokságának törzsfőnöke, Bagyi János ezredes pontosan fogalmazott a 1968. július 20-án Benkei András belügyminiszternek felterjesztett, a határőrségi állomány véleményeiről szóló jelentésében – amelyet a rendőrséget is felügyelő, az MSZMP Adminisztratív Osztályát vezető PB-tag, Biszku Béla július 24-én, Kádár János pártfőtitkár pedig 25-én láttamozott: „Néhány elvtárs a csehszlovákiai eseményeket párhuzamba állítja a magyarországi ellenforradalmat megelőző időszak cselekményeivel. Olyan vélemény is elhangzott: „…oda kellene csapni, mielőtt a tömegeket megtévesztenék.””5
A társadalommal szolidáris rendőrség szétzüllesztése
Sós György ezredes, Budapest főkapitánya: „Erősen elterjedt, hogy politikamentes legyen a rendőrség, valamint az, hogy senkit nem lehet bántalmazni a törvényesség címszava alatt, ami lehetővé tette, hogy a reakciós elemek Budapesten [1956.] november 10. után is aránylag hosszú ideig az utcán hangadók legyenek, féktelen uszítás folyjon és terrorista, erőszakos cselekedetek tömegével forduljanak elő. Majd sikerült a rendőrség hangulatát megjavítani és az utcai rendbontók ellen őket harcba vinni és ma már az utcán zavart okozó rendetlenkedők ellen a rendőri karhatalom erélyesen lép fel. (…) A közbiztonság megszilárdítása nemcsak rendőri erőkkel történt, hanem a honvédség által szervezett, úgynevezett tiszti ezredek segítségével, valamint az a biztos tudat [sic!], hogy a szovjet csapatok, mint tartalékerők jelen voltak és a nagyobb szabású akcióknál (…), páncélosokkal segítettek a feladatok megoldásában. (…)
Az ÁVH volt beosztottainak felülvizsgálása megindult és folyamatban van. Igen sok jó erő van beosztás nélkül, sürgősen és feltétel nélkül rendezni kell, hogy ezek a volt ÁVH-sok – akik ellen kifogás nem merült fel – a rendőrség szervezetén belül beosztást nyerjenek. (…) A személyi állományt kiegészíteni kívánjuk (…) a párt és a SZOT által küldött elvtársakból, akiknek egy része rendőr, másik része pedig tiszti állományba kerül felvételre, vagy visszavételre. [sic!] (…)
A következő időszakban a központi munkástanács és a kerületi munkástanácsok, valamint a forradalmi bizottságok működésével kapcsolatos sztrájkok, terrorcselekményre való uszítás, tüntetések igen nagy feladatok elé állították a karhatalmat, amelynek a letörése igen nehéz volt, mert a rendőrség ziláltsága és politikai hangulata az elmúlt időszak értékeléséből származóan olyan volt, hogy a sztrájkot és tüntetéseket az igazságos forradalom folytatásának tekintette, s a rendőrség tagjainak egy része átvette ugyancsak a reakció által elterjesztett szovjet-ellenességet, valamint az ÁVH tagjai elleni gyűlöletet.”6
A rendőrségi vezetők erkölcsi állapota
MSZMP KB revízió: „A felső rendőri vezetés a kapitányságoknak nem adott kellő irányítást; nem nyújtott megfelelő segítséget, erkölcsi és politikai támogatást, sőt fokozta a kerületekben uralkodó zűrzavart. Kopácsi, Vári, Székely, Kiss, Oszkó, Pőcze, Tóbiás és más vezető bajtársak utasítások helyett azt tanácsolták a kerületi kapitányságoknak, hogy kezdjenek tárgyalásokat a felkelőkkel, lavírozzanak közöttük, adjanak engedményeket nekik, cselekedjenek saját belátásuk szerint, igyekezzenek elkerülni a tűzharcot. (…) Ezek a „tanácsok” (…) elősegítették a rendőrség megingását és széthullását, ami a munkáshatalomra nézve súlyos következményekkel járt. Ezt, a proletárdiktatúrára mért csapást objektíve elmélyítették és betetőzték azok a felső utasítások, amelyek értelmében minden kerületben létre kellett hozni a „nemzetőrséget” és minden kerületi kapitányságon meg kellett alapítani a „forradalmi bizottságokat”. A „nemzetőrség” (…) elsősorban ellenforradalmárokból, közönséges bűnözőkből, kalandorokból, karrieristákból és megtévesztett diákokból tevődött össze. A „forradalmi bizottságokban” is hasonló elemek lettek a hangadók. Ezekkel az utasításokkal tehát elkerülhetetlenül kihúzták a talajt a becsületes rendőrök lába alól (…), a kapitányságokat természetszerűleg kiszolgáltatták az ellenforradalomnak. (…)
A tisztek attól félve, hogy „a forradalmi bizottságok” elküldik őket (…), „összehaverkodtak” beosztottaikkal és a felkelők egy részével, együtt ittak és mulattak velük. Sokan a demagóg elemek befolyása alá kerültek és az ellenforradalmárok szája íze szerint jártak el. (…) Sokan közülük gyáván viselkedtek és megtagadták a pártot. (…) A „semleges Magyarország”, a „szovjet csapatok kivonása”, a „többpártrendszer megteremtése”, a „demokratikus választások gyors lebonyolítása”, az „ÁVH likvidálása”, a „politikamentes rendőrség megteremtése” pl. már mozgósító erejű jelszóvá vált. Az állam és az erőszakszervek „osztályfelettisége” igen népszerűvé vált a rendőrök között. (…)
A tisztek többsége elvesztette tekintélyét. Az italozás a szolgálati idő alatt is tovább folyt. A rendőrök nem akartak kimenni az utcára. Járőrözés alatt bejártak inni a volt felkelőkhöz és utcalányokhoz. Nem akartak a szovjet járőrökkel együtt járőrözni. Sokan nyíltan szidták a Kádár-kormányt és a kommunistákat. Támogatták az újságégetőket, az ellenforradalmár plakátragasztókat és a sztrájkolókat. Több kapitányságon a rendőrök továbbra is kapcsolatban maradtak a felkelőkkel. (…)
A rendőri apparátusban az ellenforradalom leverése és a munkáshatalom megszilárdulása után megindult az intrikálás, az önigazolás és a funkcióhajhászás hadjárata. (…) A legtöbb kerületi kapitányság személyi állománya nem egységes, hanem két alapvető csoportra – a „baloldaliak”, az „egyszerű emberek” és a „jó szakemberek”, a „művelt emberek” csoportjára – oszlik. Ez a kettészakadás igen veszélyes, mert talajt teremt az intrikák számára, elmérgesíti az egyes emberek problémáit és mesterséges falat von a párttagok és nem párttagok, sőt az egyes párttagok között is. (…) Az MSZMP térhódítása következtében a karrieristák is be akarnak lépni a pártba. Ezek az emberek féltik a pozíciójukat. A személyi állománynak ez a belső viszálya kihat a rendőrség egész munkájára. (…)
A személyi állomány bizalma a vezetők iránt megrendült. (…) Pőcze bajtársról azt beszélik, hogy az ellenforradalom alatt igen gyáván viselkedett, az egyik újságban ellenforradalmi ízű cikket írt, lepaktált a felkelőkkel, üldözte az ÁVH-sokat, állítólag egy rendőrruhába öltözött ÁVH-st megfenyegetett, hogy a Dunába dobja, amiért „megbecstelenítette” a rendőregyenruhát. (…) Sós ezredes bajtársról azt beszélik, hogy fia a Lenin Intézetben kormány- és szovjetellenes kijelentéseket tett, amelyeket Sós elvtárs állítólag helyesnek tart. (…) Szóbeszéd tárgyát képezi, hogy erre a funkcióra nem képességeivel és tevékenységével szolgált rá, hanem Münnich elvtárshoz fűződő jó kapcsolatok útján került. (…) Sós elvtárs későn és nem elég erélyesen fogott hozzá a rendőrség megtisztításához. Félt, hogy a tisztogatás meggyengíti a rendőrséget. (…) Kijelentette, hogy inkább leveti a rendőri egyenruhát, de nem tűr meg túlzásokat. (…) Szükséges tisztázni a pletykákat és felelősségre vonni azokat, akik a vezetők tekintélyét ilyen módon akarják lerombolni. (…) A meglévő ellenszenvet a karhatalmistákkal szemben növelte és bátorította Sós elvtárs is, aki több alkalommal kijelentette, hogy a munkásőrök és a karhatalmisták, függetlenül képességeiktől és tapasztalataiktól, csak mint próbarendőrök kezdhetik el a rendőri szolgálatot. A karhatalmistákra ma úgy tekintenek a rendőrök, mint régebben az ÁVH-ra. (…)
A személyi állománynak általában az a meggyőződése, hogy megint csak a kis embereket vonják felelősségre, az igazi bűnösök a helyükön maradnak.”7
A rendőrségi állomány erkölcsi állapota
Belügyminisztérium Titkársága, Ellenőrzési osztály
1958. január 4.
(…) Az állomány egy részénél ma is találhatók helytelen nézetek (…), a verpeléti őrsön úgy értékelik az ellenforradalmat, hogy „forradalomnak indult, csak ellenforradalom lett belőle”. A bátaszéki őrsön az ellenforradalom kizárólagos okaként jelölik meg, hogy a „párt megengedte a rehabilitációt”. A bátaszéki őrsön az ellenforradalom kizárólagos okaként jelölik meg, hogy a párt megengedi a rehabilitációt”. A jánoshalmai őrsön a kulálok fizikai megsemmisítésének lehetőségét vitatják. A szekszárdi őrsre beosztott F. tizedes le akar szerelni, mert fél, hogy rendszerváltás esetén kellemetlensége lesz, de kijelentette, hogy szívesen dolgozna a rendőrségen, mint polgári alkalmazott. (…) A parancsnokok egy része tétlenül nézi a nagymérvű italozást. Pl. Heves megyében a Rendőregyesület taggyűlésén a nyomozók követelték, hogy kapjanak korlátlan hitelt, mert egyébként máshová mennek inni. A korlátlan hitelt megszavazták. (…)
Egyes parancsnokok liberalizmusa – szinte elősegíti a fegyelmezetlenséget – pl. a móri kapitányság vezetője őrizetes megszöktetéséért megrovásban, tettleges bántalmazásért pedig írásbeli feddésben részesítette beosztottját.”
Veszprém megyében az elmúlt napokban N. L. várpalotai lakos lábát eltörték. A várpalotai őrsön minden alap nélkül bántalmazták O. P. kohászt. Súlyosbítja a helyzetet, hogy becsületes dolgozókat, párttagokat, sőt PB-tagokat vernek meg. Pl. a váci kapitányság területén egy ittas állapotban lévő párttagot úgy megvertek, hogy másnap sérüléseibe belehalt. A kislődi párttitkárt az őrsön úgy megverték, hogy eltört a bordája. A badacsonytomaji őrsön súlyosan bántalmazták a Radnóti Államigazdaság-igazgatót, a megyei PB tagját. Lökösházán – egy öngyilkos személy ravatalánál – egy rendőr örömét fejezte ki és a mennyezetbe lövöldözött, mert viszonya volt a halott feleségével.
A törvénytelenségek és bántalmazások megszüntetésének legfőbb akadálya a „tekintélyszemlélet”, amely szerint a rendőrnek csak akkor van tekintélye, ha félnek tőle, ezt pedig csak túlkapással éri el. (…)8
Vörös Balogh Lajos rny. őrgy., osztályvezető
Szilágyi Ernő r. örgy., Pálmai Imre. rny. őrgy.
Margószéli jegyzet: Borgos et! [a Belügyminiszter Titkársági Osztályának vezetője – K. J.] Nem ártana erről a féléves beszámolóról megcsinálni – ha nem is ilyen alaposan – a részletes vizsgálatot. Biszku Béla, belügyminiszter
Napi esetek a rendőrségen
Hatósági orvosi bizonyítvány
Alulírott hivatalosan igazolom, hogy a mai napon orvosilag megvizsgáltam N. E. 17 éves budapesti lakost, tanuló, kinél az alábbi sérüléseket találtam: bal fül alatt 5 cm hosszúságú felületes bőr alatti kötőszövet bevérzés található. Bal oldalt a felső ajak fölött babnyi nagyságú kékes-lilás színű felületes bőr alatti bevérzés. (…) Jobb oldalt a lapocka és a gerincoszlop között 20 cm és mellette 10 cm hosszúságú élénkpiros felületes hámhorzsolás látható. Fenti sérülések kemény tárgy behatására jöhettek létre.
Balatonalmádi, 1957. jún. 25. d. u. 14 h 30.
Dr. L. L. s. k.
körzeti orvos
Biszku Béla Belügyminiszter Elvtársnak
Budapest
Feljelentést teszek a balatonalmádi rendőrőrs parancsnoka ellen, mert 1957. június 23-án fiamat, N. E.-t a rendőrőrsön gumibottal ütlegelték és ököllel bántalmazták, mivel a járdára kerékpárral felhajtott. Mellékelem a tényállás másolatát, amelyet sógorom, M. Zs. készített a Miniszter Elvtárs részére. (…)
Bp. 1957. július 2.
N. L. rendőrnyomozó őrnagy
BM [Politikai Nyomozó Főosztály] II/12. oszt.
Biszku Béla Belügyminiszter Elvtársnak
Budapest
1957. június 23-án a nálunk vendégségben lévő unokaöcsémmel, N. E. (…) tanulóval a balatonalmádi strandra mentünk. N. E. kerékpáron ment és az állomással szemben lévő útszakaszon felhajtott a járdára. Az utcán egy civil (…) megállította és rászólt (…), amire ő azt mondotta, hogy akkor száll le a bicikliről, amikor akar. Ekkor derült ki, hogy a civil a rendőrőrs parancsnoka és nyilván az ő utasítására N. E.-t a rendőrségre kísérték. (…)
Velük mentem (…), a civilben lévő parancsnok rám szólt, hogy menjek be. Mikor bementem, bezárta az ajtót és azt kérdezte, hogy hogy mertem bejönni. Azt feleltem, hiszen az elvtárs mondta, hogy jöjjek be. Ekkor minden további nélkül arcul ütött(…). Tiltakozásomra azt felelte, hogy ne járjon a szám, mert bevisz a kápolnába. Nem tudom, mit értett az alatt, de a további bántalmazások elkerülése végett a közben kinyitott ajtón elhagytam az őrszobát és az utcán vártam N. E.-re, aki pontosan 35 percnyi idő elteltével jött ki. (…)
Alighogy kimentem az őrsről, a parancsnok és két rendőr nekiesett ököllel és gumibottal ütlegelték, és a hajánál fogva húzgálták, majd a falhoz állították és tovább akarták ütni. Ekkor valamelyiküknek eszébe jutott, hogy megkérdezze, ki az apja és csak ez mentette meg a további kínzásoktól. (…)
Amikor N. E. kijött és látták, hogy milyen borzalmas állapotban van, a Tanács utca és Sztálin u. sarkán öszszegyűlt fürdővendégek és járókelők megbotránkozásuknak adtak kifejezést, hogyan lehetséges ilyesmi népidemokráciánkban, különösen fürdőhelyen, ahol idegenek és külföldiek is megfordulnak. (…)
Semmi esetre sem megengedhető, hogy a rendőrök ilyen brutális eszközt alkalmazzanak, különösen egyszerű szabálysértés elkövetéséért, úgyszintén velem szemben is, aki semmit sem követtem el. Egyes rendőrök ilyen törvénysértő viselkedése szembe állítja az egyszerű becsületes embereket a népidemokratikus rendőrséggel. (…)
Veszprém, 1957. június 30.
M. Zs.
Margószéli jegyzetek: Ladvánszky et! Az ügyet szigorúan kivizsgáltatni és amennyiben fedi a valóságot, az őrsparancsnokot bíróság elé kell állítani. Török ezredes, „57. VII. 4.
Hétfőn kérem! B. [Biszku Béla belügyminiszter szignója – K. J.]
BM Országos Rendőr-főkapitányság
Közrendvédelmi Osztály
Jegyzőkönyv
Felvéve 1957. július hó 9-én a balatonalmádi-i rendőrőrs hivatalos helységében, N. E. (…) rendőri intézkedés elleni panasza tárgyában.
Jelen vannak: G. A. r. hdgy. és H. I. volt r. őrm. (…)
1951 óta teljesítettem rendőri szolgálatot a balatonalmádi-i rendőrőrsön 1957. július 3-ig. Ekkor saját kérelmemre szereltek le [sic!]…
1957. június 23-án szolgálatmentes voltam és (…) polgári ruhában a balatonalmádi Tulipán szálloda előtt beszélgettem. Ekkor arra lettem figyelmes, hogy egy fiatalember kerékpárján haladva végig a járdán hajtott (…) Szóváltás közben hozzánk ért K. S. r. tiz. elvtárs, aki bár nem volt szolgálatban, de egyenruhában volt (…). Azt mondtam K. elvtársnak, hogy nevezettet állítsa elő. (…) Kb. félúton utánuk szaladt egy idősebb bácsi (…). Kb. 3-4 perc múlva én is megérkeztem az őrsre. Az őrs előtt állt a fent említett bácsi (…), amikor elküldtem, annak teljesítését megtagadta. Erre behívtam a napos szobába és a vitatkozás hevében egyszer pofon ütöttem. (…)
A bácsi elküldése után – megjegyzem, hogy annak kilétét még ma sem tudom – kezdtem el N. E.-nel foglalkozni egyedül. A napos szobába hívtam be és a feljelentéshez szükséges személyadatokat kérdeztem tőle. Nevezett szemtelenül válaszolt még ezekre a kérdésekre is. Ezután a polcról levettem egy gumibotot, amivel megvertem. (…) A bántalmazás során N. E. azt mondta, hogy az édesapja egy rendőrőrnagy. Ennek hatására befejeztem nevezett bántalmazását. (…)
Az intézkedés lefolytatásáért vállalom a felelősséget. (…)
H. I. gyanúsított
[volt rendőrőrmester – K. J.]9
BM BRFK Titkársága
Jelentés
a Budapesti Főkapitányság 1957. X. 5 és XI. 5. közti munkájáról.
(…) A parancsnokok „félnek” a határozott fellépéstől (…), „a rendőrt nem védi senki, a törvényesség megkövetelése ismét október 23-ához vezet”. Vannak parancsnokok, akik úgy ítélik meg, hogy a rendőrök részéről előforduló túlkapások jogosak. (…) R. tiszti őrsparancsnok véleménye szerint egy gumibotütés csak jogos lehet, csak agyonverni nem lehet az illetőt. A [XIII. kerületi] kapitányság vezetőjének is olyan álláspontja van, hogy meg kell védeni a rendőröket a bejelentőkkel szemben.
Felelős: Dr. Sós György ezredes
Határidő: [1957.] november 30.10
Fekete személyi azonossági igazolványok
Magyar Szocialista Munkáspárt
Csepel Autógyár Intéző Bizottság
Szigethalom, 1957. ápr. 24.
T. Belügyminisztérium
Biszku Béla elvtársnak!
Kedves Biszku elvtárs!
24-én felkereste a Pártbizottságot öt gyári dolgozónk, cigányok, akik Kunszentmiklósról járnak be naponta dolgozni. Elmondták, hogy a kunszentmiklósi Rendőrség állandóan zaklatja őket. Napirenden előfordul, hogy minden indok nélkül beviszik és tettleg is bántalmazzák őket.
L. P. segédmunkást (…) több más társával együtt bevitték a rendőrségre. Ott felmosatták velük a szobákat és birkanyíró ollóval megnyírták. [sic!] Utána figyelmeztették őket, hogy egyenként, külön-külön távozzanak a rendőrségről és menjenek haza.
Amikor az ottlévő nyomozó-hadnagynak szóltak, hogy: „hadnagy elvtárs”, ez visszautasította az „elvtárs” szót és kijelentette, hogy részükre, a cigányok részére megszűnt az elvtárs és csak rendőr urak vannak. Büdös cigányoknak nevezték és kijelentették, hogy „kár, hogy a németek nem irtották ki őket”.
Fontosnak tartjuk ezt a bejelentést Biszku elvtárssal közölni, hogy ebben az ügyben vizsgálatot rendelhessen el. (…)
Elvtársi üdvözlettel:
K. B.
Tanúkihallgatási jegyzőkönyv
Készült 1957. május 4. (…)
A tanú neve: L. P. sértett (…)
1957. április 20-án reggel 5 órakor a kunszentmiklósi rendőrőrsről megjelent F. rendőrtörzsőrmester, aki közölte velem, hogy menjek be a rendőrőrsre, ahol megkapom az 1955. év telén a Rendőrség által elvett személyazonossági igazolványomat. (…) A rendőrőrsre érkezve egy r. ny. fhdgy. (…) megkérdezte, mit keresek itt, majd rámparancsolt, hogy vetkőzzek le félmeztelenre. (…) Mikor [a szintén berendelt társaimmal együtt] mind az öten félmeztelenre vetkőztünk, általam ismeretlen folyadékkal bekenték mind az ötünknek a hátát, utána a r. ny. fhdgy., valamint a helységben tartózkodó kb. 8 rendőr gumibottal elkezdték a hátunkat verni. Kb. 11/2 órás ütlegelés után kivittek a rendőrség udvarára, ahol a r. ny. fhdgy. parancsára tornáztattak és tornáztatás közben a gumibottal tovább ütöttek. A tornáztatás befejezése után ránkparancsoltak, hogy a rendőrőrs 11 szobából álló helységét súroljuk fel. Mivel a rendőrök által meghatározott 2 perc alatt nem tudtunk felsúrolni egy szobát, ezért megint gumibottal bántalmaztak. (…) A későbbiek során a rendőrök gumibotot adtak a kezünkbe és ránkparancsoltak, hogy egymást üssük. A jelenlévő r. fhdgy. az ütéseket gyöngének tartotta, ezért a kezemből a gumibotot kivette és kb. 30-szor erősen a gumibottal belecsapott a tenyerembe. (…)
Sérelmesnek tartjuk azt is, hogy a r. ny. fhdgy. tiltakozásunk ellenére mind az ötünknek kéziollóval levágta a haját.
Szükségesnek tartom közölni azt is, mikor a r. ny. fhdgy.-nál tiltakoztam a törvénytelen eljárás ellen, „főhadnagy elvtárs, miért bántalmaznak minket?” Mire a fhdgy. azt válaszolta, hogy minden cigányt és zsidót a németeknek ki kellett volna irtani. Kijelentette Sz. L. rendőr azt is, hogy mehetnek akár az Istenhez panasszal, ő ellenük nem tehet senki semmit. (…)
L. P. tanú
BM ORFK Személyzeti Osztály
Fegyelmi Alosztálya
Jelentés
Budapest, 1957. június 11.
A BM Titkárság utasítására – a Bács-Kiskun megyei Rendőr-főkapitányság Vezetőjének – kivizsgálásra megküldtük tárgyban nevezettek bántalmazási ügyét. A megyei rendőr-főkapitányság vezetőjétől kapott vizsgálati eredmény alapján a következőket állapítottuk meg:
1957. április 20-án a kunszentmiklósi r. őrsre bekísérték L. P., F. S., F. F., R. K., R. K. kunszentmiklósi lakos, kóbor személyeket. A rendőrőrsön a fent felsorolt öt személy haját lenyírták. (…) A hajvágás szükséges volt a fertőtlenítés végett, mert mind az öt személynek a haja férgekkel (tetvekkel) volt tele. Az intézkedés megtételére a helyi rendőrőrsöt a községi MSZMP és a tanács vezetősége kérte meg. (…)
A fenti öt személy egyébként a rendőrséggel szemben véleményünk szerint kissé ellenséges érzületet tanúsít azért, mert a rendőrség beosztottai elég sűrűn felkeresik a kóbortelepet és foglalkoznak az ott lakó személyekkel.
L. P. pl. nyilvántartott bűnöző. 1954-ben lett nyilvántartásba véve falbontásos betörés bűntette miatt. (…) Az ellenforradalom időszaka alatt egy alkalommal L. P. és a két R. gyerek az utcán végigmenve megálltak a földművesszövetkezeti bolt kirakatánál, melyet L. be akart törni. Ebből a célból egyet a kirakatra rá is ütött. Az esetet látta F. r. tőrm. és járőrtársa. (…)
Véleményünk az, hogy L. P.-t a rendőrséggel szemben tanúsított ellenszenve vezérelte arra, hogy a kunszentmiklósi rendőrőrs beosztottait feljelentse. (…) Bizonyos fokú kisebb mértékű tettlegesség megtörténhetett a rendőrőrs beosztottai részéről, de ez elfogadhatóan nem bizonyítható. (…)
A megyei rendőr-főkapitányság vezetője P. r. ny. hdgy.-ot és az őrs beosztottait szóbeli figyelmeztetésben részesítette, mivel – a járási tanács körzeti orvosának véleményezésére – a kóbor személyek haját – illetéktelenül – egészségügyi szempontból lenyírták.
Dr. K. I. r. szds. alo. vez.
K. J. r. szds. fegy. előadó11
Pest megyei Tanács VB elnökhelyettesétől
Biszku Béla Elvtársnak,
Belügyminiszter
Budapest
A Pest megyei Tanács Végrehajtóbizottsága megtárgyalta a megye területén élő cigány dolgozók helyzetét. A megye lakosságának 2,2%-át teszik ki, szám szerint 16.500 főt. Foglalkozásuk főképpen vályogvetés, üst-edényfoltozás, teknővályás. Tekintélyes számban kupeckednek és ugyancsak sok cigány él minden kimutatható foglalkozás nélkül, koldulásból, a falusiak adakozásából. (…)
Kérjük a Belügyminiszter elvtársat, szíveskedjék tájékoztatni a megyei tanács végrehajtóbizottságát a megkülönböztetés, illetőleg a fekete személyi igazolványok12 rendszeresítésének szükségességéről.
Bp. 1958. május 21.
Sz. S. VB elnökhelyettes13
Honvédelmi Miniszter elvtárs!
Budapest
A Dömsöd községi MSZMP vezetősége és a községi tanács végrehajtó bizottsága a község lakosságának nyugalma érdekében azzal a kéréssel fordul a Miniszter elvtárshoz, hogy a községünkben előforduló botrányokat megszüntetni szíveskedjék. (…)
Előadom, hogy Dömsöd község a soroksári Duna-ág partján gyönyörű fekvésű helység és közvetlenül a Duna-parton van egy strandvendéglő, ahol szombat és vasárnap esténként a község lakossága szórakozással piheni ki a heti fáradalmakat. Június elsején és másodikán – szombaton és vasárnap este – a helyi földműves szövetkezet magyarnóta estet szervezett a strandvendéglőben, Mindszenti István és Csapó Irma rádióénekesek felléptével.
A község lakossága szépen szórakozott, amikor szombaton este a Kiskunlacházán állomásozó karhatalmi egységtől gépkocsival megjelent 11 karhatalmista, erősen ittas állapotban, ott nagy mulatozásba kezdtek, majd egy részük szétszéledt és erőszakoskodni kezdtek a nőkkel, férfiakat igazoltattak és akartak letartóztatni. Fegyvereiket ürítették és töltötték az asztalok között.
A szórakozó közönség riadtan igyekezett haza, akik közül a karhatalom tagjai részben pisztollyal fenyegettek meg személyeket, részben pedig gumibottal meg is vertek személyeket.
K. S. dömsödi fiatalember egy kislányt kísért haza, amikor látta, hogy az egyik karhatalmista egy menekülő lányt ütlegel derékszíjjal az úton. K. S. elbeszélése szerint barátságosan szólt a karhatalmistának, hogy „elvtárs, mire való ez”, mire a karhatalmista őt is ütlegelni kezdte. Verekedés kezdődött közöttük, aminek következtében a karhatalmista beleesett a vízbe (…), ezután megkezdődött a hajsza K. S. kézrekerítésére.
A karhatalom tagjai cigánylányokat kényszerítettek, hogy mutassák meg hol lakik K. S., akik meg is mutatták, majd hajnalban a 11 karhatalmista betört K. S-ék lakására, és a fiút ütlegelve magukkal vitték. A fiú el tudott szaladni az erősen ittas karhatalmistáktól és a rendőrségre menekült, de közben nyolcat utánalőttek. A rendőrségen a fiút azonnal ütlegelni kezdték, majd megkötözték a kezeit és gyalogosan magukkal vitték Kiskunlacháza felé, de menetközben gumibotokkal ütötték, rugdalták, a fiú erősen vérzett. Útközben többször megmosdatták útszéli vizekben, majd útszéli kerékvetőkövekre fektették és felismerhetetlenné verték. Végül bevitték a kiskunlacházai rendőrségre, ahonnan hazaengedték. (…)
A fentiek ismertetése alapján kérjük Miniszter elvtársat, hogy hasonló eseteket ne csak Dömsöd községben, hanem ahol az esetleg előfordul, megszünteti szíveskedjék, hogy becsületesen dolgozó parasztságunk nyugodva folytathassa termelő munkáját.
Dömsöd, 1957. június 5.
Kaló Mátyás V. B. elnök Torma Károly orsz. gy. képviselő
Sáfrányos László MSZMP titkár
Belügyminisztérium Titkársága
Ellenőrzési Osztály
Feljegyzés
1957. június 18-20. közötti időben vizsgálatot folytattunk a kiskunlacházai kiképzőközpont beosztottai által elkövetett tömegverekedéssel kapcsolatban. (…)
Általában a tisztek, tiszthelyettesek és tisztesek az újoncokkal durván (…), a Horthy-hadseregben alkalmazott nevelési módszerekkel bánnak. Ez a nevelési módszer június első hetében került felszínre, egy politikai foglalkozás alkalmával. A politikai foglalkozás tárgya ugyanis a fasiszta hadsereg és a demokratikus hadsereg közti különbség volt. (…) Az egyik újonc elvtárs elmondotta, hogy június 5-én M. J. hdgy. és Sz. J. hdgy. N. L újoncot azért, mert egy másik század körletében mosakodott, az irodájukba hívták, ahol megpofozzák. A pofozás befejeztével az irodába lépett egy tizedes, akit N. L. újonc név szerint nem ismert. (…) Felszólították a tizedest, hogy mutatkozzon már be neki. Erre a tizedes két pofont adott az újoncnak. Ezután még egy tizedes érkezett az irodába, aki hasonló módon mutatkozott be az újoncnak.
Hasonló meg nem engedett módszerrel vontak felelősségre három újoncot K. E. szkv. és Sz. G. tizedes. A három újonc elvtársat az említett tisztesek szintén másik század körletében találták mosakodni, ezért a tiszthelyettesek hálószobáikhoz vitték őket, ahol kitakaríttatták, felsúroltatták a szobát velük, fejenként fél kenyeret megetettek velük, majd 3-3 liter vizet itattak meg velük. Mindezt vacsora után voltak kénytelenek elfogyasztani. A felsorolt eseteken kívül az újoncok kiképzés közbeni jogtalan kúszatása, „feküdj-kelj” gyakorlatok csináltatása napirenden van.
Ezen durva módszereket még látogatások alkalmával, a szülők és testvérek jelenlétében is alkalmazzák. Így pl. egy látogatás idején, ittas állapotban egy alhdgy. – a látogatók hallatára – az egyik harcosnak azt mondotta, hogy „fusson, mert leharapom a faszát és szembeköpöm vele”.
Bp. 1957. június hó 24-én
Pálmai Imre r. ny. őrgy.
BM Országos Rendőr-főkapitányság
Közrendvédelmi Osztály
Jelentés
Budapest, [1957.] július hó 10-én
(…) A verekedésben és a rendkívüli eseményekben résztvevő tisztek és tiszthelyettesek közül V. S. szds., R. F. fhgy., S. I. hdgy., B. S. hdgy., M. J., hdgy., Sz. J. hdgy., és P. J. hdgy-ot szolgálati helyükre vezényelték és leszerelésükre javaslatot tettek. Négy tiszthelyettest egy rendfokozattal visszavettek. (…)
Azzal a megállapítással azonban, amely a harcosok felesleges zaklatásával foglalkozik, teljes mértékben nem értek egyet. (…) A kiképzési tervben előírtuk, hogy a napirend minden időszakát ki kell használni arra, hogy a harcosokat minél keményebb katonává neveljék és a követeljék meg a fegyelem és a rend maradéktalan végrehajtását.
Ladvánszky Károly r. őrgy.
Közrendvédelmi Osztály Vezető14
„Rendkívüli események” a határőrségnél
Belügyminisztérium
Jelentés
a Határőrségnél történt rendkívüli eseményekről, annak okairól és a Határőrség munkájának legfőbb nehézségeiről.
1960-ban, május 16-ig 10 hazaárulás, 6 öngyilkosság és 605 határsértésből 81 büntetlen volt. Mint az elmúlt 10 év mellékelt statisztikai adatai is mutatják – legaggasztóbb a hazaárulások és öngyilkosságok magas száma.
– P. Á. februárban szüleitől panaszlevelet kapott: „igen nehezen vagyunk, szorítanak a kolhozba… mitévők legyünk”, március 7-én követte el a hazaárulást. Feltevésünk szerint ez volt az ok.
– M. I. hazaárulásának oka – feltevésünk szerint – lelkiismereti válság. M. az elhárító szervek informátora volt, dolgozott egy ügyben, amelyben egy határőrt 6 hónapra ítéltek.
– K. B. J. – feltevésünk szerint – könnyelmű életfelfogása, a nyugati életforma szeretete volt az indító oka a hazaárulásnak. (…)
– M. J. nehézkes mozgású katona volt, elöljárói társai előtt több ízben megszégyenítették, megalázták. (…)
Vizsgálataink azt bizonyítják, hogy még vannak emberek, akikre hat a nyugati propaganda, a diszszidens barátok, rokonok csábítják őket, kalandkeresés, szerelmi bánat, (…) hogy megkíséreljék a határsértést. (…) 1959-ben igyekeztünk javítani a nyugati kerületekben szolgálatot teljesítő határőrök politikai összetételét, ennek érdekében 368 határőrt a nyugati és baráti határőrkerületek között, 245 főt a Karhatalommal cseréltünk ki. (…) A határőrség élelmezése terén bevezettük az önálló pénzgazdálkodási rendszert (egy határőr napi 16.20 Ft-t kap élelemre + éjjeli és hegyi pótlékot). Ez a rendszer bevált. A katonák élelmezése a legtöbb helyen jó és elegendő (4.200-4.600 kalória). 1959-ben bevezettük a kulturális szükségletek fedezésére a kultúrnormát, amiből minden őrsön beszereztek rádiót, sok őrsön van televízió, rex-asztal, sakk, dominó, könyvtár. (…)
A rendkívüli eseményeket elősegíti a Határőrségen belül folyó politikai nevelőmunka gyengesége, bár a tevékenység írásos része megfelelő színvonalú. (…) Helyes, jó érveket bocsájtanak a különböző kérdésekről a tisztek és az agitátorok rendelkezésére. (…)
Budapest, 1960. június 3.
Földes László, a Belügyminiszter Első Helyettese15
Rutinesetek az ügyészségnél
Budapesti Rendőr-főkapitányság
Társadalmi Tulajdonvédelmi Osztály
Közellátási Alosztály 1-es Csoport
Jelentés
Budapest, 1959. augusztus 12-én
1958. június hó 25-én a Tököli Internáló Táborban R. J. (…) internált a nyomozó csoportnál kihallgatását kérte, melyen az alábbiakat mondotta el: „A Bpesti Józsefvárosi Húsüzem több dolgozója szervezetten nagyarányú tt. [társadalmi tulajdon elleni] lopást követtek el, mellyel többszázezer forint kárt okoztak. Elmondotta, hogy a lopott kolbászt és szalámit kisiparosoknak értékesítik.”
(…) Mivel a nyomozás során szükséges volt R. J. gyanúsítottként való kihallgatása, a nyomozás befejezése után Szabó Kálmán ügyész elvtárssal beszéltünk, aki megígérte, hogy R. J. ellen az ügyészség vádat nem emel. Ennek ellenére R. J. vádiratot kapott (…) Mivel R. J. többszörösen büntetett előéletű, a vádirat alapján többéves büntetés vár rá. R. J. beszervezése óta több ügyben eredményesen dolgozott (…) jelenleg 3 ügyben foglalkoztatom, melyek nagy jelentőségűek, és így szükséges minden körülmények között, hogy a börtönbüntetést elkerülje és nyugodt körülmények között végezhesse feladatát.
Szarka Józsefné r. őrgy.
csoportvezető
Valach Károly r. őrgy.
Margószéli jegyzetek: Alezredes et! Kérek engedélyt ma délután beszélni a Götz et-al olyan irányba, hogy nevezettet kivonjuk a börtönbüntetés alól. VIII. 12. (olvashatatlan aláírások)
Avar et! Kéresd be a bűnügyet – és a tárgyaló ügyészt lásd el megfelelő utasítással. Utána a páncélszekrényemben helyezzük el – a többi közé. [1959] VIII. 12. Dr. Götz
Budapesti Rendőr-főkapitányság
Politikai Nyomozó Osztály
Szolgálati jegy
Budapest, 1961. május hó 18-án
A BRFK vizsgálati osztálya társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett csalás bűntette miatt eljárást folytatott P. P. terhelt ellen. Az eljárás során K. J. (…) felelőssége is felmerült. Most azzal a kéréssel fordulok a Fővárosi Főügyészség vezetőjéhez, hogy más szempontokra való figyelemmel K. J. felelősségrevonását mellőzni engedélyezze.
Dr. Tihanyi János r. alez.,
Főkapitány I. helyettese
Budapesti Rendőr-főkapitányság Vezető
Bűnügyi Helyettese
Fővárosi Főügyészség Vezetőjének,
Dr. Götz János Elvtársnak,
Budapest
A Belvárosi Üzemi Vendéglátó Vállalat 1961. február 28-án feljelentést tett Gy. E. ellen, a társadalmi tulajdon hanyag kezelése miatt, mert (…) két leltár között 2.200 Ft leltárhiánya keletkezett. (…)
Nevezettel történő foglalkozás után – mivel operatív érdekből személye előtérbe került, továbbá ügyével kapcsolatos összes körülményeket figyelembe véve – a kerületi kapitányság bűnügyi alosztálya a nyomozás elrendelését a BTÁ. 56. §-a alapján megtagadta. Ez ellen a vállalat fellebbezéssel élt, a fellebbezés elbírálása az V. kerületi Ügyészségen van jelenleg folyamatban.
Kérem Götz Elvtárs intézkedését azirányban, hogy az ügyészség a vállalat panaszát operatív érdekből – mint alaptalan panaszt – utasítsa el.
Budapest, 1961. június 1.
Horváth Sándor r. alezredes, Bűnügyi II. Helyettes
Fővárosi Főügyészség
I-XXII. ker. Vezető Ügyész Elvtársnak,
Budapest
A rendőrség a bűncselekmények felderítése érdekében fogdaügynököket is alkalmaz. Ezek között olyanok is vannak, akik önként vállalják a munkával járó formális fogvatartást. Egyes ügyészségek ilyen esetekben kifogás tárgyává tették e személyeknek a fogvatartását és szabadlábra helyezésük iránt is intézkedtek. (…)
A fentebb jelzett surlódások és helytelen ügyészi intézkedések elkerülése érdekében a BRFK Vizsgálati Osztályának a vezetője utasította a kerületi rendőrkapitányokat, hogy fogdaügynök igénybevételét a kerületi vezető ügyésszel igénybevételük előtt és az ügy megjelölésével közöljék. (…)
A Legfőbb Ügyészség vezetőjét tájékoztattam arról, hogy a szabadlábon lévő fogdaügynökök fogdában való elhelyezésére az 1960; 14. tvr. vonatkozó szabályait alkalmazzuk legalizálás céljából.
Egyidejűleg a Legfőbb Ügyészséggel megállapodás történt arra vonatkozólag, hogy a megyei (budapesti) főkapitányságok és megyeszékhelyi városi-járási kapitányságok fogdájában köztörvényes ügyekben fogvatartott személyek ellenőrzését (fogdaellenőrzést) a Főügyész elvtársak által kijelölt egy főügyészségi ügyész látja el. (…)
Budapest, 1962. július 6.
dr. Avar Jenő sk. fővárosi
főügyész h.16
BM fegyelmi ügyek statisztikája
Országos Rendőr-főkapitányság Vezetője
Tárgy: Félhavi értékelő jelentés felterjesztése
dr. Münnich Ferenc elvtársnak
Fegyveres Erők Minisztere
Budapest
A 10-19/1957. számú rendeletre 1957. január 16-tól január 31-ig terjedő időre a közbiztonsági helyzetről az alábbiakat jelentem:
A rendőrség összlétszáma: 24.280 fő. Ebből karhatalmi feladatot lát el: 2.535 fő. (…)
Az állomány hangulata az egész ország területén jelentős mértékben javult. (…) A hangulat javulását jelentős mértékben elősegítette, hogy a legtöbb rendőri szervnél a pártszervezés jó ütemben halad előre. (…) A pártszervezetek működésével kapcsolatban sok helyen kérdésként merült fel, hogy milyen lesz a párt- és a szakmai vezetés viszonya.
A rendőrség beosztottait – főleg a bűnügyi beosztottakat – továbbra is nagy mértékben foglalkoztatja az átszervezés. Foglalkoztatja az állományt – főleg tiszti viszonylatban – az a kérdés is, hogy több rendőr lett felfüggesztve vagy elbocsájtva azzal az indoklással, hogy az ellenforradalom időszaka alatt magatartásukkal az ellenforradalmat segítették. (…) Győr megyében azt beszélik, hogy a rendőröket azért bocsájtották el, hogy helyet adjanak volt államvédelmi beosztottaknak. A budapesti rendőr-főkapitányságon egyesek olyan véleményt terjesztenek, hogy le kellett váltani néhány vezetőt azért, hogy helyet csináljanak a testülethez most visszakerült, rehabilitált bajtársaknak.
A Zala megyei rendőr-főkapitányság Lenti járási kapitányságánál (…) a beosztottak között olyan hangulat alakult ki, hogy a politikai nyomozó állományt ismét a rendőrség fölé helyezik, ahogyan az régen volt. (…)
Budapest, 1957. február 4.
Garamvölgyi Vilmos r. vőrgy.
Országos Rendőr-főkapitányság Vezetője, miniszterhelyettes17
B. M. Személyügyi Főosztály
Tárgy: A fogságfenyítések letöltésének szabályozására vonatkozó javaslat
Javaslat
Budapest, 1960. december 21.
A Fegyelmi Utasítás tervezetet véleményező parancsnokok közül többen észrevételezték, hogy a tervezet szerint a BM állományában szolgálatot teljesítő tisztek fogságfenyítésüket Budapesten a megépítésre tervezett Központi Tisztifogdában töltenék le. A tervezetben foglaltakkal szemben javasolták, hogy ne létesítsünk központi székhellyel tisztifogdát, helyette a fogsággal fenyített BM beosztottak (tisztek, tiszthelyettesek, tisztesek és legénységi beosztottak) fenyítésüket a területileg illetékes katonai ügyészségek székhelyein, a katonai helyőrségek fogdáiban töltsék le. (…) A javaslatot a Fegyelmi Osztály a Legfelsőbb Ügyészség Ügyészi Osztályával, az Igazságügyminisztérium Katonai Főosztályával és a Budapesti Honvéd Helyőrség Parancsnokságával. (…)
A katonai helyőrségi fogdák általában alkalmasak arra, hogy ott a BM állomány tiszti és nem tiszti beosztottai fogdafenyítésüket az előírásoknak megfelelő körülmények között letölthessék. (…)
Karasz Lajos r. alez. s. k.18
Belügyminisztérium
Fegyelmi Osztály
Jelentés
A Belügyminisztérium fegyelmi helyzetének alakulása – 1969-1974-ben.
A Belügyminisztérium munkájára vonatkozó MSZMP KB 1969. november 28-i és az azt követő párt- és kormányhatározatok valamint hatályos jogszabályok végrehajtására tett együttes intézkedések eredményeként a Belügyminisztérium profilja, szervezeti struktúrája, az állomány politikai-, szakmai- és általános műveltsége, alkalmassága alapvetően összhangban van a társadalom fejlődéséből adódó követelményekkel. (…)
A felelősségrevonás alapját képező cselekmények elkövetésének alakulását figyelembe véve további intézkedések szükségesek az állomány erkölcsi-, fegyelmi helyzetének szilárdítására, a fegyelemkezelő munka fejlesztésére.
[1969-ben összesen 3923 jogsértő cselekmény történt, ebből mindöszsze 223 került a katonai bíróság elé, a többi BM hatáskörben maradt. Ez az arány a következő években sem változott – pl. 1974-ben 3317 jogsértésből 225 került bíróság elé – K. J.]
(…) Az összelkövetések száma 1969. évhez viszonyítva 1974-ben 15,4%-kal csökkent. (…) Változatlanul a gyakrabban elkövetett fegyelemsértések közé tartozik a szolgálatban és szolgálaton kívüli leittasodás (…) jelentősebb számban fordult elő a garázdaság és a botrányos részegség szabálysértése (…)
A tett intézkedések ellenére sem sikerült a kívánt mértékben visszaszorítani a hivatali jellegű bűncselekményeket, ezen belül a bántalmazás hivatalos eljárásban, a kényszervallatás, és a törvénytelen fogvatartás vonatkozásában az elmúlt évben emelkedés volt tapasztalható. (…)
A vezetőkkel szemben alkalmazott felelősségrevonás a tárgyidőszakban 601-ről 363-ra, a beosztottakkal szemben pedig 3322-ről 2954-re csökkent. A különböző jogsértések miatt alkalmazott felelősségrevonások között 1969-ben 2592, 1974-ben 1950 volt a felelősségre vont párttagok száma. (…)
Az állomány munkájára, felkészültségére és magatartására vonatkozó párthatározatok, parancsok és utasítások konkrét helyi viszonyokra történő értékelése és alkalmazása során a parancsnokok és pártszervezetek folyamatos intézkedéseket tettek és tesznek a fegyelemsértések megelőzésére és következetesebben lépnek fel a szocialista erkölcsi normákat sértő magatartások, a helytelen nézetek és megnyilvánulások ellen. (…)
Budapest, 1975. okt. 2.
Dr. Bíró László rendőrezredes, osztályvezető19
Belügyminisztérium
Fegyelmi Osztály
Jelentés
a BM Fegyelmi Osztály 1975. évi munkájáról
A BM Fegyelmi Osztály 1975. évi feladatait a vonatkozó párthatározatok, a hatályos jogszabályok, miniszteri parancsok és utasítások határozzák meg. (…)
A BM beosztottak részéről 28 esetben érkezett fenyítés elleni panasz, amelyből 27-et – mint alaptalant – el kellett utasítani, s csupán 1 jogos panasz esetén került sor az elsőfokú döntés megváltoztatására.
A polgári személyek részéről 34 panasz, bejelentés érkezett, amelyből 28 – mint alaptalan – és 6 jogos panasz esetében került sor intézkedésre. (…)
A BM Hatásköri Lista és a párt káderhatásköri listájának megfelelően a konkrét ügyekben rendszeresen kértük az illetékes pártszerv véleményét, egyetértését. A munka során rendszeres kapcsolatot tartottunk az illetékes pártszervekkel, szóban és írásban tájékoztatást adtunk az állomány fegyelmi helyzetének alakulásáról (…) indokolt esetben javaslatot tettünk, hogy az illetékes pártszervezet foglalkozzon az eljárás alá vont ügyével. (…)
A tervidőszakban a hivatásos állomány által elkövetett cselekmények miatt a parancsnokok, a katonai ügyészségek és a bíróságok 2719 esetben alkalmaztak felelősségrevonást. A lezárt ügyek közül 303 szabálysértés, 1382 fegyelemsértés és 1034 bűncselekmény volt. A bűncselekmények közül: vétség 782 (…), bűntett 252. (…)
A kinevezett polgári állomány által elkövetett cselekmények miatt 55 esetben alkalmaztak felelősségrevonást. Ebből: szabálysértés 5, fegyelemsértés 44, parancsnoki hatáskörben elbírált vétség 3, bíróság által lezárt bűntett 3. (…)
Nem sikerült a kívánt mértékben csökkenteni a hivatali jellegű bűncselekményt, a bántalmazást hivatalos eljárásban, a törvénytelen fogvatartást. A katonai jellegű bűncselekmények közül többségében a kibúvás a szolgálati feladat ellátása alól és a készenléti szolgálat szabályainak megszegése fordul elő. (…)
A rendkívüli események terén egészében véve némi emelkedés mutatkozik. Ezen belül jelentősebb mértékben emelkedett a halálos kimenetelű és súlyos sérüléssel járó balesetek, valamint az öngyilkosság és az öngyilkossági kísérletek száma. (…)
Károsan hat az erkölcsi-, fegyelmi helyzetre az egyes vezetők munkájában mutatkozó bizonytalanság, lazaság, a kellő szakismeret hiánya. Gyakran maguk is követnek el a beosztásukkal, jogosultságokkal és lehetőségekkel való visszaéléseket, különböző fegyelemsértéseket és bűncselekményeket. (…)
Budapest, 1976. január 30.
dr. Bíró László rendőrezredes, osztályvezető
MSZMP PB-ülés
1965. november 23.
Kádár János első tikár: „Mi vagyunk olyan erkölcsi helyzetben, hogy egy sor adminisztratív intézkedést életbe léptethetünk (…). Miért volnánk mi rosszabbak a haza kezelésének kérdésében, mint Horthyék voltak?20
1 Az ORFK 1962. évi, országos rendőri értekezletét megnyitó előadás vázlata (szignó nélkül; BM Központi Irattár /BM. KI./ 10-32/5/1962.)
2 1956 plakátjai és röplapjai (Összeállította: Izsák Lajos, Szabó József, Szabó Róbert; Bp., Zrínyi, 1991) 159. o.
3 Néhány statisztikai adat átnyúlik a hetvenes évek elejére. A Belügyminisztérium Fegyelmi Osztályának 1975. és 1976. évi jelentéseinek ismeretében szembetűnő, hogy a törvénysértő fegyelmi ügyeket szabálysértésként tüntették fel. Ezzel a statisztikai manipulációval a szerv saját jogszerű működésének látszatát keltette – K. J.
4 A kifejezést Vas István Allende című verséből kölcsönöztük (A Válogatott verseket szerkesztette Réz Pál, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990) 393. o.
5 BM Határőrség Országos Parancsnoksága (BM. KI. 1-a/97/72)
6 A Budapesti Rendőr-főkapitányság 1956. december 19-i jelentése Tömpe István első belügyminiszter-helyettesnek (Politikatudomány Intézet [PIL] M-Bp.-1. fond, 1957. 23. ö. e.)
7 Maczej Mátyás, Sütő Ottó, Orbán Ferenc, Héró Balázs, Simon Károly: Összefoglaló jelentés a budapesti kerületi kapitányságok személyi állományának az 1956. október 23.-1957 februárjáig terjedő időszak eseményeivel kapcsolatban tanúsított magatartásáról és az ezzel összefüggő vizsgálatról (MOL BB 1. fond 1956-57/77. ö. e.)
8 BM. KI. 248.929./58.
9 BM. KI. 1-3387/a-17.
10 MOL, M-Bp -1 fond. 1957/77. ö. e.
11 BM. KI. 1-3081/a-57.
12 A romákat intézményesen diszkriminálták a fekete borítójú személyazonossági igazolvánnyal – K. J.
13 BM. KI. 1-1827.
14 BM. KI. 1-30-17-a/57.
15 BM. KI. 10-30/28/1960.
16 BFL Fővárosi Főügyész-helyettes TÜK Ig. iratok (1962)
17 BM. KI. 448/1957
18 BM. KI. 10-30/57/60
19 BM. KI. 1-a-459/75
20 MOL 288. fond. 5/380. ö. e.
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 23. szám
