Népszabadság * Bárkay Tamás * 2007. június 1.
Jót eszik, hamar végez, aztán futhat a tennivalói utánKép: Reviczky Zsolt A budapestiek lassan kijönnek a gyorséttermekből, és bemennek a kifőzdékbe. Mi a titkuk? – megpróbáltunk utánajárni.
A Magyar Vendéglátók Ipartestületének alelnöke szerint a kifőzdék növekvő sikerének nem kevesebb mint négy titka van. Az első nyilván a kedvező ár – ez a szolgáltatást nézve persze nem kifejezetten alacsony, de mégis csábítóbb, mint a hagyományos éttermeké. A másik a minőség és a mennyiség: Herz György – mellesleg egy ismert és elegáns belvárosi hely tulajdonosa – a leghatározottabban állítja, hogy a budapesti kifőzdékben általában színvonalas a konyha és tisztességesek az adagok.
Nem mellékes a sebesség sem; ezeken a helyeken a készételeké a főszerep, a betérő hamar végez, aztán futhat a tennivalói után. A negyedik ok pedig, hogy az emberek kezdenek visszaszokni a főtt ételekre; a gyorséttermek irtózatos tarolása már a múlté, a láz alábbhagyott, a klasszikus vendéglőket amúgy – főleg anyagi okból – kerülő közönség újra a hagyományos ízek felé fordul. Herz György szerint kedvező folyamatot élhetünk át: az emberek rákapnak a minőségi ételekre, ez is segíthet közelebb hozni azokat az időket, amikor majd a hagyományos éttermek is megtelnek élettel – ahogy az egy nagyvárosban illik. Emlékeztetett: a New York-iak hetente három-négyszer, a budapestiek jó, ha havonta egyszer ülnek be enni valahova. Van honnan hová feljönnünk.
A konjunktúrát talán a Főzelék Faló névre keresztelt hálózat története jelzi leginkább. Nem klasszikus, viaszosvászon abroszos kis helyiségekről van ugyan szó – ahogy a kor, a miliő is változik, a Bécsi úti bevásárlóközpontban berendezett egység például tipikus pláza-étkezde -, de a fő paramétereket tekintve mégiscsak kifőzdék ezek is.
A cég 1997-ben indult, fejlődése azóta töretlen: ma hat – hamarosan hét – hely fölött lóg az áthallásos felirat. A vállalkozás naponta 2500-3000 embert lakat jól, s nagyjából száz embert foglalkoztat. A siker a tulajdonos, Bársony Ferenc szerint mindenekelőtt a magyaros ízekhez való ragaszkodásu(n)knak, a vendégekhez való alkalmazkodásuknak, a kikezdhetetlen higiénének, a gyors kiszolgálásnak és persze az árnak köszönhető. Kicsit több mint 600 forintból már kiadós főzelékes-feltétes összeállítást kap a kuncsaft.
Csirkecomb, a` la kifőzde Kép: Szabó Bernadett
Bel-Pest legendás kifőzdéje, a Klauzál téri Kádár étkezde az idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját (1957-ben alapította Kádár Béla).Tulajdonosa, OrbánSándor – szerintünk kissé álszerényen – az árakat jelölte meg sikerük kulcsaként (vadasmarha zsemlegombóccal 950 forint). Utóbb persze felsorolta, mi mindent tesznek még azért, hogy a Kádár gyakorlatilag szinte folyamatosan tele legyen vendéggel: mindig friss áruval dolgoznak, őrzik a színvonalat, és ami szintén nem mellékes, azt a bizonyos: „mi vagyunk a vendégért, nem fordítva” szlogent. Tegyük hozzá, hogy a Kaluzál téri helyen a hagyományos honi ízek mellett a tradicionális, bár nem kóser zsidó konyhával is találkozhatni: szombaton például mindig van sólet, többféle feltéttel, vagy inkább benn-téttel (1000-1600 forint). Az enteriőr egyszerű, a terítőket nejlonnal fedik, hogy könnyebb legyen tisztán tartani az asztalokat. (Négyszáz forint egy abroszmosás – jegyezte meg a tulajdonos.)
Nejlon óvja-védi az asztalokat Földes Józsi konyhájában is, a Frankel Leó úton, sőt, a szódásszifon is ott áll a vendég orra előtt, de ezzel véget is érnek az utalások: a két hónapja debütált hely látványra inkább közepes étteremre hasonlít, mintsem klasszikus kifőzdére. A társtulajdonos – ki más, mint Földes József – amúgy egy rendezvényszervező céget visz, kalandvágyból vágott bele a kifőzdébe. Földes úgy húszféle, túlnyomórészt magyaros ételt kínál: személyesen szerzi be az alapanyagokat; minden reggel a piacon kezd. A bonyolultabb kompozíciók – mint az ott jártunkkor ajánlott őzpörkölt burgonyafánkkal – nem egészen ezer forintba kerülnek, a kelkáposzta-főzelék 450-be. A közönség meglehetősen heterogén: láttunk menedzsereknek tűnő urakat, diákoknak tűnő diákokat és olasz turistákat egyaránt.
Apropó, Itália. Van a Csalogány utcában egy Róma nevű hely, amelyet a neve alapján nyilván pizzériának gondolnánk. De nem az. Kávézóként működött 1986-ig, és rajta ragadt a név: a leghalványabb olasz utalást sem találjuk meg benne, hacsak a kávégépen nem; tőről metszett kifőzde ez is. 1987-ben gründolta Sebestyén Ilona, akit a legtöbben Cica néven ismernek és tisztelnek. A Róma meglehetősen eklektikus hely: teraszán kockás terítős asztalok állnak, meglehetősen kopottas székekkel – a tulajdonos azt mondja, kísérleteztek már műanyag bútorral és modern szabású, összecsukható ülőalkalmatosságokkal is, de a vendégek richtig a régi székeket választották. Amúgy – tette hozzá – ez a kis avíttság üzenet is, a bútorok láttán senki nem rezzen össze, ha arra gondol, hogy az ebédet ki is kell majd fizetni. Odabenn szűkös, de barátságos miliő fogadja a vendéget, lényegesen magasabb színvonalú bútorzattal, mint kint, neobarokk falikarok szépségversenyeznek a „70-es évekbeli csillárral. Ahogy a másik három hely (meg nyilván még másik száz), ebédidőben a Róma is tele van: kelkáposzta-főzeléket pörkölttel és mákos tésztát csak ilyen helyeken kapunk, és mi a jelek szerint nagyon szeretjük a kelkáposzta-főzeléket pörkölttel és a mákos tésztát.
Ajánlott Cikkek
Gyorsan jönnek és mennek a gyorséttermek Már nem annyira zsíros a sütőolaj? A magyar gyorsétterem zsírosabb
