Népszabadság * N. Kósa Judit * 2007. június 9.
Varga Kálmán szerint van honnan folytatniKép: Szabó Bernadett A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága vezetőjeként folytatja a munkát Varga Kálmán, aki 2004 óta állt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal élén. Mint mondja, nem csalódott.
– A rendszerváltás óta ön volt az első, aki öt évet tölthetett el ezen a poszton. Egy ilyen hoszszú periódus már alkalmas kell hogy legyen a mérlegkészítésre.
– Igen, és éppen ezért állíthatom, hogy bár az idő nem volt rövid, nem adatott nekem olyan esély, mint a „nagy elődöknek”. Mindvégig nem alakult ki az a jogi, politikai, pénzügyi szempontból konszolidált helyzet, amely a nyugodt fejlesztés alapja lehetett volna. Nemcsak a hivatalt felügyelő tárca, hanem a jogszabályi környezet is állandó változásban volt, a pénz pedig egyre csak fogyott. Egy ilyen korszak nem alkalmas a biztos szakmai és elméleti alapok lerakására; ez a defenzíva ideje.
– Tehát csalódottan áll föl?
– Nem vagyok csalódott, de az kétségtelen, hogy nekem nem egy értékteremtő, legfeljebb -megtartó időszak adatott a hivatal élén. Mondok egy példát: Kismartonban most kezdődik az Esterházy-kastély felújítása. Nincs igazán rossz állapotban, de azért Burgenland tartomány és az Esterházy Alapítvány rászán négy évet meg úgy 15 milliárd forintnyi eurót… Ezt nevezem én valódi műemlékes szakmai feladatnak.
– Ehhez képest önnek inkább hivatali bozótharc jutott, ha jól értem.
– Különösen az utóbbi egy esztendőben vált egyértelművé, hogy a legfőbb feladatom: megvédeni a hivatalt, megőrizni a stabil belső közeget az erős változtatási törekvésekkel szemben. De nemcsak a minisztériummal való érdekütközések során, hanem a minket körülvevő „vadkapitalista” társadalmi közeg miatt is sűrűsödtek a konfliktusok. Az utóbbi lenyomata volt a Citadella-per vagy épp a pesti zsidó negyed ügye.
– Ez utóbbiban azért szerepet játszott a politika is, nem? Hiszen a meglévő épületállomány védelmét elsősorban önkormányzatok kifogásolták, ráadásul kormánypárti többségűek.
– Én úgy látom, a lobbi-vagy a spekuláns érdek nem pártkötődésű. Az értékeken átgázoló szemlélet a befejezetlen rendszerváltás terméke.
– Igazi támaszt mégis a civil szervezetekben talált.
– Nagy tanulság, hogy a mindennapi emberek e tekintetben sokkal tisztábban látnak, mint a politikusok. Egyszerűen tudják, mi az érték, mit kell megóvni, és ha „helyzet” van, mozdulnak. A segítségük nélkül jó néhány ügyet elveszítettünk volna. A politika viszont behunyja a szemét: az örökségvédelem a kultúrán belül is periferikus területnek számít, egyszerűen nincs kellő érdekérvényesítő ereje.
– Amikor azt javasolták, hogy néhány műemléket, épp megmaradásuk érdekében, adjon magánkézbe az állam, az Országgyűlés kormánypárti többsége kihátrált önök mögül.
– Voltak ügyek, amelyekben a politikusok egyszerűen a pillanatnyi szempontok szerint döntöttek. Nemcsak a kastélyprogram járt így – a hozzá kidolgozott kedvezményes hitelkonstrukcióval együtt -, hanem a műemlékfelújítók adó- és illetékkedvezményeinek rendszere is. Elakadt a budai Vár rehabilitációja, nem lett építészeti múzeum a Divatcsarnok…
– Öt évvel ezelőtt elsősorban arról beszélgettünk, hogy életet kell valahogy lehelni egy frissen létrejött, minisztériumnyi hivatalba.
– Ezen a téren viszont határozottan előreléptünk. A szükséges pontokon elértük a törvények módosítását, felálltak a legfontosabb testületek, az igazgatásban működnek a regionális irodák. Van honnan folytatni.
