Jason Goodwin: A janicsárfa
Népszabadság * Horeczky Krisztina * 2007. június 9.
„- Maga kinek dolgozik?… – Mondjuk úgy, hogy magamnak dolgozom – válaszolta Jasim. – Á, szabadúszó? Jasim ízlelgette az ismeretlen szót. Szabad úszó? Úgy sejtette, ő tényleg az, elvégre két golyóval könnyebben hasíthatja a vizet.”
A „modern kor” követelte, Európa-konform társadalmi átalakítások előtt álló, belviszályoktól forrongó Isztambulban vagyunk, az 1830-as évek közepén. A beszélgetőtársak: Frank Compston, a brit nagykövetség ifjú-szeles munkatársa, és Jasim (Togalu) nyomozó. Az eunuch.
Jason Goodwin, az Oszmán Birodalom történelmének szakértője újságíróként kezdte pályáját, majd népszerű és rangos elismerésekkel kitüntetett útikönyveivel szerzett nevet magának. Aztán – engedve a rokoni unszolásnak – detektívregénybe fogott. Munkája ez évben elnyerte a legjobb misztikus thrillernek járó, amerikai Edgar Allan Poe-díjat.
Az angol szerző – sokkal inkább egzotikus, semmint titokzatos dolgozatával – kockázatos vállalkozásra adta a fejét. Sajátos zsánert alkotott: az ismeretterjesztő krimit. A lefegyverző tudásanyaggal bíró Goodwinnak az okozhatta a valódi fejtörést, hogyan tartsa kordában önmagát. Vagyis – egyebek mellett – miként állja meg, hogy ne mesélje el az izgalmakra éhes olvasónak a XIX. századi török (görög, örmény, zsidó) metropolis összes alkotmányának keletkezési történetét – a csűröktől a janicsárok tűztornyain át az imahelyekig. Nyilván megfékezte őt több munkás szerkesztője is. (Köszönetnyilvánítás: „…és ki meri állítani, hogy a szerkesztők manapság nem szerkesztenek?”) Ám: főképp finom iróniája, ragyogó humora mutatkozott erősebbnek annál a tisztes-szürke szándéknál, hogy egész népét akarja tanítani.
A bestselleríró a klasszikus krimiket (Agatha Christie, Sir Conan Doyle művei), kivált azok ikonná lett bűnkutatóit (Hercule Poirot, Sherlock Holmes) tekinti mintájául. Goodwin ugyanis egy új magánnyomozó-karakter megteremtését választotta céljául – semmint csupán egy sokadik, borzongató gyilkosságsorozat kiötlését. (Nagy-Britanniában júliusban jelenik meg a második „Jasim”-könyv: a The Snake Stone.) Az alkotó úgy vélte: a magányos, művelt, kifinomult és önmagát a társadalom peremére száműző különc figurája a frankomán, biszexuális heréltben ölt testet. A tökéletes szolga az, akinek – II. Mahmud szultán, és annak francia anyja, a válide bizalmasaként – mindenhová szabad bejárása nyílik. Emellett (barna burnuszába bújva) különös képességet mutat a rejtőzködésre. A konyha ördöge Jasim „lalá”-nak barátja, segédje is akadt: Stanislaw Palewski, az elvesztett országa fölötti bánatát 52 fokos bivalyfűvodkába fojtó, lengyel nagykövet. (Noha a polák még nem emelkedett krónikássá, mint Hastings kapitány és Doktor Watson.)
Jason Goodwin bölcs és élvezetes alkotása reményt keltő olvasmány lehet a reformoktól sújtott, sokat próbált magyar pórnép számára. A brit szerző ugyanis – hét hullával tarkított, exkluzív idegenvezetése mellett – állítja: a múltat nem lehet végképp eltörölni, és a feltétlen behódolás rossz vért szül. Van, aki nyárson végzi, lesz, akit üstben főznek porhanyósra. S míg az állam- és közférfiak egymással kakaskodnak, az (orosz) asszony a tettek mezejére lép. Kideríti, hogy egy kasztráltnál nincs jobb szerető. Ezt nevezik közérzetjavító intézkedésnek.
Partvonal, 408 oldal, 2999 forint
