Népszabadság * M. G. P. * 2007. június 4.
Kép: Kovács Bence „Sosem hittem volna, hogy ez a név még egy példányban forgalomban legyen, mígnem a napokban ismerőseim közül többen csodálkozásukat fejezték ki afölött, hogy az új Heltai-darabban statisztaszerepet vállaltam. Eleinte tiltakoztam, később utánanéztem a dolognak és valóban fölfedeztem a nevem a Nemzeti Színház próbatábláján. Néhány nap múlva viszont egy Szabó Dezső-emlékünnep közreműködőjeként az egyik plakáton találkoztam nevemmel.
Leszegezvén, hogy nem vagyok azonos, ezúton kérem tehát Darvas Szilárdot, a Színművészeti Akadémia bizonyára tehetséges ifjú növendékét, hogy ne keresztezzük tovább egymás útját.” Kéri a humorista Darvas Szilárd 1946-ban a főiskolás Darvas Szilárdot, a Prágai Magyar Újság főszerkesztőjének főiskolás fiát, akit éppen eltanácsoltak a Színművészetiről (ráadásul harmadszor), mivel csúnya akcentussal beszélt, lévén orosz anyanyelvű és német középiskolában nevelkedett Prágában. Orosz fordító egy gyárban. Kis füzete is megjelenik gyorstalpaló orosz nyelvtanulásról. Osztályfőnöke, Rátkai Márton becibálja Várkonyi Zoltán Művész Színházába, nézze meg felfedezettjét a direktor. Menten megkapja Anouilh: Euridike darabjának Orfeuszát a Szigfridien szőke, sovány fiú. Kiugró siker. Legközelebb a Bűn és bűnhődésben felváltva játssza direktorával Raszkolnyikovot.
Államosítottan besorolják a Madách téri kis-Madáchba. Orosz kémdarabokban ő az ellenség. A mai Magyar Színház helyén megszervezik ellen-Nemzetinek a Madách Színházat, Darvas a nyegle, züllött, kritikával ábrázolt (de a közönség szeretetét élvező) negatív rossz fiú. Mint Zapolska Dulszka asszony erkölcsében és Osztrovszkij-darabokban. A Kreml toronyórájában Pécsi Sándor Leninje, Bodor Tibor Sztálinja mellett ő játssza Dzserdzsinszkijt.
1956-ban kiszabadítja bátyját a börtönből. 1957-1959 között börtönben ül. Segédmunkás. Miskolci színész. Warwick a Szent Johannában.
Angyalföldön a József Attila tagjaként Szomory II. Józsefe. Énekes bonviván Váradi Hédi Viktóriája mellett az Imádok férjhez menni megzenésített Maugham-darabban. A cenzúra elsülylyesztette Háy Gyula Mohácsának helyét betöltő Anouilh Becketjében élete legihletettebb alakítását adta három, eszményien összehangszerelt férfitrióban Koncz Gáborral, és a kis barát szerepében az amatőrszínészetből melléjük emelkedő Fodor Tamással (utóbb majd együtt SZDSZ-képviselők.)
Várkonyi Zoltán szerződteti a Vígbe. Shisgall: Szerelem ó!-ja a magyar színpadokon az utolsó évtizedek legtökéletesebb komédia-előadását játssza Ruttkaival, és Bárdi Györggyel.
Egyedül nyitotta meg a Víg Kamaráját. Gogol Egy őrült naplója avatta a Váci utcai színházat. Darvas egyszerre nyomorúságos tintakukac és spanyol király, hivatásos őrült és műkedvelő költő, halálra sebzett és boldog. Tigrisugrással átveti magát intézeti vaságyán, tenyeréből piros festék folyik, ha megsebzi magát, pszichológiai teszteket rajzol a meztelen fogdai falra (a rajzok a színész Darvas rajzai). Tíz évig van műsoron a monodráma.
Öreg, morcos ezredes az Osztrigás Miciben. Lengyel, antiszemita ezredes Párizsból menekülőben egy zsidó tőkés autóján a Jakobowsky és az ezredesben.
Darvas Iván Hacsek és Sajóra rendezte Samuel Beckett Godot-ra várva drámáját a Művész Színházban. Darvas rendezése hangsúlyozta, hogy Beckett ír tréfaszerző, tragikomédiáját csak a slapstick komédiák felől érdemes megközelíteni. Vladimir kimondja, hogy „orfeumban” vagyunk. Burkolt szerzői utasítás, eleresztik fülük mellett a rendezők, alantasnak tartva a műfajt a végítélethez. Darvas Iván ezt megelőzően Tabi László A pirossapkás lány vígjátékát rendezte meg 1952-ben. Negyvenkét évenként egy színrevitel – hozzászámítva a Vígszínházban félbeszakadt Schnitzlerét – nem túlzott tolongás.
Garassal eljátszották ketten mindazt, amit átéltek magyar színészként és állampolgárként. Nem a Beckett világpusztulás utáni holdbéli sivatagában, hanem a magyar világ végén.
82 évesen meghalt Darvas Iván.
