Forrás: Népszava

Önmagában nem szolgálhat a bírói felelősségre vonás alapjául, hogy a bíróság téves következtetésre jut egy-egy ügyben – mondja lapunknak adott interjújában Lomnici Zoltán. A Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke beszél arról is, hogy a tévedéseknek sokféle magyarázata lehet, így felmerülhet, hogy a bíró nem eléggé felkészült, de az is, hogy nehezen értelmezhető egy-egy jogszabály.

– Jövő nyáron lejár hat évre szóló megbízatása. Vállalna egy újabb ciklust?

– Ezen még nem gondolkodtam el. A következő egy évben nagyon sok minden történhet. Időben válaszolok, ha a kérdésnek lesz reális alapja.

– Mostani érzései?

– Nagyon sokat várok annak a vizsgálatnak az eredményétől, amit javaslatomra az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) határozott el. Három független szervezet átvilágítja az ítélkezést, az igazgatást, és azt is megvizsgálják, mennyire váltak be a tíz éve hatályba lépett igazságszolgáltatási reformtörvények, hol kell esetleg változtatni. Nagyon sok minden múlik ezeken a vizsgálatokon is, de hozzáteszem, hogy természetesen az elmúlt fél évtizedben, mióta elnök vagyok, volt már több megmérettetés, közülük az egyik legfontosabb az Európai Unió vizsgálata. Lényegesnek tartom, hogy a magyar bíróságok működését EU-konformnak minősítették, ez tehát – szemben más környező országgal – hazánk esetében nem hátráltatta a csatlakozást. Az Állami Számvevőszék átvilágította a gazdálkodást, amelyet az OIT és a bíróságok esetében is takarékosnak és szakszerűnek minősített. Ugyancsak pozitív eredményt hozott az a tavalyi reprezentatív felmérés, amely a Legfelsőbb Bíróság (LB), a bíróságok és az OIT működését vizsgálta a lakosság, a bírósággal naponta kapcsolatba kerülő jogi szakemberek és a bírák körében. Az LB esetében a minősítés kétharmadot meghaladó, a többi bíróság esetében pedig jó volt. Én tehát bizakodó vagyok a most megkezdett átvilágítás eredményét illetően is.

– A közvélemény azonban inkább a hibákra figyel. Mi indokolja például azt, hogy téves bírói ítéleteket jó döntésnek állítanak be? Gatter László, a Fővárosi Bíróság elnöke például azt mondta, hogy szó sincs bírói hibáról a móri ügyben jogerősen tényleges életfogytiglanra ítélt Kaiser Ede esetében, miközben szemmel láthatóan új bizonyítékok kerülnek elő.

– Napjainkban az állami szervek működését a közvélemény és a sajtó is kritikusan elemzi. Elegendő, ha a rendőrség működésével kapcsolatos vitákra utalok. Természetes, hogy a bíróság esetében is a hibák és nem az eredmények kerülnek napvilágra. A móri ügyben a hivatalos nyomozás még nem fejeződött be, ezért e kérdésben hivatalosan nem lehet állást foglalni. Már jeleztem azonban, hogy ha az ítélet valóban téves, akkor azt elemezni kell, és szembe kell nézni a következményekkel is. Tehát nem maradhat el az önvizsgálat.

– Ez mit jelent?

– Elemezni kell, hogy mi vezethetett a tévedéshez.

– Volt egy másik, nagy port felvert eset is. A sok éve elítélt Pusoma Dénesről van szó, akiről évek múltán kiderült, hogy ártatlanul ült, s miután kiengedték a börtönből, öngyilkos lett. A Heves megyei bíróság elnöke nemrég szakszerűnek minősítette az eljárást.

– Egyértelmű, hogy 12 esztendővel ezelőtt téves döntés született, hiszen nem a vádlott követte el a bűncselekményt. Az elnök nyilatkozata arra utalt, hogy a bíróság a törvények betartásával járt el. Számomra ma is kérdés, hogy a védő és a vádlott miért nem fellebbezte meg az elsőfokú ítéletet és miért tett a vádlott beismerő vallomást. Sokan felteszik a kérdést, hogy téves döntés esetén miért nem vonják felelősségre a bírót.

– És mi a válasz?

– Az LB a hatályos jogszabályok alapján kimondta, hogy amennyiben a bíró betartja az anyagi és eljárási törvényeket, akkor nem vonható felelősségre. Ez egy nemzetközi elv is egyben. Tehát önmagában nem szolgálhat a felelősségre vonás alapjául az, hogy téves következtetésre jut a bíróság, hiszen maga a jogorvoslati rendszer is arra szolgál, hogy csökkentse a hibás bírói ítéletek számát.

– Ha már a fellebbezésnél tartunk, mivel magyarázza azt, hogy az első- és a másodfokú ítéletek gyakran homlokegyenest különböznek egymástól? Hiszen ebben sokan már politikát is látnak, mégpedig a Fővárosi Ítélőtábla egyes ítéletei kapcsán.

– Magyarországon az elmúlt évben 1,3 millió ügy érkezett a bíróságokra, ebből körülbelül 400 ezer a peres ügyek száma. Nagyjából ugyanennyi ügyet fejeztek be a bíróságok. A tavaly hozott döntéseik 86 százaléka egy éven belül jogerőre emelkedett, mivel nem fellebbezték meg. A jogorvoslattal támadott ítéleteknek körülbelül az 50-60 százalékát helybenhagyták vagy hatályban tartották. A számok tehát azt jelzik, hogy a bíróságok törvényesen működnek. Vannak persze megalapozatlan és törvénysértő ítéletek is. Ennek nagyon sok oka lehet. A bírói tévedés egyik oka lehet az, hogy a bíró nem eléggé felkészült. De a tévedés oka lehet az is, hogy nehezen értelmezhető egy-egy jogszabály. E körbe tartozhat az is, hogy azok a bizonyítékok, amelyek alapján a bíróság a döntését hozza, ellentmondanak egymásnak vagy a tanúk nem mondanak igazat. Tehát sokféle magyarázat lehet. Egyébként a világ valamennyi országában a jogorvoslati jog az, ami a tévedések kiküszöbölésére szolgál. Ugyanakkor bármely jogrendszerben az is megtörténhet, hogy még a jogorvoslat sem szűri ki a tévedéseket, és évek múlva derül ki egy döntésről, hogy végül is nem volt korrekt.

– Ne kerülgessük a forró kását! Mindketten tudjuk, hogy az ítélőtábla egyik tanácsának az ítéleteiről van szó. Ahol túl sokszor születnek az első fokkal ellentétes ítéletek.

– A bíró munkájának rendszeres ellenőrzéséről a törvény pontosan rendelkezik. A külső ellenőrzés egyik formája lehet az ítélkezési gyakorlat elemzése, a szakemberek kutatási engedélyt kér­hetnek, és tanulmányozhatják az ítéleteket, és azokból következtetéseket vonhatnak le.

– Mit jelent a kutatási engedély? Bárki kérheti?

– Ennek megvannak a feltételei. Az OIT ajánlása meghatározza, hogy milyen feltételeket kell teljesíteni. Tudományos műhelyek az ítélkezés bármelyik szegmensét vizsgálhatják. Elvileg tehát bármelyik tanácsnál vizsgálhatják, kimutatható-e valamilyen tendencia. Egyébként, mint utaltam rá, a bíró ítélkező tevékenységét is vizsgálják egy ideig, de itt törvénymódosításra lenne szükség, amelyre már tettem is javaslatot. A mai szabályok szerint a bírót gyakorlatilag 45 éves kora után már nem vizsgálják, de természetesen valaki ezt követően is alkalmatlanná válhat az ítélkezésre. Ha tehát kiderül, hogy valaki folyamatosan rossz döntéseket hoz, ez alapja lehet a felmentésének.

– Csakhogy napjainkban a laikus szemlélő inkább azt láthatja, hogy a bíróság inkább a tévedhetetlenség látszatát szeretné kelteni. Nem lenne-e önöknek is hasznosabb, ha elmagyaráznák, hogy pontosan mi történt, esetleg hol csúszott hiba a gépezetbe?

– Azt a vizsgálatot, amiről bevezetőben beszéltem, nem véletlenül kértem. Magam is nagyon fontosnak tartom, hogy önkritikusak legyünk. Nézzünk szembe azzal, hogy mit csináltunk rosszul, mit csináltunk jól. Tehát fontosnak tartom, hogy megmagyarázzuk az ítéleteket a társadalomnak. Annak idején, mint az LB főtitkára, öt évig szóvivői feladatot is vállaltam, mert azt akartam, hogy a lakosság megértse döntéseinket. Rendszeresen szerepeltem, hiszen a bíró – aki leginkább meg tudná magyarázni a döntéseket – nem nyilatkozhat.

– Ezen nem kellene változtatni?

– Ez nem rajtunk múlik. Többször kifejtettem, hogy nem értek egyet a korlátozással, amit alkotmányosan is aggályosnak tartok. A minisztérium nem így látja, bár hajlandó lenne a változtatásra. Ez törvényalkotási kérdés.

– Visszatérve a múltra: ön valóban olyan szóvivő volt, amilyennek ezen a poszton lenni kell. Csakhogy még manapság is úgy látszik néha, mintha még mindig ön lenne a bíróság szóvivője, holott a magyarázatokat gyakran valóban egy szóvivőnek kellene megadnia.

– Valóban sokszor vállaltam – még elnökhelyettesként is -, hogy megvilágítom egy-egy döntés hátterét. Elnökként viszont nehéz helyzetbe kerültem, hiszen ez más szerep. Pedig ma is nagyon szívesen megmagyaráznék egy-egy döntést, mert sokszor hiányérzetem van. Csakhogy az LB elnöke egy olyan hatalmi ág élén áll, amely több tízmilliárd forinttal gazdálkodik, ahol több mint tizenegyezren dolgoznak, és ő a legfőbb személyzeti, pénzügyi vezető, tehát nagyon sok feladata van. Szükség van jó szóvivőkre. Költségvetési pénzből gazdálkodunk, elszámolási kötelezettségünk van a társadalommal szemben. Úgy vélem, figyelni kell a kritikákra.

– Mintha a bírák nem nagyon szeretnék, ha kritizálják őket. A Somogy Megyei Bíróság vezetője, Ujkéry Csaba nemrég egy nemzetközi konferencián fejtegette azt, hogy az újságírók alaptalanul és sértően támadják őket, és gyakorlatilag nemzetközi segítséget kért emiatt.

– Korábban is az volt az álláspontom, hogy a problémákat belföldön kell megoldani. Azt hiszem ugyanakkor, a bírói egyesületnek kell eldöntenie, hogy akar-e nemzetközi fórumhoz fordulni, ha úgy érzi, hogy a kritikák túlmennek egy bizonyos határon. Szilárd meggyőződésem, hogy párbeszéddel kell a vitás kérdéseket tisztázni. Erre a magam részéről hajlandó vagyok. Amikor lezárul a már említett átvilágítás, akkor szeretnék tudományos konferenciákat és kerekasztal-beszélgetéseket tartani, mert hiszek az értelmes és kulturált párbeszédben. A vizsgálatok eredményétől függően ha szükséges változtatunk az eddigi gyakorlaton, illetve kezdeményezzük a törvénymódosítást. A nyílt vitáktól nem kell félni, de nagyon fontos, hogy ne torkolljon személyeskedésbe, és kerülni kell a szélsőséges megnyilvánulásokat, mert a valódi szakmai vitát ezek megölik. Örvendetesnek tartom, hogy napjainkban nincs a parlamentben politikai vita a bíróságok működéséről, holott a kilencvenes évek elején és végén többször volt ilyen. Azt is nagyra értékelem, hogy a nemzetközi vizsgálatok szerint Magyarországon a bíróságok a politikától, a pártoktól függetlenül működnek. Minden mértékadó tényező elismeri, hogy nemcsak szervezetileg váltunk teljesen függetlenné, hanem függetlenek vagyunk a pártoktól és a pártpolitikától is. Arra nagyon kell vigyázni, hogy ez így is maradjon.

– Mégis gyakori kritika az is, hogy bizonyos mértékig megjelenik az ítélkezésben a politika is.

– A fő problémát az okozza, hogy a politikusok egyre több politikai problémát kívánnak megoldani a bíróságon. Ezt nevezik perlési politizálásnak. Ilyenkor persze nem születhet olyan döntés, amely mind a két oldalnak tetszik. De az nagyon fontos, hogy a pártok az utóbbi években nem kommentálják a döntéseinket. Korábban nemegyszer volt rá példa, hogy még folyó ügyben utaltak rá, hogy milyen döntést várnak el a bíróságtól. Ilyen körülmények között aligha lehetett olyan megoldást találni, ami mindenki számára elfogadható. Az egyik oldal azt mondhatja, hogy politikai utasítást követünk, a másik pedig azt, hogy az ellenfelének akartunk kedvezni.

– Önök közös törvénymódosító javaslatra készülnek a Mazsihisszal a gyűlöletbeszéd ügyében.

– Nem elsősorban a gyűlöletbeszédről van szó, hanem arról, hogy a közösséget ért sérelem esetén a közösség egyetlen tagja is pert indíthasson a sérelem orvoslására. A Mazsihisszal együtt azt szeretnénk elérni, hogy akit sérelem ért, az polgári bírósághoz fordulhasson. Ez fontos kezdeményezés, reményeink szerint a parlament fogékony lesz a javaslatunkra. A gyűlöletbeszéddel kapcsolatos elvi kérdésekben alkotmánybírósági értelmezést kértem.

– Rövidesen a világhálón is olvashatók lesznek az LB és az ítélőtáblák ítéletei.

– A törvényi rendelkezést mi is örömmel fogadtuk, mert ez erősítheti a bíróságokba vetett bizalmat.

– Megfelelően felkészültek rá?

– Igen. Csak a július 1-je után meghozott ítéletek kerülnek föl a törvény értelmében. Többször elmondtam már ugyanakkor, hogy van egy nagyon jelentős adatbázisunk. Az LB adatbázisában közel 200 ezer ügy található. Ha ezeket anonimizálnánk, akkor ki tehetnénk a netre. Ez egy óriási szerkesztési munka, ehhez kellene segítség, praktikusan pénz.

– És ha megkapnák a segítséget?

– Annak érzékelhető hatása lenne. Ha mondjuk valaki dönteni akar abban, hogy indítson-e pert vagy sem, megnézhetné ezt az adatbázist, és látná, hogyan foglalt állást az LB hasonló kérdésekben. Ha úgy látja, hogy felesleges perelni, akkor magának is, de nekünk is megspórol egy csomó energiát. Minél több a használható információ, annál jobb a bíróságok helyzete is, hiszen kevesebb per indul. Bár hozzáteszem, ez ma még csak álom, hiszen két év alatt 150 ezer üggyel nőtt a „forgalmunk”. Ezt én egyfajta bizalmi szavazásnak is tartom. Ha nem bíznának bennünk, nem fordulnának hozzánk.

– Jó, de hova forduljanak?

– A legtöbb uniós országban az eljárások egy részét kiváltják a különféle permegelőző mechanizmusok. Nagy probléma, hogy a tízmillió lakosra 1,3 millió peres és nem peres eljárás jut.

– Rendben, ne indítsanak pert, de akkor hogyan intézzék el a vitás ügyeket?

– Egy részüket például mediációval. Peren kívüli konfliktus feloldással. Ezen az úton már el is indultunk. Választott bíróságok nagyobb számban járhatnának el gazdasági ügyekben. Ne minden ügy az állami bíróságra kerüljön. Szerintem ez jó megoldás lehetne. És azért azt se felejtsük el, a reformnak nagyon sok pozitív eredménye van! A legfontosabbnak azt tartom, hogy 15 év után naprakész az LB. Egy-egy ügy átfutási ideje három évről lecsökkent 6-8 hónapra. Ez a gazdasági élet szempontjából döntő változás. Az öt éven túli ügyek száma majdnem negyven százalékkal csökkent az elmúlt három évben. Az Emberi Jogok Európai Bíróságára tavaly a 12 új tagállam közül a perek elhúzódása miatt a legkevesebb panasz hazánkból érkezett. A Magyar Bíróképző Akadémia megkezdte működését, új alapokra helyeztük a bírák oktatását és a bírák kiválasztásának elvét. Csak a sikeres központi felvételi versenyvizsga letétele után lehet a pályázóból bírójelölt. Az ehhez szükséges törvénymódosítást magunk kezdeményeztük.

– A nyár végén az izraeli legfelsőbb bíróság elnökéhez készül, nemrég az Egyesült Államokban volt hasonló látogatáson. Hogyan jönnek létre ezek a kapcsolatok?

– Mindaddig, amíg Magyarország nem volt tagja az Európai Uniónak, ezek a látogatások elsősorban a tapasztalatcserét szolgálták. A csatlakozás a helyzetet gyökeresen megváltoztatta. A bíróságok együttműködése uniós előírás. A belépés együtt járt több nemzetközi bírói szervezet tagságával is. A legfelsőbb bírósági elnököknek például van egy uniós szervezete, ahol alelnök lettem, s tagja vagyok az Államtanácsok és Legfelsőbb Közigazgatási Bíróságok Világszervezete Igazgatótanácsának is. Ugyanakkor megjelöltünk néhány bilaterális kapcsolati irányt is. Az egyik ilyen az Egyesült Államok Szövet­ségi Legfelsőbb Bírósága, hiszen tőlük nagyon sokat lehet tanulni. Az emberi jogok terén hozott döntéseik az egész világon hatnak a jogi kultúrára, és a magyar jogszabályok megalkotásánál is figyelembe vették azokat. Ugyanígy fontosnak tartottam, hogy kapcsolatba kerüljünk az Izraeli Legfelsőbb Bírósággal is. Több olyan emberi jogi kérdés van, amelyben a tapasztalatcsere az ítélkezés szempontjából rendkívül hasznos lehet.