Népszabadság * Murányi András * 2007. június 1.
Ahhoz képest, hogy a csaknem kétezer tagból előzetesen ezer regisztráltatta magát a Ferencvárosi Torna Club éves rendes közgyűlésére – november 15. óta évi tizenkétezer forint ellenében bárki alanyi jogon dönthet az egyesület bizonyos ügyeiben -, összesen 291 jelentkező látogatott el a fórumra.
Pontosabban a megismételt fórumra, mivel a délelőtti első – az összlétszámhoz képest kevés érdeklődő miatt – nem volt határozatképes… Kétszázkilencvenegy: a fizetős tagság körülbelül hetede. De ne legyünk igazságtalanok: később huszonhárman még csatlakoztak tagtársaikhoz.
Egyebekben azt lehet mondani, hogy a népligeti sportcentrumban tartott értekezlet kevéssé különbözött az eddig megszokottaktól; a beszámolókat illetően feltétlenül. Dámosy Zsolt elnök például inkább utazott az időben, semmint konkrétumokkal állt elő. Múlt szeptemberi elnökké választásakor – tűnődött – például azt gondolta: háromféleképpen menthető meg az egylet, ám azt hamar észrevette, hogy befektetők nem rohamozzák meg az Üllői úti székházat; aztán a tagsági rendszer se jött be – a kétezer „befizetőből” évente hozzávetőleg 24 millió forint folyik be -, miközben az elöljáró ettől az akciótól százmillió fölötti összeget, sőt, egyenesen önfenntartást várt; s hát az ingatlantender…
Jóllehet Dámosy szavai szerint egy hazai ingatlanfejlesztő cég igenis az FTC partnere lenne (tudniillik a klub maga is részt venne a pályázaton), az elmúlt évek ferencvárosi történetei alapján ebből akkor hihető el bármi is, ha már megkezdődött a – nem mellesleg – hónapok óta húzódó pályázat, s azon a klub meg a vonatkozó vállalat karöltve elindult. Dámosy emellett beszélt egy hongkongi befektetőről, amely vállalná a labdarúgó zrt. és a klub nagyjából nyolcszáz-nyolcszázmillió forintos adósságát, sőt, NB II-es tagság esetén is „beszállna” az üzletbe, csakhogy e tranzakció is kizárólag abban az esetben vehető komolyan, ha már megtartották a sajtótájékoztatót, és azon a vállalat képviselője lecsavarta az ásványvíz kupakját. S hogy teljes legyen a kép: az angol élvonaltól búcsúzó Sheffield United labdarúgócsapatának vezetősége – ugyancsak Dámosy interpretálásában – éppen most gondolja azt, hogy megszerezné a ferencvárosi együttes részvényeit. Mit mondjunk: már látjuk, amint angol és hongkongi úriemberek egymás torkának esnek, hogy melyikük is fektethesse milliárdjait a Ferencvárosba.
Sajtómunkás és szimpatizáns akkor jár a legjobban, ha az Üllői út 129. felől érkező híreket elosztja hárommal, és még így is fenntartással kezeli azokat. Arrafelé akadt már bombabiztos olasz, német, svájci, izraeli, szlovák pénzeszsák, ilyen-olyan vegyes vállalat, tuti megváltóként szóba került Dicobe (emlékszik még rá valaki?), IMG és OTP, és akkor a celladamos Kovács Ádám 3,2 milliárdjáról egy szót sem ejtettünk. Ezzel szemben pillanatnyilag az van, hogy a klub és a futballcsapatot működtető zrt. roppant mínusza makacsul hízik, a Pénzügyminisztérium még mindig nem vonta ki az állami vagyonból az FTC-stadiont és környékét, a labdarúgóknak az NB I-es viszszajutás is komoly (erőn felüli?) feladat, Dámosy elmúlt nyolc hónapját tekintve pedig amondók volnánk: nem történt azalatt semmi.
Ezek után az lett volna a papírforma, ha az elnököt megerősítik posztján, ám a három tag híján újraválasztott elnökség csak hétfőn jelöli ki maga közül az elöljárót. Sőt az egymás közötti erősorrendet immár nem Dámosy, hanem a zrt. első embere, a még szponzorként megjelenő mobilcég képviselője, Hermány Csaba vezette. Dámosy a dobogón sem volt. Késő estére kiderült: nem is jelölteti magát.
