Feminista, szocialista, elkötelezett moszlim: egy nő, aki felforgatta Dániát. A huszonöt éves képviselőjelölt az európai viták kereszttüzében.
Abdol-Hamid egy Izrael-ellenes
tüntetésen szólal felAz országban, amely kirobbantotta a karikatúra-háborút az iszlám világ és a nyugat között, Asmaa Abdol-Hamid hamar a frontvonalban találta magát, készen az újabb csatára. A huszonöt éves szociális munkás, tanuló és egyben városi tanácsos magát feministának, demokratának és szocialistának vallja. Homoszexuális barátai vannak, ellenzi a halálbüntetést, támogatja az abortuszt, és a legkevésbé sem érdekli, mi folyik mások hálószobájában. Összefoglalva egy toleráns skandináv és európai. Ugyanakkor palesztin és hívő moszlim is, aki ragaszkodik a fejkendő viseléséhez, vallási alapon elutasítja a férfiakkal való kézfogást, és úgy tűnik ő lesz az első moszlim nő, aki átlépheti a Folketing (koppenhágai dán parlament) kapuját. A szélsőjobb politikai provokátornak, az iszlám fundamentalizmus ügynökének tartja a fiatal aktivistát, aki azon van, hogy beszivárogjon a dán demokrácia talajába.
Abdol-Hamid kisasszony a baloldal részéről is sokaknak problémát jelent, mivel öltözködésével a nők haladásellenes elnyomását és egy antiliberális, vallásos rituálét testesít meg, aminek nem szabadna, hogy helyet kapjon az ő balszárnyhoz tartozó „piros-zöld” szocialista-környezetvédő koalíciójában. Amint bejelentették parlamenti jelölését nemrég ebben a hónapban, a fiatal moszlim dán állampolgár egyből a viták középpontjába került, amik felkavarták Dániát és Nyugat-Európa többi részét olyan kérdésekkel kapcsolatosan, mint az iszlám helye és értékei a modern Európában, illetve az egyre növekvő moszlim kisebbség kezelése. A hölgy azonban nem jött zavarba. „Több muzulmánt látok itt Dániában, mint Iránban vagy a Közel-Kelet más részein.” Nyilatkozta. „Könnyebb moszlimnak lenni Dániában, mint Szaúd-Arábiában. Nem érzem itt idegennek magam. Érdekel a politika. Szeretnék társadalmi és politikai kérdésekkel foglalkozni, de nem politizálhatok, mert moszlim vagyok.”
Ambíciója, kombinálva azon elszántságával, hogy vallási hovatartozásával büszkélkedjen, megsértette a dán politikai rendszert és újabb lelkiismeret-vizsgálati harcot idézett elő majdnem két évvel a prófétáról készült karikatúrák publikálása után, amely lángra lobbantotta az indulatokat és tiltakozást, valamint erőszakhullámot váltott ki szerte az iszlám világban. „Ez túlszárnyalja még a szélsőjobboldalt is” – mondja Toger Seidenfaden, a Politiken című napilap szerkesztője. „Asmaa ragaszkodik hozzá, hogy vallásos moszlim maradhasson és ez széleskörű vitákat eredményez a nyilvánosság körében.”
A kulcskérdés a fejkendő, illetve az, hogy viselése elfogadhatóvá válik-e a parlamentben. Ebben a hónapban Abdol-Hamid kisasszony megszerezte a jelöltséget egy biztos koppenhágai képviselői helyre a baloldali Unity List színeiben. A Dán Emberek Pártja, avagy DFP szélsőjobboldali mozgalom-amely nem hivatalosan Anders Fogh Rasmussen miniszterelnök gyenge középjobboldali kormányát támogatja, szintén harcba szállt. Néhány DFP politikus a fejkendőt a náci horogkereszthez hasonlította, egyikük pedig elvakult fanatikusként jellemezte a leendő képviselőt.
„Nem tartjuk jó ötletnek, hogy iszlámhívőként jelenjen meg a parlamentben.” Fogalmazta meg Kim Eskildsen, a DFP szóvivője. „Rossznak tartjuk, hogy a parlamentet az iszlámizmus eszközeként használná. Nem tekintjük őt nácinak, de a mód, ahogy a fejkendőt használja, igencsak emlékeztet más totalitárius szimbólumokra.”
A legboldogabb ország a világon, áll egy részletes nemzetközi életkörülményeket és általános magatartást vizsgáló beszámolóban. Dánia gazdaságilag magasan fejlettnek mondható, a legalacsonyabb munkanélküliségi rátával rendelkezik az unióban.
Azonban az ország 200 ezer moszlimja és bevándorlója számára ez a boldogság egyre inkább másutt keresendő. A DFP kormányra gyakorolt befolyásának köszönhetően Dánia az elmúlt években Európa legszigorúbb bevándorlás-ellenes törvényét léptette életbe. Sok dán, aki külföldivel kötött házasságot most kénytelen minden nap a Dél-svédországi Malmö és Koppenhága között ingázni, a két várost összekötő hídon keresztül, mert házastársuk miatt nem kaphatnak letelepedési engedélyt a városban.
Abdol-Hamid, aki egy egyszobás bérlakást oszt meg hat lánytestvére közül az egyikkel az Odense városában található Vollsmose gettóban, politikai küldetésének érzi, hogy harcba szálljon ezért a kisebbségért. „Ez egy olyan gazdag ország, de sokan az embereink közül nagy szegénységben élnek és senki nem segít rajtuk. Számomra a jóléti rendszer nagyon közel áll az iszlámhoz, de meg kell, hogy változtassuk ezt a kormányt.” Ugyanakkor konzervatív moszlim vezetők sem nézik jó szemmel tevékenységét. „Néhány moszlim úgy gondolja egy nőnek nem szabadna így viselkednie. Folyton az apámhoz mennek, hogy adjon már férjhez” – mondja Asmaa nevetve. „Mások úgy gondolják, nem lehet valaki egyszerre moszlim és dán. Némely moszlim ugyanúgy viselkedik, mint a szélsőjobb. És vannak nők a pártomban, akik szerint mindenki, aki fejkendőt visel az el van nyomva. Ez olyan, mintha ostobának tartanának. El akarják venni az egyéniségemet. Jogunk van hozzá, hogy válasszunk. Rajtunk múlik viselünk-e fejkendőt vagy sem. Úgy gondolják én egy közel-keleti nő vagyok. Nem, én egy dán moszlim vagyok.”
