Kelet-európai győzelemmel zárult a tizenkét napos filmmaraton a francia Riviérán. A győztes román film végig a kritikusok kedvencei között szerepelt, de fődíjat nem igazán mertek jósolni neki. Huszonkét film versenyzett, köztük tizenkilenc év után először magyar alkotás is, Tarr Béla magyar-francia-német koprodukcióban készült A londoni férfija.
Cristian Mungiu rendező filmje a román sikersorozat újabb állomása (Fotó: Mti/ap – Kirsty Wigglesworth)
A román filmművészet két-három éve kezdődött bámulatos feltámadása, illetve reneszánsza kiváló példa lehetne a magyar filmeseknek: a bukaresti rendezők fillérekből készítenek velőig hatoló látleleteket mind a mai társadalomról, mind pedig a kommunizmus végnapjainak fonákságairól. Tavaly a háromórás Lazarescu úr halála nyerte az Un Certain Regard szekció díját, és a frenetikus humorú, Forradalmárok című filmet is negyedórás tapsvihar fogadta a Croisette-en – e filmek a hazai mozikba is eljutottak.
A díjazottak
Aranypálma Díj – a legjobb film
& a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége (FIPRESCI) díja
& a Francia Nemzeti Oktatási Hivatal díja
Négy hónap, három hét, két nap (román, Cristian Mungiu)
Életműdíj
Jane Fonda
A zsűri nagydíja
A gyászos erdő (japán, Kavasze Naomi )
A legjobb rendező
Julian Schnabel (Búvárharang és a pillangó, francia)
A legjobb forgatókönyv
& az ökumenikus zsűri díja
Fatih Akin (A mennyország szélén, német)
A legjobb színész
Konsztantyin Lavronyenko (Száműzetés, orosz)
A legjobb színésznő
Jeon Do Yeon (Titkos napfény, dél-koreai)
Rendezők Két Hete szekció díja
Label Europa Cinéma díj
Control (holland, Anton Corbijn)
A Kritikusok Hete szekció díja
XXY (argentin, Lucía Puenzo)
Aranykamera Díj – a legjobb első filmes
A medúzák (izraeli, Edgar Keret, Shira Geffen) A sikersorozat új állomása az idei Aranypálma Díj elnyerése. Cristian Mungiu filmje, a Négy hónap, három hét, két nap egy fiatal diáklány története: kockázatos és illegális abortusznak veti alá magát, amely súlyos következményekkel jár.
A Stephen Frears zsűrielnöksége előrevetette annak árnyékát, hogy a győztes film nagy valószínűséggel a társadalomtudatos alkotások közül fog kikerülni. „Remélem, hogy ez a díj jó hír a kis országok kis filmjeit készítőknek, mert ezek szerint nem feltétlenül szükséges nagy költségvetés és sok sztár” – mondta a díjkiosztó gálán Mungiu.
A francia oktatási szervezet díja a filmnek egyben azt jelenti, hogy a román rendező mozija DVD-ken bejárja az ország iskoláit, és a diákokkal beszélgetéseket tartanak róla. A halál mint téma átjárta a legerősebb idei filmeket: felbukkant a zsűri nagydíját elnyerő elégikus japán filmben, valamint a világhírű amerikai festőművész, Julian Schnabel rendezte, francia nyelvű moziban, a Búvárharang és a pillangóban is. Ez utóbbi a francia Vogue főszerkesztőjének, Jean-Dominique Baubynak az igaz története, aki súlyos agyvérzés utána a locked-in szindróma áldozataként csak pislogás útján képes kommunikálni a világgal, mégis könyvet ír élményeiről.
A német-török Fatih Akin arra használta beszédét, hogy a július 22-i népszavazáson való részvételre és az egység kifejezésére buzdítsa Törökországot. Félő volt, hogy német és török hősöket felvonultató története a reménytelen leszbikus szerelemről, amelynek útjában áll a török igazságszolgáltatás és az ország politikai viszonyai, a téma aktualitása miatt győzedelmeskedik, feledtetve a film meglehetősen egyenetlen színvonalát, amely jócskán híján van A fallal szemben érdességének, forradalmi, átütő erejének. De nem ez történt, Akin nem a legfontosabb díjak egyikével tért haza. Az utóbbi években talán egyszer sem volt még ilyen nagy szakadék a cannes-i program minőségének megítélésében az amerikai és európai sajtó között. Míg a vezető tengerentúli kritikusok egyöntetűen ódákat zengtek az erős felhozatalról, és a hatvanadik, jubileumi fesztivál „új vitalitásáról” regéltek, addig európai kollégáik szinte kivétel nélkül langyosnak találták a válogatást. Tény, hogy a versenybe és az Un Certain Regard szekcióba jó nevű rendezők olyan kínos melléfogásai is bekerültek, mint Harmony Korine Mister Lonelyja, Catherine Breillat Une vieille Maitresse-e, Olivier Assayas Boarding Gate-je vagy a záró film, Denys Arcand L”age des tén bres-e – egytől egyig erős eltévelyedés, súlyos ízlésbeli eltévelyedések.
Életműdíjat kapott a fesztiválon Jane Fonda. A 69 éves filmszínésznőnek nemcsak pályafutását, hanem bátor politikai kiállását is elismerték a díjjal. Fonda egyebek között fellépett a vietnami és az iraki háború ellen.
Kriston László, Cannes
