Heti monoszkóp
Napok óta csak arra tud gondolni, hogy fáj a feje. Mikor kezdte? Nem emlékszik. Talán nincs is kezdete. (Mint egy komoly találkozásnak. Minden komoly találkozás azzal kezdődik, hogy egymásra ismerünk.) De mégis, ha emlékezni kell, hát már akkor is fájt. Az autószervizben. A könyvesboltban. Az évzárón. A szigeten. Lehetetlen kideríteni, mikor kezdte.
„Ne fájjon miatta a fejed.” A köznyelv diagnózisa pontos. Fáj valami miatt, de ez a valami is megfoghatatlan, mint maga a fájdalom. „A létgond.” Ez szép. Heidegger papa. De lehetetlen erős marokkal megragadni a gondot. Talán a kiszolgáltatottságról kellene írni, véli fájósan, erről a furcsa, kelet-közép-páneurópai kiszolgáltatottságról, amely körülveszi; nem is: amelyben gázol, amelybe merül. Sűrű, tömör anyag, talán tőzegláphoz hasonlítható, de áttetsző – talán ezért veszélyesebb. Nem találni a középpontját, mert nincs. Csak mélye van, de azt sem tudni, hol. A fájdalom burkát egyetlen gondolat döfi át, hegyesen és élesen először, mint a tű, de erőre kap, és ahogy a fájdalom erősödik, észre kell vennie, hogy a gondolat is egyre vaskosabb testet öltött. Bízni kezd ebben a gondolatban. Reméli, életrevaló lesz. A civil társadalomról írni, követeli ez a gondolat. Előnyeivel és hátrányaival, nem kendőzve, nem szépítve semmit. Objektíven, mint egy pápaszem.
A géphez megy, beüt néhány szót. Elmerülni a dokumentumok közt, lefújni róluk a port. „Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete, vagyis KALOT: szervezet a népiskolát befejezett parasztfiatalok számára.” Máris valami meghatóan baloldali. Gazda és zsellérgyerekek együtt a népfőiskolán, majd a legényegyletben. „Az erősödő jobboldali mozgalmak s a Volksbund hazai irányítói élesen szemben álltak a KALOT-tal; a leventemozgalommal azonban a KALOT kényszerű együttműködést vállalt: részt vett a leventeifjak kulturális nev.-ében, de ott is saját elveit alkalmazta. A KALOT-vez.-k 1944/45 telén kapcsolatba kerültek az ellenállási mozgalommal. (…) 1946. júl. 4-én Rajk László belügymin. – mint fasiszta szervezetet – feloszlatta.”
Legényegyletek. „A Legényegyletek (Gesellenvereine) alapítását Adolf Kolping (1813-1865) német katolikus pap kezdeményezte 1846-ban az iparoslegények szociális és lelki gondozására, művelésére.” Dalegyletek, dalárdák, dalegyesületek. „A legelső alapszabályilag szervezett és működő dalegyletet Pestbudai dalárda cimen Thill Nándor alapította Pesten, az akkori német policáj-rendszerrel szemben, számtalan nehézséget és akadályt győzve le. Ennek példájára azután egymásután alakultak a dalegyletek az ország minden részében s főleg a magyar városokban” – mondja a Pallas nagy lexikona. Aztán – adatok: „Budapesten 1873-ban 265 egyesület működött 122 000 taggal, 1914-ben már 1000 egyesület volt kb. 500 000 taggal. 1932-ben készült a budapesti egyesületek első teljes összeírása, ekkor 2236 egyesületet tartottak nyilván 1 377 417 taggal. Az egyesületek életében ténylegesen csak a tagok kb. 19%-a vett részt. 1945 után megkezdődött az egyesületek feloszlatása, először a szélsőjobboldali, katonai egyesületeket oszlatták fel, majd megkezdték a többi egyesület felülvizsgálatát is. 1947 és 1949 között felszámolták az egyházi, polgári, szakmai, kulturális és gazdasági jellegű egyesületek döntő hányadát” – mondja a Levéltárismertető. A zsidó egyesületeket, tudjuk, már korábban. „A zsidó egyesületek több lépcsőben történő feloszlatásának folyamatát – 1944. június 16-án – Jaross Andor belügyminiszteri rendelete zárta le, ami minden zsidó vagy zsidó jellegű egyesületet feloszlatott.”
Kuriózumok, érdekességek. Ismét a Levéltárismertető: „A budapesti prostitúció történetéhez nyújt igen érdekes adatokat a Magyar Egyesület a Leánykereskedés Ellen iratanyaga, amely prostituáltak adatait tartalmazó, 1912-ből fennmaradt kérdőíveket tartalmaz.”
Régmúlt? Korántsem. Egy bekezdés Forrai Miklós visszaemlékezéséből: „1973 szeptemberében végre elkészülhetett a művelődésügyi miniszternek címzett beadvány, amelyben az egyesületek feloszlatása óta elsőnek kér életlehetőséget egy, nem a pártállam szervei által létrehozó testület: A magyar zeneművészet nemzetközi és hazai eredményei vetették fel bennünk azt a gondolatot, hogy a zenét művelők, de különösen a muzsika iránt érdeklődők legszélesebb rétegének összefogásával javaslatot terjesszünk elő egy LISZT FERENC TÁRSASÁG létrehozására. „
Ez csak tallózás, nem röpirat. Egy-egy tűhegynyi fájás.
Prágai Tamás
