A sötétkék cipő egyszerűen kiszólt a polcról. Tízcentis, karcsú tűsarka volt, anyaga mintha szattyánbőr lenne, bársonyosan puha, orra a végtelenbe nyúlt. Vera levette a polcról, megnézte a talpát, megállapította, hordhatták a kifutón, valamelyik divatbemutatón, talán Manchesterben. Tudta, hogy nem tudná viselni. Ezek a tűsarkok sose bírták imbolygó tevejárását, egyszer azt mondta neki Pista, úgy jársz, mint a sivatag hajója. Sose ment eztán randevúra pontosan, csak pár perccel korábban. A tevejárást nem tudta szemből elvállalni.
A sötétkék cipő megigézte. Az igazság kedvéért: a sötétkék cipők mindig megbabonázták. Harmincéves korában férje csináltatott neki a párizsi utcai Potyondynál egy sötétkék kígyószandált. Évekig nyűtte, kirándulni, koncertre, mindenhova. Aztán jött Herta sötétkék cipője, amit némi zölddel és egy drapp kígyóval csokorba kötve adományozott Verának, amikor úgy érezte, bokái már nem bírnak mást, csak a magas szárút. Herta a nagy szobrásznak volt az özvegye, fiatalon maga is grafikát, belsőépítészetet tanult. Osztrák anyja, aki lányát spártai szigorúságú iskolákba járatta, egyszer csak áttelepült Bécsből, és sok mindent nem értett. Nem értette, hogy konzervatív lánya miért megy bele egy viszonyba nős férfival. Nem értette, hogy a férj csak így tudta menteni első (zsidó) feleségét. A háború után aztán elváltak. Az első asszony pszichológus volt, összebarátkozott Hertával, lányává fogadta, szüléskor fogta a kezét. Herta, aki „csak” feleség lett, nagy házat vitt. Tudta, érezte, a művészfeleség nem férjével él, hanem mellette. Kvalitásérzéke enyhítette az áldozatot. A férj halála után Herta magára maradt. A művészfeleség magánya, amit itt-ott enyhít egy megjelenő könyv, emlékkiállítás, katalógus, megismételt rádióműsor. Valahogy így ismerkedtek meg Verával, asszonybarátság lett. Gyakran beszélgettek, Herta tanácsokat és történelmi tapasztalatokat osztott, Vera meg hozta a jelen időt.
Igen, a cipőt, ezt a hordhatatlan sötétkéket mégiscsak meg kellene venni, tűnődött Vera. Letenni Herta sírjára. Virág helyett.
V. Bálint Éva
