Népszabadság * olvasói levelek * 2007. május 23.
Álkulcs
Képemről sül a bőr. Nem elég megtudnom, hogy a Kádár-rendszert nem elsősorban a szovjet megszállók, hanem a „kollektív beletörődés, gyávaság, megalkuvás” egyik reprezentánsaként én (is) életben tartottam. Még a szörnyű bűntudatot is fel kell dolgozzam, amit azzal generál bennem Sebes Andor, hogy minő egyszerű dolgokat kellett volna megcselekednem, hogy hézagmentes tudásom legyen a pártfőtitkár szörnyű tetteiről, s a diktatúráról. Mert ahelyett, hogy szabad óráimban a világirodalom klasszikusait bújtam, fogorvosként maszekoltam, kedvenc kiskocsmámban időt múlattam, s tettem, amit kell, a Szabad Európa Rádió finomhangolása lett volna feladatom (A rejtély kulcsa, olvasói levelek, május 5.).
De ennél is szörnyűbb, hogy míg a jobb sorsú Sebesnek a jóéjtpuszi előtt apuci és nagymami mesélt Kádár bácsi rémtetteiről, addig én, megátalkodott komcsi, Fazekas Anna sete-suta őzgidájával, Babszem Jankóval meg a Fehér ló fiával butítottam álomba egy szem fiamat. De meséltem neki arról, hogy az 1945-ben véget ért második világháború mekkora változást hozott apja, az akkor volt 8 éves kisfiú és családja életében. Hogy mi fel- és megszabadultunk a generációkon át ránk nehezedő mérhetetlen nyomortól és reménytelenségtől. És jóllehet, továbbra is abból a földhöz lapuló kis házból indultam nap mint nap iskolába, és este ugyanúgy 6-os petróleumlámpa világa mellett írtam, olvastam, mint annak előtte, de Ágasvári Lajos bácsi (nyugodjon békében), a pásztói iskola igazgatója azt mondta édesanyámnak: „Margitkám, a Gabi gyerekből, ha így tanul, akármi lehet”. Így mondta. „Akármi.” Én meg nem akármi akartam lenni, csak orvos. És az lettem. Majd 23 évesen beléptem egy pártba, amelynek eszményeiben hittem. Nem Kádárban.
Aztán csalódtam és fellázadtam. Persona non grata lettem. Hazámban hontalan. 50 évesen meg sem álltam Ausztráliáig. Bizony, Sebes úr, az élet bonyolult. Olyannyira, hogy a reflexiója apropóját szolgáltató, Solymosi Frigyes által feltett kérdés: „Hogyan viszonyul ehhez (Gyurcsány Kádár-kritikájához – a szerk.) az MSZMP egykori, csaknem nyolcszázezres táborának maradéka” – értelmetlen. Nincs tábor. Emberek vannak, annyi sorssal hátuk mögött, ahányan még élnek. Ebből egy az enyém.
Dr. Király Gábor
Detk
1. 1945 után is számosan azzal „védekeztek”, hogy fogalmuk sem volt, mi történt a zsidókkal Magyarországon. (Hja, boldogok a lelki szegények…) 2. A tájékozottság és a műveltség nem egymást kizáró fogalmak. Sőt! 3. Kisgyermekként nagyszüleim és szüleim (akik alig néhány évvel voltak idősebbek Király úrnál) nekem is esti mesét olvastak. 4. Már kisiskolásként is megkülönböztetés volt osztályrészem, csak mert hittant tanultam és templomba jártam. 5. Tinédzser voltam, amikor szüleim először meséltek a „régi” dolgokról. Apám nevelőapjáról, aki „málenykij roboton” szerzett gyógyíthatatlan kórt Szibériában. Sosem látott nagybátyámról, aki „köteles” per elítéltjeként öt évet töltött Rákosi börtönében, mielőtt „56-ban Nyugatra menekült. Apai nagyapámról, akit internáltak, anyai nagyapámról, aki „csak” Blistás lett. Ötvenhatról, ahogy ők megélték. Édesapámról, aki már Kádáridején került börtönbe. Akiről kötetnyi dokumentumot gyűjtött az évtizedek során a politikai rendőrség. Aki „múltja” miatt nem részesülhetett az őt megillető szakmai elismerésben. Aki itt, ebben az országban – a hazájában – élte le életét, nevelte fiait tisztességgel, becsülettel, hazaszeretetre. S aki mindezek ellenére ma sem tartozik a „kommunistázók” egyre népesebb táborához.
Egy dologban értek csupán egyet K. G.-vel: valóban annyi sors, ahány ember. És úgy gondolom, hogy kinek-kinek elsősorban a saját lelkiismeretével kell elszámolnia.
Sebes Andor
Van törvényünk!
Dr. Alexin Zoltán matematikus A kutatás kiszolgáltatott tárgya címmel (április 20.) megjelent cikke összességében azt sugallja, hogy a magyarországi jogi szabályozás – a személyes orvosi adatok kutatási célokra történő felhasználásáról – nem megfelelő. A hatályos jogszabályokba foglaltak azonban cáfolják a szerző ezen nézetét.
A személyes egészségügyi adatok és információk gyűjtése, feldolgozása, továbbítása Magyarországon szabályozott: az 1992. évi LXIII. tv. Az adatvédelemről, a 23/2002. (V. 9.) Eüm. rendelet 4. § (4) bek., 8. § (3) bek., az 1/2007. (I. 24.) Eüm. rendelet 1. § 20/B § (fa) és (fc) pontjai, 20/H § (d) pontja összhangban a 95/46 EC- és a 97/66 EC-direktívákkal.
Az egészségügyi adatokkal történő kutatások hazánkban szintén a civilizált világ gyakorlatának megfelelően (többek között az 1977. évi CLIV. tv. Az Egészségügyről, a 2002. évi VI. tv-nyel kihirdetett oviedói egyezmény, EC-direktívák szerint) törvényi és rendeleti szinten rendezettek, a rendeletek aktualizálása a kiadásra kerülő, megújuló EC-direktívák szerint rendszeres. Magyarország képviselői ezen direktívák megalkotásában és véleményezésében részt vesznek.
A szerző a helsinki nyilatkozatot is említi olyan állásfoglalásként, aminek a magyar (és „elmaradott afrikai”) gondolatvilág – szemben „a fejlett etikai érzékenységgel rendelkező társadalmak” gyakorlatával – még 2000-ben sem felelt meg mindenben. A rend kedvéért tényként rögzítjük, hogy a helsinki nyilatkozat megjelenése után az ETT orvosetikai bizottsága munkájának alapját képezte, és már 1987-ben – akkori változatában – a hatályos magyar joganyag része volt.
A szerző további orvosokkal, etikai bizottságok tagjaival, az OEP-pel szemben általában elmarasztaló állításaira, véleményeire azok stílusa, a fentiekhez hasonló „tényszerűsége és alátámasztottsága” miatt az Egészségügyi Tudományos Tanács nem kíván reagálni. Cicero megállapítása azonban eszünkbe jutott: „Van törvényünk, erős és határozott! Mi, polgárok, mi hiányzunk mögüle.”
Az Egészségügyi Tudományos Tanács Elnöksége
A távfűtési alapdíjat a mai kormányt oly okosan bíráló Bod Péter Ákos vezette be minisztersége idején. Azt, hogy az összes közüzemi szolgáltatók közül miért csak a távhőszolgáltatókat hozta ilyen kedvező helyzetbe, nem hiszem, hogy elfogadhatóan meg tudná magyarázni. Ez a számlázási rend nem jó a fogyasztónak, mert nem tudja, miért fizet – főleg nyáron – tízezreket. Nem jó a gazdaságnak, mert sem a szolgáltatót, sem a fogyasztót nem teszi érdekeltté az energiamegtakarításban. Ez csak a távfűtőnek jó, mert biztosan megkapja éves árbevételének 65-70 százalékát, akár szolgáltat, akár nem. Ezt jellemzően az idei tél mutatta meg. Minden vállalkozó legszebb álma egy ilyen árrendszer.
Ladányi Lajos
Budapest
Megdöbbenve láttam a lap április 24-i számában közölt fotón, hogy Szijjártó Péter és társai a Parlamentet összetévesztik a játszótérrel. Azzal, hogy pólóban jelennek meg az ülésteremben, nemcsak magukat járatják le, hanem az országot, a parlamentet is. Ez megengedhetetlen!
Köves Ernő
Budapest
