Országos közgyűjtemények is vásároltak a propagandakiadványok árverésén
Népszabadság * Papp Sándor Zsigmond * 2007. május 21.
Az aukció szervezője több érdeklődőre számítottKép: Teknős Miklós Három megtermett, rövid hajú alak áll a Kossuth Klub előtt. Karjukon, a póló vonalánál kékes tetoválás, az egyiken bőrdzseki. Könnyen illusztrálhatnánk velük egy szélsőjobbos teadélutánt, de nem akarunk belesétálni az előítéletek vonzó csapdájába.
– Beszéljük meg, hogy kinek mi kell. Nem akarok ugyanarra licitálni – mondja egyikük. Az egyeztetés érthető, hiszen a péntek délutáni árverésen több mint 250 politikai kiadvány kerül kalapács alá: a Pesti Újságot népszerűsítő nyilaskeresztes plakátok, keresztényszocialista évkönyvek, cionista kiadványok és az antiszemita irodalom „legszebb” alapvetései.
Az előtérben – némi ellensúlyként – a Tanácsköztársaság mozgalmi dalai szólnak hanglemezről, később majd erre is lehet licitálni. Sajnos, morogja a bőrdzsekis. Látszik, hogy erre azért nem számított. A teremben lassan gyűlnek az érdeklődők. Hosszú hajú, megilletődött fiatalok, profin mozgó középkorúak, kíváncsiskodók, gyűjtők. A Széchényi könyvtár megbízottja hiányzó kiadványokat pótolna, a Holocaust Emlékmúzeum a meglévő kiállításaihoz vásárolna háttéranyagokat.
Egy Kossuth téri jelmezben (Nagy-Magyarország póló, tarsoly, magyar címeres öv, fekete menetbakancs) felvonuló fiatalember is csak egy kiadványért jött: a „41-es Nyilas Évkönyv lenne vágyai netovábbja.
– Sokkal több érdeklődőre számítottam – mondja Antal Károly, a Múzeum Antikvárium ügyvezető igazgatója. – De az sem lehet véletlen, hogy a szokottnál is több vételi megbízást kaptam még az árverés előtt – teszi hozzá. Mint ahogy az internetről és telefonon keresztül is igen sok licit érkezik. Érthető, hiszen nem könnyű nyílt sisakkal és némi faarccal megvenni a magyar fajvédelmi útmutatót vagy Az idegen vér című „alapművet”. Mint ahogy a Mit akar a cionizmus? és A tórahű cioneszme története is „lopva” lel gazdára. A szemérmességet ki is használják a viszonteladók, akik abban bíznak, hogy a kikiáltási vagy akár nagyobb áron megszerzett szókimondóbb kiadványokat „intimebb” környezetben jóval magasabb összegért passzolhatják el.
Az árverés lanyhán indul, a húszezer forintért meghirdetett nyilaskeresztes plakátok mind bennragadnak, és a hatvanezerért meghirdetett, Biró Mihály-litográfiákkal díszített szlovák nyelvű propagandakiadvány is csak a kikiáltási áron megy el. Szépen fogynak a bolsevizmust az istenkáromlás szintjén tárgyaló brosúrák, mint ahogy elkapkodják Mussolini három könyvét is. Egyiket a Széchényi könyvtár szerzi meg. Huszonhatért elmegy azért Bajcsy-Zsilinszky Nemzeti Radikalizmusa is, de a legnagyobb csata Goebbels Naplójáért alakul ki. Végül ötvenezernél koppan a kalapács. Később megtudom, hogy May Róbert antikvárius akár százezret is adott volna érte: neki könnyű, megbízásból licitált. Talán csak Antal Károly szomorú kissé, hiszen a jó állapotban lévő ritkaság valóban megér annyit. Aztán a Nyilas Évkönyv is gazdára talál. Fiatalemberünk még tartja a nyolcezres induló árat, de aztán leszakad, a könyvet végül egy telefonon licitáló viszi el, 32 ezerért.
– Nekem tizenötnél nem ért volna többet – magyarázza később, és egyáltalán nem csalódott. Biztos jó helyen lesz ott is, ahová került.
Kovács Tamás, a Holocaust Emlékközpont megbízottja is begyűjti lassan, amiért érkezett. Az ötvenezres keretből körülbelül hat-hét kiadványra futja. Nem is megy nagyon bele a sűrűjébe, szinte csak kikiáltási áron vásárol. Előbb A fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek jegyzékét, majd sorban a többit. De megérti a kapkodást a jobboldali irodalomért. Hiszen ez valódi kórképet ad, és nem utólagos okoskodás, magyarázza. A tiszta forrásnál pedig aligha van megnyugtatóbb.
