Magyar-horvát veterán tartott előadást a délszláv háborúról Budapesten
Kiss Ádám 2007. május 18. 18:14
Leszakadt lábáról, háborús élményeiről és a horvátországi belpolitikáról beszélt Budapesten Julien Josic, a horvát-magyar háborús veterán. Josic könyvet írt élményeiről, és ezt mutatta be csütörtök este a Magyarok Házában. A rendezvényt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szervezte, akik hiába próbálták rávenni a vendéget egy kis zsidózásra.
„Az ember egyszer veszti el a lábát életibe”, akkor már legyen lefényképezve, hogy meglegyen emlékbe.” A tizenkét éve lezárult délszláv háború nehezen felfogható, békéhez szokott embernek időnként már szürreális történéseit elég jól szemlélteti, mikor egy joviális, ősz férfi erős tájszólásban az akna által letépett lábáról anekdotázik.
Julien Josicot, azaz Juhász Józsefet, a délszláv háborúban harcolt bácskossuthfalvi veteránt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom hívta meg könyvbemutatóval egybekötött előadásra. A hallottak értékéből ez nem vont le túl sokat, a „Magyar ellenállás” feliratú pólóban feszítő suhancok pedig szembesülhettek a különbséggel az általuk ellenállásnak titulált tojásdobálás és aközött, amikor valakinek a saját vizeletében kell feküdnie egy rommá lőtt város közepén egy napig, mert ha megmozdul, lelövik.
A délszláv háborúról nem is igen lehet mást mesélni. Julien Josic eddig két könyvet írt a háborús élményeiről, utóbbit „A Horvát Háború Hősei és én” címmel.
Josicot idegenlégiós múltja miatt a szerbek hívták kiképzőnek, ő azonban inkább átszökött a horvátokhoz, és beállt a hivatalosan el nem ismert állam egyik milíciájába, a HOS-ba (Horvát Felszabadító Erők), hogy hamarosan a legdurvább harcok helyszínén, Vukovar környékén találja magát egy diverzánsalakulat élén. Később Boszniában is harcolt, és kiképzőtiszt lett.
Egy jamaikai Horvátországban
A délszláv háború a legkülönfélébb embereket terelte össze a világ minden tájáról. Josic bajtársai között volt jamaikai fekete és az irodai szolgálatot nem vállaló skót katonatiszt. Jöttek Magyarországról is önkéntesek, de szerb is harcolt a horvátok között. A szerbek a helyi magyarokat is besorozták a szerb haderővé váló Jugoszláv Néphadseregbe, így aztán megesett, hogy Josic alakulatának egy támadása során magyarokat öltek meg.
Vukovar 1991. Szerb harcosok. (Fotó: zamislissrbiju.org)
Szóba került a magyar kalasnyikovok ügye is, melyeket a magyar állam adott el a horvátoknak, később pedig a Jeszenszky Géza vezette külügy a fegyverembargó miatt letagadta a tranzakciót. A veterán szerint bármi volt is az üzlet körül, a horvát állam szinte a létét köszönheti a segítségnek, mert a háború elején gyakorlatilag fegyver nélkül néztek szembe a Jugoszláv Néphadsereggel.
A horvát állam elismerése után a HOS-t, érdemeinek szerény elismerése után beolvasztották az „igazi” horvát hadseregbe. A HOS talaján nacionalista jellegű párt szerveződött, ez azonban többfelé szakadt a politikai küzdelmek során.
A háborús bűnök elismerése, az ostromlott Vukovárról meglépő Branko „Jastreb” Borkovic tábornok ügye máig is politikai huzavonák tárgya. A horvát emigráció által összeadott nyolcmilliárd márkából ötmilliárddal ma sem tudnak elszámolni. Horvátországban Gotovina tábornok elfogatása után voltak az itthonihoz hasonló zavargások.
A Trianon-Tel Aviv tengely
A HOS-ban az usztasa hagyományok éltek tovább, sok fiatal a XX. század első felének horvát nacionalistáit tartotta példaképnek. Josic alakulata etnikai kegyetlenkedésekben, hadifoglyok kivégzésében nem vett részt, bár olyan előfordult, hogy egy falu bevételekor „kicsit gyújtogattak, parancsra ugye”. Az usztasa eszméket egyébként Josic szerint mára teljesen kiirtották a horvátok közül. A veterán azt is elmondta, hogy szerinte a polgárháború a legrosszabb háború.
Az előadás vármegyés közönsége nyilván szeretett volna valami lelkesítő hazafias szólamot is hallani. Úgy látszik azonban, hogy polgárháborút megélt, féllábú veteránok okosabbak annál, hogy ilyeneket hangoztassanak. A közönség többször is szóba hozta a horvát vagy magyar liberálisokat, meg a zsidókat, a meghívott azonban mindig olyanokkal reagált, hogy „én katona voltam, nem politikus”, meg „engem nem nagyon érdekel a politika”.
Végül egy asszony felvetette, hogy a Kárpát-medencei népeknek azért kell egymást gyűlölniük és harcolniuk egymás ellen, mert az „új törökök”, a zsidók új uralmi központot akarnak Közép-Európában létrehozni, és a trianoni döntés is ezért alakulhatott így. Josic szerint azért lett olyan a trianoni döntés, mert a háborút elvesztettük, a békét pedig a győztesek írják.
(Leadképünk Vukovar romjait ábrázolja)
