Szőnyi Szilárd, itthon@hetivalasz.hu
Az Ankh egyház vetett szemet a felszámolásra ítélt budapesti Lengyel Gyula Szakközépiskolára.
Az Ankh egyház szemet vetett a felszámolásra ítélt Lengyel Gyula Szakközépiskolára. A magát katedrához láncoló tanárnőről elhíresült fővárosi intézményért folytatott harc ezzel újabb, hajmeresztő fejezetéhez érkezett. Kis magyar abszurd egyiptomi sci-fi vallással, Vámbéry Árminnal és a biztonsági piacon érdekelt alternatív máltai lovagokkal.
A sajtó legutolsó zugában is megjelentek azok a februári felvételek, amelyek szerint a bezárandó budapesti Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskola tanára, Pécsi Ágnes tiltakozásként magát a katedrához láncolva tartotta meg óráját. Egyelőre hiába a pedagógus és társainak küzdelme: a főváros nem másította meg határozatát. Érdemi változást az a per hozhat, amelyet a Pedagógusok Szakszervezete indított az önkormányzat ellen, mondván, a 150 éves iskola 650 fős diáklétszáma nem indokolja a felszámolást.
A MAZSIHISZ ELUTASÍT
A fennmaradásért folyó küzdelem akkor vett fordulatot, amikor a magát az ősi egyiptomi hitkultusz letéteményesének tartó, 1999-ben bejegyzett Ankh egyház februárban bejelentette: átvenné az intézményt a fővárostól. E különös társaság nem az égből pottyant a történetbe. Támogatásával évek óta az iskolában működik a Vámbéry Ármin Szabadegyetem; a „sánta dervis”-ként ismert tudós ugyanis a múlt század elején az intézmény jogelődjében tanított. Pécsi Ágnes történelemtanár egyiptológusként került kapcsolatba a csoportosulással, illetve Nagy Jánossal, alias I. Ankhkal. Mint a pedagógus a Heti Válasznak hangsúlyozza, ő az egyháznak nem tagja, hanem a tanácsadója, s együttműködésük szakmai kérdésekre szorítkozik. (A szabadegyetem oktatói 2002-ben vállalták, hogy öt évig ingyen tanítanak, az egyház pedig cserébe forrásokat szerez tudományos tevékenységükhöz. Ankhék finanszírozták Pécsi könyvének megjelentetését, és támogatásukkal több ásatás is folyt Egyiptomban.)
Törökné Schiffert Edit igazgató és Pécsi Ágnes februárban azért folyamodott Nagy Jánoshoz, hogy vegye át az intézményt; erre pedig azután kényszerültek, hogy korábban hasztalanul néztek más megoldás után. „A Mazsihisztől azt kértük, hogy miután a pesti zsidó kereskedők jelentősen hozzájárultak az eredeti alapítványi iskola létrehozásához, most mentsenek meg minket ők. Kérésünket anyagi okokból elutasították” – áll a levelükben. I. Ankh készségesnek mutatkozott, és a közgyűléshez intézett beadványában jogosítványt kért az intézmény fenntartására. Feltételei a következők voltak: az iskola eszközei az egyház tulajdonába kerülnek, az önkormányzat tíz évre elidegenítési tilalmat jegyezhet be az ingatlanra, és a fővárostól csak 2007-2008-ra kérnek támogatást, utána a saját lábukra állnak. A működtetésbe bevonják a Kozma Imre fémjelezte szeretetszolgálat anyaszervezetével rivális máltai lovagrendet (lásd keretes írásunkat), vállalják, hogy a képzés jellege húsz évig nem változik, s az egyház tanait tükröző hitoktatás nem lesz kötelező.
UFÓK ÉS KÉJNŐK
Amikor Nagy Jánost az ötezer éves múlttal dicsekvő egyház központjának otthont adó budai garzonban felkeressük, a férfi büszkén mutatja a diákok körében végzett felmérését, mely szerint a többség szívesen járna Ankh-hittanra. És hogy melyek is lennének azok az alapelvek, amelyekhez a társasághoz tagként tartozó száz fő – és a beavatottak szűk körén kívüli, állítólag nyolcszáz hívő – az életét igazítja? Ezt az egyház Nagy János által írt „bibliájá”- ból, az Ankh könyvéből lehet megtudni. A tanok aprólékos ismertetésétől eltekintünk, dióhéjban legyen elég annyi, hogy a magát az Örök Élet Egyházának nevező csoportosulás eszménye az ókori civilizációk városépítő embere. Ez a magasabb rendű létező szerintük a távoli bolygókról érkező földönkívüliek leszármazottja; a ma emberének pedig az a feladata, hogy maga is kozmikus lénnyé, ergó istenné váljon. A könyv állást foglal az élet égető kérdéseiben a folyadékbeviteltől az ártalmas városi levegőig, az egyneműek – pártolandó – házasságától a prostitúcióig; utóbbi tevékenységet egyébként Ankhék üdvözlik, amennyiben az a szexuális terápiát célozza.
„Van néhány alaptételünk, de nem zavar, ha valaki nem pont azt hiszi, amit én” – fejtegeti I. Ankh, majd megtudjuk, hogy ha az örök értékeket valljuk, akkor magunk is Ankh-hívők vagyunk. Következő kérdésünkre – a liturgikus alkalmakra hol gyűlnek össze – ellentmondásos válaszok érkeznek. Az egyház egyik munkatársa először úgy felel: „Olyan nekünk nincs”, Nagy János azonban pontosít, mondván, az egyiptomi szövegek tanulmányozása bizony virtigli vallási cselekmény. Ebben maradunk.
Nagy János jártasságot szerzett a gazdaság területén is. 2002-2006-ban a Millenáris Parkot létrehozó Kisrókus 2000 Kft. egyik vezetője volt, 2002 és 2005 között – az MSZP-SZDSZ posztosztói jóvoltából – az akkor állami tulajdonú Hungexpo Rt. felügyelőbizottságában találjuk, megfordult az izraeli érdekeltségű Hyco Energia Kft.-ben is, ma pedig a pécsi bőrgyár tanácsadója. Nevétől akkor lett hangos a sajtó, amikor a Magyar Nemzet feltárta: egyháza tavaly az ókori gazdálkodás bemutatására egyiptomi látványfalut álmodott Vasad mellé. Az egymilliárd forintosra tervezett szédületes vállalkozás – az egyház mögötti üzletembereknek köszönhetően – ígéretesen indult, ám az önkormányzat ellenállása miatt megfeneklett. Nagy János fogadkozik, hogy a beruházás megvalósulása csak idő kérdése; addig is egyháza kiveszi a részét a jótékonykodásból – az utóbbi öt évben ötvenmillió forinttal -, kedvezményezettjeik közt pedig több mint száz pályázót találni. Igaz, egy helyre nemigen jut több néhány tízezer forintnál, ami felveti a gyanút, hogy a karitatív nekibuzdulás imázsés hálózatépítésre is szolgál; Nagy János szerint csak arról van szó, hogy minél többeket akarnak támogatni. (Az egy százalékokból legutóbb – ötszáz adózó felajánlásaként – mintegy négymillió forint folyt be, mely összeget az Ankh a támogatásokra fordítja.)
ISKOLA INGYEN?
De visszatérve a Tanácsköztársaság népbiztosáról elnevezett intézményhez: a főváros ellenállása miatt csak annyit sikerült elérni, hogy a Lengyel Gyula egy év haladékot nyert, s tanulóit csak jövőre örökli meg a jogutód II. Rákóczi Ferenc közgazdasági szakközépiskola. „Olyan jelentkezőnek nem adhatjuk oda a fenntartás jogát, amelynél nem látjuk biztosítottnak a szakmai hátteret” – magyarázza lapunknak Germánné Vastag Györgyi, a Fővárosi Önkormányzat oktatási bizottságának elnöke. „Egyházi iskolák esetében csak azon diákok után jár állami normatíva, akik tagjai az adott felekezetnek. Akkor hát az iskola összes tanulója be fog lépni az Ankh egyházba? És mi lesz azokkal, akik erre nem hajlandók, vagy később kilépnek? Utánuk az önkormányzat fizessen?” – morfondíroz a szocialista politikus. Szavaira gyanút fogunk, utánanézünk, s kiderül: az oktatási bizottság elnöke rosszul ismeri a törvényt. Szó sincs ilyesmiről, hiszen a vallási hovatartozás személyes adat, amiről nem lehet nyilvántartást vezetni, így bizony az egyházi iskola valamennyi tanulója után jár a normatíva.
És hogy mégis miért érné meg Ankhéknak átvenni az intézményt? A válasz egyszerű: mert az egyházi fenntartó az államtól nemcsak az alapnormatívát kapja meg, hanem azt a kiegészítő támogatást is, amelyet egyébként az önkormányzatnak kellene kigazdálkodnia. Így Nagy Jánoséknak nem kerülne sokba a működtetés, sőt ha hétvégeken más célokra is hasznosítani tudnák az épületet, még nyereséget is elkönyvelhetnének – vagyis ölükbe pottyanna egy oktatási intézmény, annak minden presztízsével együtt. Az ügy kimenetele ma még bizonytalan – Pécsi Ágnes például épp lapzártánkkor szerzett tudomást egy újabb, alkalmasint perdöntő tényezőről. Ha a tanárnő kutatásai helytállóak, akkor az iskola régi, Alkotmány utcai épületének – melyben 1967 óta a Vendéglátóipari, illetve a Budapesti Gazdasági Főiskola foglal helyet – rendezetlen a tulajdonviszonya. Amennyiben pedig a jog is a segítségükre siet, most vissza lehetne perelni a patinás ingatlant, s ezzel újabb lehetőség nyílhatna a Lengyel Gyulá-sok – és az Ankh egyház – előtt.
Több mint testőr
A Lengyel Gyula szakközépiskoláért vívott küzdelemben egy másik illusztris társaság, a Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségeinek Szövetsége is szerepet kapott, amennyiben az iskola őket szintén felkérte fenntartónak. A több mint hatvan országban háromezer lovagot – köztük hetven magyart – tömörítő társaság egyike a világ számtalan hasonló csoportosulásának. A megannyi lovagrend egy része hiteles pedigrét tudhat magáénak, mások azonban jogtalanul bitorolják a patinás elnevezést. A máltaiak esetében a napóleoni háborúk során kettészakadt a katolikus ág és a többtucatnyi legitim és illegitim, nem katolikus kezdeményezés. A világban ma is számtalan álherceg és más önjelölt notabilitás szaladgál, Amerikában pedig perek sorozata zajlott – egy újságcikk szóhasználata szerint – „a felnőttek kisded lovagi játékai iránt rajongó”, ám történelmi alapot nélkülöző, a szabadkőművességgel, a titkosszolgálatokkal, olykor a cionizmussal összefüggésbe hozott rendek között és ellen.
A Lengyel Gyula megmentéséért fellépő rend a New York-i központtal működő vonulat, mely önmagára területen kívüli államként tekint, s hazai vezetőjének, Popper Györgynek a sir, illetve a miniszterelnök megszólítás dukál. A társaságban vallási türelem honol, hiszen békében megférnek egymás mellett a katolikus, protestáns, zsidó és muszlim lovagok, dámák, sőt az ökumenét oly tágan értelmezik, hogy még az Ankh egyházzal is stratégiai szövetségre léptek. „Úgy látom, az Ankh esetében nem annyira vallásról, mint egy sajátos világnézetről van szó, ám ez nem zárja ki, hogy az oktatás, a tudományok terén együttműködjünk” – vallja lapunknak Popper György, aki nem sok esélyt lát az iskola átvételére, bár, mint mondja, nekik sem jönne rosszul, ha összejöveteleikhez állandó helyszínnel rendelkezhetnének. (A díszes társaság hol a gödöllői Grassalkovich-kastélyban, hol tagtársuknál, a kulturális ügyek államtitkára címmel büszkélkedő Oszter Sándor színész diósjenői birtokán gyűlik össze.)
Az Ankh egyház és a Popper-féle szervezet között nem ez az egyetlen kapcsolat. A lovagrend vezetője egyúttal a több mint száz ország közel 25 ezer biztonsági őrét és testőrét tömörítő Nemzetközi Testőr- és Biztonsági Szolgálatok Szövetségének elnöke, mely szervezetnek – honlapjuk szerint – Nagy János is tagja. (Ő ugyanakkor állítja: vagy öt éve kilépett a szövetségből.) Kérdésünkre, hogy egy nemes lovagnak ugyan mi keresnivalója van a biztonsági piacon, Popper György azt feleli: „Haladni kell a korral. Ez a munka szervesen illeszkedik rendünk tevékenységébe, mely a bűnmegelőzéstől a drogprevención át a katasztrófaelhárításig felöleli a legtágabban értelmezett biztonság témakörét.”
