Kosárlabda
Sopronban tegnap hajnalig ünnepelték a női kosárlabdacsapatot, amely 2002 óta először nyerte meg a magyar bajnokságot. Cserny Rékának egy időre a Pécs elleni összesítésben 3:2-re megnyert döntő volt az utolsó fellépése a csapatban, mivel az ősztől a francia Valenciennes-ben folytatja a pályafutását.
Cserny Réka (10) volt a döntő legjobb magyar játékosa (Fotó: Béli Balázs)
– Kialudta már magát?
– Túlzás lenne ezt állítani. Hajnali fél négykor értem haza. A város főterén, a polgármesteri hivatal erkélyén kezdtük az ünneplést a szurkolókkal, majd egy szórakozóhelyen folytattuk a csapattal és a hozzátartozókkal. De azt hiszem, ez belefért, elvégre a Sopron először duplázott.
– Gondolta volna, hogy az ötödik mérkőzés dönt az aranyról?
– Nem számítottam ilyen kiélezett csatára, bevallom, azt hittem, három mérkőzésen diadalmaskodunk, aztán jöhet a vakáció.
– Lehet, hogy a bajnokságban a Pécs ellen elért két győzelem, a kupasiker, illetve a rivális váratlan meggyengülése önteltté tette a Sopront?
– Ez kizárt dolog. Egymás között szinte folyamatosan arról beszélgettünk, hogy legfeljebb négy mérkőzés kell a bajnoki címhez, de az eszünkbe sem jutott, hogy lesznek olyan pillanatok, amikor a Pécs szinte fogja az aranyat. Erre megnyerték az első két meccset.
– Mit éreztek akkor?
– Azt, hogy még jobban összekovácsolódik a csapatunk. Pécsett egy ponttal kaptunk ki, mindenki tudja, ez mit jelent, mi viszont ebből merítettünk erőt. Azzal ösztönöztük egymást, hogy a szezon alatt háromból háromszor vertük a pécsieket, és ha egyszer összejött, miért ne sikerülhetne még egyszer.
– Az első két siker simán meg is lett, a mindent eldöntő ötödik mérkőzésen viszont a harmadik negyedig a Pécs méltó ellenfele volt a Sopronnak. Mikor érezték azt, hogy megvan az arany?
– Tudtuk, hogy a Pécsnek rövidebb a kispadja, mint a miénk, így a taktikánk alapeleme volt a rivális fárasztása. Bejött, a hősiesen harcoló pécsiek a záró felvonásra elfáradtak, a palánk alatt erősebbek voltunk, és ez döntött. Ettől függetlenül le a kalappal a pécsi játékosok előtt, fantasztikusan küzdöttek. Azért a döntő finisében fizikailag már mi sem voltunk a csúcson.
– Mit szól ahhoz, hogy Pécsett még így is nagyobb a kosárlabdacsapat szurkolói támogatottsága, mint Sopronban?
– Nem szeretem ezeket az összehasonlításokat, de ha azt vesszük, hogy Pécsett csaknem háromszor annyian élnek, mint Sopronban, így nem meglepő, hogy ott többen vannak a lelátón. A mi szurkolóink akkor fogtak össze a legjobban, amikor erre a legnagyobb szükség volt.
– Arra azért még volt erejük, hogy Honti Katát a végén felemeljék, és tartsák, amíg levágja a hálót a gyűrűről.
– Megérdemelte, hiszen ő a csapat egyetlen soproni játékosa, ráadásul a legfiatalabb is közöttünk. Magától értetődő volt, hogy ő vágja le a hálót, amelyből aztán jutott a szurkolóknak is, mert ha jól láttam, osztogatta bőszen.
– A döntő volt Cserny Réka soproni búcsúfellépése?
– Úgy tűnik, igen, októbertől a francia Valenciennes-ben folytatom. Nagyon izgulok, kíváncsian várom, hogy az új környezetben, új társak között, új edzővel mire leszek képes.
– Mi történik, ha a Valenciennes az Euroligában a Sopronnal találkozik?
– Vadonatúj helyzet, de boldog lennék, ha összejönne, mert akkor ismét a csodálatos soproni közönség előtt játszhatnék. Remélem, ugyanolyan szeretettel fogadnak, amilyennel kedden ünnepeltek. Az ünneplésnek azonban lassan vége, készülni kell az augusztus végi Európa-bajnoki pótselejtezőre, ha ott akarunk lenni az Európa-bajnok-ságon.
– Milyen esélyekkel indulnak?
– Nem vagyunk könnyű helyzetben, de azon leszünk, hogy összejöjjön. Izrael és Bulgária ellen oda-visszavágós alapon játszunk, aztán Szlovákia vagy Lengyelország jöhet a főtábláért. De eddig olyan szép volt az év, hogy nem akarom elrontatni a folytatást.
Burkovits Ferenc
