Gadó János 2007. május 16. 10:46
A Nyugat kénytelen volt megérteni, hogy fenét sem érnek a szabad választások, ha nem párosul hozzájuk polgári intézményrendszer. Hiába volt az ünnepélyes mekkai megállapodás, hiába neveztek ki legutóbb közös belügyminisztert: a kettős hatalom maradt.
A Gázai övezet területe 135 négyzetkilométer. Lakossága 1,4 millió. A népsűrűség tehát Hong Konggal és Tokióval vetekszik, ám az ázsiai metropoliszok fejlett infrastruktúrájának itt nyoma sincs. Nincs közlekedés, alig van gazdaság, az emberek túlnyomó többsége segélyből él, pontosabban: nyomorog.
A születésszám viszont elképesztően magas: a statisztikai átlag családonként hét gyerek fölött van, amivel világelsők. Megvalósult Jasszer Arafat nagy álma: a palesztinok legerősebb fegyvere a palesztin anyák méhe.
A kietlen nyomorban felnövekvő fiataloknak esélyük sincs arra, hogy tisztességes munkát, megélhetést találjanak. A karrier szinte egyetlen útja a csatlakozás valamilyen fegyveres szervezethez. Mivel a palesztin kultúra az ellenállás kultúrája, intézményrendszerük is ennek megfelelő.
A katonai infrastruktúra rendkívül fejlett. Minden nagycsalád, klán magánhadsereg is egyben. Sokan közülük – hagyományból vagy más megélhetés híján – bűnözéssel foglalkoznak. A fegyveres szerveződés következő szintjét a politikai irányultságú milíciák jelentik, mint a Hamász fegyveres szárnya, az Izzadin Al Kasszem brigádok, illetve a Fatahhoz közelálló Al Aksza Mártírjainak Brigádja (mely azonban gyakorlatilag önálló, és nem fogad el parancsokat a Fatah hivatalos vezetőjétől, Mahmud Abbasztól).
És volnának végül a hivatalos állami fegyveres testületek, mint Mahmud Abbasz elnöki gárdája, valamint a különböző palesztin belbiztonsági szervezetek, melyek közül a legismertebb a Mohamed Dahlan vezette Preventív Biztonsági Szolgálat. A gyakorlatban azonban ezek a szervezetek összefonódnak: a fegyveresek jelentős része egyszerre tagja a családi klánnak, egy pártmilíciának és egy „hivatalos” fegyveres testületnek.
Gázában több tucat ilyen testület működik bonyolult és örökké változó felállásban, alá- vagy mellérendeltségben. Mindegyikük akkora területet ellenőriz, ameddig a géppisztolyuk golyója vagy aknavetőjük gránátja elér.
*
A jelenlegi zűrök akkor kezdődtek, amikor a 2005-ös választásokon győzött a Hamász, ám a hivatalos fegyveres testületek fölötti ellenőrzést a Fatah nem volt hajlandó átadni (saját külön milíciájáról nem is beszélve). Mindezt a Nyugat se nagyon bánta, amely hamarosan kénytelen volt megérteni, hogy fenét sem érnek a szabad választások, ha nem párosul hozzájuk polgári intézményrendszer.
Így az Izrael eltörlését hirdető Hamász helyett inkább a megegyezést pártoló Mahmud Abbaszt támogatták. Ekképp azonban kettős hatalom alakult ki: a Hamász kiépítette saját rendőrségét, saját katonai infrastruktúráját, amely mostanra felülmúlja a Fatah-irányítás alatt álló „hivatalos” palesztin fegyveres erőket.
Hiába támogatják az Abbasz-féle elnöki gárdát az amerikaiak, hiába teszi lehetővé Izrael, hogy a gárda fegyverhez jusson, a Hamász számára az egyiptomi határon becsempészett fegyverek mindezt ellensúlyozzák. Hiába volt az ünnepélyes mekkai megállapodás, hiába neveztek ki legutóbb közös belügyminisztert: a kettős hatalom maradt.
A Fatah mögött áll az Egyesült Államok (és Izrael), a Hamász mögött a diadalmas iszlám fundamentalizmus. A belviszály mögött tehát „világok harca” zajlik. És ebben a harcban a Hamász egyre erősebb.
A győzedelmes iraki ellenállókkal, az egyre erősödő Iránnal a háttérben úgy érezheti: ez az ő ideje. Egy olyan társadalomban, amelyben az ellenállás kultúrája a meghatározó, az Izraellel megegyezést kereső, tehát „áruló”, korrupt Fatahhal szemben immár a Hamász az „igazi palesztin” szervezet: az önfeláldozó, a meg nem alkuvó.
E mostani háborúskodás mellékfrontjaként ők küldik Izraelre a Kasszam rakétákat. Izraelnek jelenleg nagyon nem lenne jó ebbe a darázsfészekbe benyomulni – ám civil lakosságának szüntelen fenyegetettségét nem nézheti örökké ölbe tett kézzel. Akkor jön majd a következő forduló.
A szerző szociológus, a Szombat szerkesztője
A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A Hírszerző fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.
