Népszabadság * olvasói levelek * 2007. május 16.
Patthelyzet, vagy összefogás
Majdnem egy éve tart a huzavona a Király utca 50. körül, és még mindig nem látszik a minden fél számára elfogadható megoldás. A szereplők egyrészt a fővárosi önkormányzat, másrészt a Sirály és az ott működő civil mozgalmak, kezdeményezések, szervezetek: a Városi Színház, a Marom Budapest, a Védegylet, a Humanista Mozgalom, a Békejel, a Fair Trade, az Óvás, a Fauna, a Zöfi, a Critical Mass, az SZDSZ Új Generáció, harmadrészt a Ráday Mihály vezette Városvédő Egyesület.
A Sirály álláspontja szerint a patthelyzet a szereplők kompromisszumkészségével lenne feloldható. N. Kósa Judit (Király? Sirály?, május 2.) pontosan látja az ellentmondást: nincs igazunk, mert a jogi patthelyzeten átlépve illegálisan hoztunk létre egy kulturális és civil központot, de igazunk van, mert nem volt kilátás a jogi helyzet belátható időn belüli rendezésére, és mert meglévő tömegigényt elégítettünk ki.
A Sirály nonprofit alapon működik, pályázati pénzeket elnyerve tartja fenn magát, nem szorul az önkormányzat támogatására, fellendítette a Király utca életét, és gazdagította a főváros kulturális kínálatát.
A Városvédő Egyesület ideiglenes használatra kapott Kossuth Lajos utcai épülete alkalmas tevékenységük folytatására, és jó esélyük van az épület használati jogát megtartani. A Sirályban működő alternatív színházak, civil szervezetek többsége nem rendelkezik alkalmas hellyel, ahol rendezvényeik helyet kaphatnának. Az amúgy is kevés megnyilvánulási lehetőséggel rendelkező civil szférát érzékenyen érintené a Sirály bezárása. A Városvédő Egyesület elképzeléseire a Király utca 50. jelenlegi állapotában alkalmatlan. A pincére kapott használati joggal élve elválasztanák a szinteket, ami lehetetlen, mivel a vizesblokk és az áram miatt a szintek nem működhetnek elválasztva. A helyiség nem jó raktárnak vagy galériának sem.
A Városvédő Egyesületnek a „civil háború” helyett együttműködést javaslunk. Készséggel biztosítunk időt és teret programjaihoz. Könyveik egy részét is elhelyeznénk, nem raktárként, hanem könyvtárként.
Tisztázhatnánk, kinek mire van igénye és kapacitása, és az érdekeket egyeztetve, azokért közösen fellépve mindenki lehetőséget kaphatna a fennmaradásra.
A fővárosi önkormányzat már évek óta tehetetlennek mutatkozik a város kulturális életét meghatározó ügyekben. Nem veszik, vagy nem akarják észre venni azokat a „kultúrképződményeket”, amelyeket fiatalok hoznak létre, hogy el tudják magukkal és környezetükkel is hitetni: ez egy élhető város, amiért érdemes dolgozni. A Sirályban erről szólnak a civilek, a független kultúracsinálók, a dzsesszzenészek, a zsidó kulturális szervezetek programjai.
Ismételten kérjük a döntéshozókat és a Városvédő Egyesület vezetőit, mérlegeljék, mit nyernek és mit veszítenek a Sirály bezárásával.
Távozásunk után az épület ismét hoszszú időre gazdátlanul állna, tovább amortizálódna, működőképes színházak és civil szervezetek pedig az utcára kerülnének azzal az egyedi közönséggel együtt, amely nap mint nap megtölti a házat. N. Kósa Juditot idézve: „Ha nem találjuk meg hamarosan a főváros új, vonzó karakterét, nem gondoljuk újra kulturális szerepét, lehetetlen lesz megakadályozni, hogy a régió a világ szemében abszolút érdektelenné váljék.”
Deme László, Schönberger Ádám, Sturovics Andrea, Szalai-Szabó István
Ki jár jól?
Meglepetéssel olvastuk a Népszabadság május 2-i számában dr. Molnár Lívia levelét (Fullasztó reform), aki két asztma-gyógyszerrel kapcsolatban az egészségügyi reformról fejti ki nézeteit. Az első meglepetést az okozta, hogy a lap két gyógyszernek a nevét, hatóanyagát, gyártóját egyaránt közli, amellyel több jogszabályt sért meg. Mi a válaszunkban ezért nem nevezzük néven a gyógyszereket, amelyekről az olvasói levélből a laikus közönség tájékozódhatott.
A másik meglepetés az volt, hogy a levélíró állítása szerint asztmája jól karban van tartva, ennek ellenére szakorvosa az 1. számú gyógyszer helyett a 2. számút írta föl, de arról nem tájékoztatta a beteget, hogy ez a két szer miben azonos, és miben különbözik egymástól. Márpedig ez így elég valószínűtlen. A két gyógyszer közül az egyik egy monokomponensű, gyulladáscsökkentő szer, míg a másik egy kombinációs készítmény, gyulladáscsökkentőt és hosszú hatású hörgőtágítót egyaránt tartalmazó készítmény. Miután a második gyógyszer esetében két hatóanyag egy belégző készülékben van, értelemszerűen ennek fogyasztói ára magasabb, viszont ez tekinthető korszerűbb készítménynek.
Ugyanebben a témában dr. Molnár Márk, az OEP gyógyszerügyi főosztályának vezetője nyilatkozott a Klubrádióban, elmondta, hogy az egészségügyi reform nem feltétlenül az olcsóbb készítményeket támogatja, hanem azt a gyógyszert, ami az adott súlyosságú betegség kezelésére jobb.
Még néhány gondolat a levélírónak azzal a feltételezésével kapcsolatban, hogy a gyógyszercsere egyetlen haszonélvezője az AstraZeneca lenne. A kiemelt támogatást meghatározó ún. „eü pont” szövegét, ami a gyógyszerfelírást teszi lehetővé, nem a gyógyszergyár, hanem az Egészségügyi Minisztérium határozza meg, a szakmai kollégium bevonásával. A támogatás rendszerét és a támogatás mértékét szintén nem a cég határozza meg. Az, hogy mi mennyibe kerül a betegnek, az az aktuális gyógyszerár-támogatási rendszer függvénye. Az AstraZeneca nemhogy jól jár, hanem ugyanolyan résztvevő szereplője a változásoknak, mint a beteg vagy az orvos.
Gulyás Éva
törzskönyvezési és orvosi igazgató
AstraZeneca Kft.
