Volt sírás-rívás, próbáról való elrohanás, mielőtt Taub János rendező A hetvenkedő katona című Plautus- darab előadásával berobbant a magyar színházi életbe. Addigra már mögötte volt sok minden.
Huszonhét évesen megalapította a temesvári színházat, majd Kolozsvárott volt főrendező, hogy aztán a világ egyik legjobb teátrumának, a bukaresti Bulandrának a tagja legyen. Bukarestben tanított is a Színház- és Filmfőiskolán, majd a mind elviselhetetlenebb diktatúra elől Izraelbe emigrált, ahol szintén rendez és tanít, de dolgozik Németországban is. Hosszabb ideje már Magyarországon él. Első munkái nálunk szokatlannak számítottak, a színészeknek talán még inkább, mint a nézőknek. Azt mondták róla, hogy otthon előre kiszabja az öltönyt. Kiagyal mindent, a legapróbb mozdulatokat is. Láttam próbálni. Ami igaz, az igaz, erőszakos, ezt ő sem tagadta soha. De nem kiabál.
Csendes eltökéltséggel halad előre. Kristálytiszta koncepciója van, de ha a színész kitalál valami annál jobbat, beépíti az előadásba. Ez azonban ritkán fordul elő, mert nagyon felkészült, és a művészeknek nehezen elviselhetően pedáns. Csak közben A hetvenkedő katona pokolian jó előadás lett a Radnóti Színházban Eperjes Károllyal és Gáspár Sándorral a főbb szerepekben. A Száz év magányban Törőcsik Mari pedig életének egyik legjobb alakítását nyújtotta. A Striptease című Mrozek-darab a Komédium megnyitása óta levehetetlen a műsorról. Az Új Színházban a Chioggiai csetepaté sikerszériájának is csak Bubik István tragikus halála vetett véget. Taub stilizáltabb előadásokat csinál a nálunk megszokottnál. Gyakran furcsa, szaggatott mozgásokat kér a színészektől, és előfordul, hogy a hangjukat sem használhatják realista módon. Sajátos színpadi formanyelvet talál ki, és ennek megfelelően állítja be a gesztusokat.
Nincsenek művészi allűrjei. „Kávéházkedvelő” életmódjával a békebeli polgár képzetét kelti. Egy művelt polgárét, aki munka közben elszántsággal adja az instrukcióit, szabad idejében törzskávéházában üldögélve szívesen diskurál. A ma 80 éves nagyszerű művész munkáját az állam már évekkel ezelőtt Kossuth-díjjal ismerte el, de ennél is nagyobb kitüntetés azoknak a színészeknek a megbecsülése, akikkel dolgozott.
Bóta Gábor
