NOL * maxigas * 2007. május 10.
Ferenczy Zsolt munkája, KAMIKAZE projektKép: FKSE
A kultúra mint társadalmi intézmény egyre kevésbé értelmezhető az átlagember számára – ütötte meg az alaphangot György Péter esztéta az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének konferenciáján. A résztvevők – művészetelméleti és gyakorlati szakemberek – hét meghívott kurátor vitaindítói mentén vizsgálták a kortárs művészeti kiállítások helyzetét. A tanulság: a szakembereknek ki kell lépniük a színfalak közül, és közvetlenebb szerepet kéne vállalniuk a kulturális élet alakításában.
A kurátor ebben a kontextusban nem alapítványi tisztségviselőt jelent, hanem azt a szakembert, aki a (kortárs) képzőművészetet közvetíti a közönségnek. Őse a muzeológus és a kiállításrendező, őmaga pedig az utóbbi harminc évben szinte a kiállítás szerzőjének mondhatja magát. A szerzőségre vonatkozó igény magyarázata, hogy a trendi tárlatok világában már nem divat csak úgy a stiláris hasonlóság alapján a „falra aggatni a képeket”, hanem a kiállításnak magának is szólnia illik valamiről – akár az adott művekről, akár a világról általában. Ugyanakkor – meglepő módon – a kiállítás nem az egyetlen médium, amelyen keresztül a kurátor munkája megvalósulhat: fesztiválok, könyvek és katalógusok mellett kevésbé kézzelfogható produktumok is képezhetik a kurátori munka tárgyát (nyilvános beszélgetések, szemináriumok vagy akár egy kulturális séta szervezése).
Szentesi Csaba munkája,KAMIKAZE projekt Kép: FKSE A meghívottak a kurátori szerepek széles skáláját fedték le, a múzeumigazgatótól a kurátorként is dolgozó képzőművészig bezáróan. Az IMPEX Kortárs Művészeti Szolgáltató nevű kezdeményezést képviselő Katarina Sevic képzőművész vitaindítójában kiemelte, hogy a West Balkán szórakozóhely második emeletét elfoglaló „anti-intézmény” fizikai helyzetéből adódóan ténylegesen képes megszólítani potenciális közönségét – a fiataloknak a koncertek előtt van kedve és ideje befogadni a legkülönfélébb kiállításokat is. A művészet, a kiállítások és az emberek kapcsolatáról az IMPEX hamarosan külön képzést is indít. Kerekes Gábor képzőművész a művészeti intézmények hagyományos kereteit megkerülve szervez kiállításokat; helyspecifikus installációként mutat be olyan műveket, amelyek máshol vagy máshogy nem jöhettek volna létre. Így nem a kiállítótérhez és a kiállításhoz kell megkeresni a műtárgyakat, hanem maguk a művek és a vele együttműködő művészek alakítják ki azt a szituációt, amiben a művészeti élmény kiteljesedhet. Ez az úgynevezett KAMIKAZE művészet-stratégiai kiállítás sorozat. Páldi Lívia kurátor Holokauszttal kapcsolatos kiállítását a giga intézmények vonakodása után a Trafó Galéria vállalta fel. Intézményen kívül eső kezdeményezések, vagy a kisebb intézmények, tehát kreatívabb, vagy legalábbis, aktívabb megoldásokkal kísérleteznek a nyilvánosság alakítására.
A felsorolt példákban megjelenő szemléletmód hozzájárulhat ahhoz, hogy a kurátor munkája nagyobb társadalmi figyelmet kapjon. Így nem egyszerű szakemberként, hanem véleményformáló szereplőként is megjelenhet majd a társadalmi nyilvánosság alakításában. A jelenlegi helyzet csak abban az esetben változhat meg, ha a kurátorok képesek megtalálni a hangot a saját közönségeikkel. Így elkerülhető lesz, hogy a munkájukról szóló konferenciák időről időre csoportterápiás beszélgetéssé alakuljanak át. Rényi András esztéta záró szavai szerint a művészet azonban egyszer és mindenkorra elvesztette kiemelt funkcióját az emberek életében. Mivel már nem szolgálhatnak általános érvényű igazságokkal, de még mindig szükséges a fontos kérdésekről nyilatkozniuk, a kurátorok elsődleges feladata az, hogy megtalálják a kialakult helyzethez illő funkciókat és eszközöket.
A kurátor munkája workshop. 2007 május 4, ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet. Szervezők: György Péter, László Zsuzsa, Nemes Attila.
A szöveg az Erste Bank Csoport támogatásával működő tranzit.hu kortárs művészeti kezdeményezés felkérésére készült.
További olvasnivaló a tranzit.hu-tól:
