Riport ezernyi nyugdíjassal, tojásdobáló hazafiakkal, Tankcsapdával
Kiss Ádám 2007. május 10. 07:29
A Lánchíd és a Margit híd közti Békelánccal emlékezett az MSZP a Duna-parti gyilkosságokra. A rendezvény politikai indítékait nehéz volt eltitkolni, de sok ezren felvonultak szerda este. Gyurcsány Ferenc esernyők védelmében érkezett, és a szeretet országát hirdette meg a békétlenkedőknek, akik viszont tojással és bekiabálással fogadták a miniszterelnök szavait.
A május 9-én, szerdán este rendezett Békelánc nevű fáklyás felvonulás rendben lett volna. Rendben lett volna, ha nem egy politikai párt szervezi, a megemlékezés jogosságán felül nyilvánvaló politikai szándékokkal.
Ráadásul mintha már mindkét fontos dátumon, az április 16-i holokauszt emléknapon és április 4-én, a magyarországi harcok befejeződésének napján is lett volna már ilyen megemlékezés. Végül pedig rendben lett volna a felvonulás, ha azon nem jelennek meg a kormányközeli rendezvények káros mellékhatásának számító árpádsávos kretének.
Mindez azonban megtörtént. Így, bár egy percig sem vitatható el azoktól semmi, akik valóban megemlékezni vonultak le a „Cipők a Duna-parton” szoborcsoporthoz, a Békelánc a szokásos köztéri politikai performanszba torkollt.
A rendezvény meglehetős fieszta-hangulatban indult, naplementével, csendesen beszélgető gyülekezőkkel. Erre a szervezők sikerrel tettek még egy lapáttal többet a kelleténél, vidám jazz-, afrikai és popzenei ritmusokkal festve alá a Dunába lőttekre való méltóságos megemlékezést. A csúcs mindenképp a Tankcsapda Örökké tart című száma volt, az, amelyik a „ha nem hiszed el, hogy az életed ajándék, nézd meg jobban, hogy élnek anyádék” szövegű sort tartalmazza.
Az ostromot is sikerült felidézni
A békés többség zömében hatvan felettiekből állt, akik a várakozásokat is felülmúlóan ezrével töltötték meg a rakpartot. Egymásnak ellentmondó értesülések ötezer, de akár több mint tízezer emberről is beszámoltak. Magas volt viszont a politikus-faktor.
Különösen az alkoholos filccel aláírható gigantikus „Zéró tolerancia”-tábla körül gyűltek össze az ívet amúgy már korábban aláíró szocialista és SZDSZ-es képviselők, például Lamperth Mónika vagy Gusztos Péter. A nap politikus-hőse azonban Rogán Antal kerületi polgármester volt, aki az áldozatok iránti tisztelete mellett újfent remek politikai arányérzékről téve tanúságot, a rendezvény előtt nem sokkal koszorút vitt a Cipők szoborcsoporthoz.
A képre kattintva tekintse meg galériánkat! (Fotók: Járdány Bence – Hírszerző)
A turbómagyarok saját felhívásuk szerint a Tanácsköztársaság által Dunába gyilkoltakra emlékezve jelentek meg a helyszínen. Erre való utalás azonban csak nyomokban volt felfedezhető a vérszegény bekiabálásokban. „Meg leszel baszva!” – mondta e sorok írójának egyikük, a Lenin-fiúk által meggyilkolt és Dunába dobott két politikusra, ifjabb és idősebb Hollán Sándorra gondolva.
A dolgok később durvultak el kissé, mikor a szoci vezérek érkezésükkel Budapest ostromát felidéző performanszt csináltak az addig békés rendezvényből.
Gyurcsányék a várost elfoglaló szovjet lövészegységeket megidézve egy mentőautó fedezetében, erős esernyő-biztosítással közelítették meg a helyszínt, míg a maroknyi árpádsávos védősereg korlátolt készleteiből enervált tojástűzzel igyekezett hátráltatni a vörösök előrenyomulását – hiába.
Síppal, füttyel
Miközben Burány Sándor budapesti MSZP-elnök, majd maga a miniszterelnök beszédét mondta, az ostrom kézitusába ment át. A tömegbe beszivárgó radikálisok a szokásos kiabálással igyekeztek zavarni a beszédet, mire a „békés többség” egyes tagjainál is elpattant a húr: egymás túlkiabálása, lökdösődés, köpködés, anyázás kezdődött. Az ideológiai töltetű közelharc csupán a színpad közelében folyt, a tömeg nagyobbik és távolabbi része békésen lobogtatta a fáklyáját.
„Nem félünk, mi vagyunk többen!” – a miniszterelnök az összetartozásról beszélt, meg arról, hogy a kődobálás, a füttyögés gyáva módszer. „Síppal, füttyel, elfordulással kezdődik, aztán gyilkossággal végződik” – mondta Gyurcsány Ferenc, aki szerint ha valakit megdobnak kővel, azért mert szeretne „magyar lenni”, annak kenyérrel kell visszadobni, és béketűrőnek kell lenni a meg nem értőkkel szemben.
A miniszterelnök, emlékeztetve a Dunába lőttekre, az emberi élet megvédésének emberi és isteni parancsáról beszélt. A szeretet, a megértés országát hirdette meg mindenkinek és toleranciát mindenféle felekezet, bőrszín, faj és hovatartozás iránt.
A rendőrség erélyes fellépése és a túlerő hatására a szórványos adok-kapok közben lecsillapodott, majd a politikusok távozása után folytatódott a szolid, beszélgetős megemlékezés. A megkérdezetteknek tetszett Gyurcsány beszéde, de azt is mondták, hogy itt nem a politikán, hanem a megemlékezésen van a hangsúly, és bár gyilkos formájukban a szélsőséges eszmék nem térnek vissza, fontos, hogy legyenek ilyen típusú megemlékezések.
