„Franciaország visszatért Európába”
Seres László 2007. május 8. 12:56
Egyelőre Máltán pihen az elnökválasztás győztese, hogy új kabinetje összeállítása után azonnal belevágjon az égető gazdasági és szociális reformokba. A külföld egyelőre a Sarkozy-effektus külpolitikai hatásaival foglalkozik, holott az új elnök konzervatív biztonságpolitikájával és piaci reformjaival elsősorban Franciaországot akarja felébreszteni a kényelmes jóléti álomból.
A győztes jelölt hivatalba lépéséig, május 16-ig nem kíván Chirac elnök mellett nyilvánosan fellépni, pláne, hogy pihenése idején (Korzika helyett a család végül Máltát választotta) számos feladat vár rá: kormányt kell alakítania, és döntenie kell a legsürgősebb reformok időzítéséről. Elvégre „a választók a változásra szavaztak” – jelentette ki.
Az európai lapok már számos tényt kiszivárogtattak a várható lépésekről: az biztos, hogy a konzervatív-liberális politikus pártja, az UMP centrista, sőt baloldali arcainak is helyet csinál az új, az eddigi 29 helyett csak 15 főből álló kormányban, amelyet május 20-a tájékán prezentál majd.
A miniszterelnöki állásra tanácsadója, François Fillon számíthat, a külügyminiszteri poszt várományosa Alain Juppé ex-kormányfő, de kormányzati poszthoz juthat Jean-Louis Borloo eddigi szociális miniszter és az a baloldali Eric Besson is, aki a választási kampány kellős közepén, a szocialistáktól igazolt át hozzá.
Nicolas Sarkozy úgy tervezi, hogy a kabinet fele részben nőkből áll majd, így valószínű, hogy Michèle Alliot-Marie védelmi miniszter folytathatja eddigi munkáját. Az államtitkárokról csak később születik döntés, ám Sarkozy még májusban mindenképpen találkozni akar a munkaadók és munkavállalók képviselőivel, hogy mihamar beindíthassa reformelképzeléseit. Az is biztos, hogy két első külföldi útján Berlinbe és Brüsszelbe látogat.
Europolitikai feszültséget is kelthet
Az Európai Unió konzervatív politikusai, különösen a német CDU és CSU vezetői lelkesen üdvözölték a szomszédos elnökválasztás eredményét, mivel mind Európa-, mind gazdaságpolitikában vérfrissítést várnak az agilis franciától. Ami a külügyeket illeti: Sarkozy nem euroszkeptikus, mint az angolszász vezetői garnitúra, nem ellenzi, sőt felpörgetné az európai alkotmányozást („Franciaország visszatért Európába” – jelentette ki győzelme után).
Az EU-ban azt várják Sarkozytől (aki a kampányban érdekes módon túlzott szabadpiac-pártisággal és túl kevés protekcionizmussal vádolta az EU-t), hogy két évvel az alkotmányos szerződés francia és holland elutasítása után új életet lehel a szervezetbe. Sarkozy nem referendum, hanem parlamenti ratifikáció útján fogadtatná el az egyszerűsített és részben módosított „alkotmányt”.
Budapesti állapotok Párizsban: ún. „fiatalok” tiltakoznak Sarkozy ellen (Fotó: MTI/AP)
Komoly europolitikai feszültség tárgya lehet azonban, hogy az Amerika- és Izrael-ellenes Chirac-éra után Sarkozy szorosabb együttműködést képzel el Európa és Amerika között („Sarkozy atlantista álláspontja nehezen tesz elképzelhetővé egy olyan Berlin-Moszkva-Párizs szövetséget, mint amilyen az iraki háború ellen született Jacques Chirac ihletésére – vélekedett találóan az Izvesztyija című orosz lap), nem tekinti automatikusnak a palesztinok melletti egyoldalú kiállást, és kategorikusan elutasítja Törökország EU-csatlakozását.
Markáns véleménye van az illegális bevándorlás, a nemzetbiztonság kérdéseiről is: új belbiztonsági minisztériumot tervez, és kemény feltételekhez kötné a családegyesítést és a letelepedést. Nem közömbös, miként viszonyul hozzá az ország közel ötmilliós muszlim közössége, amelyet elidegenített magától hardcore migrációs álláspontjával, azzal, hogy lecsőcselékezte a gyújtogató arab fiatalokat és azzal, hogy nyíltan kiállt a Mohammed-karikatúrák közlési szabadsága mellett.
Másrészt az elmúlt években gesztusokat is tett feléjük: támogatta a kisebbségek pozitív diszkriminációját, és közölte, hogy állami eszközökkel, például mecsetek építésével is segíteni kell az iszlám kultúrát.
It”s the economy, stupid
A rá szavazó franciák döntő többsége gazdaságpolitikai megfontolásokból döntött – derül ki az International Herald Tribune által idézett francia felmérésekből. „Franciaország egy thatcherista elnököt választott” – örült az amerikai konzervatív NewsMax hírportál annak, hogy az 52 éves „pro-amerikai” elnökjelölt adócsökkentést, a kormányzati bürokrácia és a felesleges állami programok leépítését hirdette meg. „A munkaetika újraélesztése programom lelke” – idézte őt a hírportál.
Jelenleg Nagy-Britannia Európa gazdasági motorja, s a „liberális” szót elvető, önmagát „pragmatistának” tartó Sarkozynek részben onnan kell visszahódítania azoknak a fiatal munkavállalóknak a tízezreit, akik a nehézkes francia szociális és munkaügyi jogszabályok, illetve a szabadabb és piacbarátabb brit környezet miatt ott kerestek és találtak munkát.
A körülményeket tekintve Sarkozy nem véletlenül jelentette ki a kampányban, hogy a szocialisták által bevezetett 35 órás munkahét „katasztrófa a francia gazdaság számára”, ezért adómentessé tenné a túlórázást, hogy a több munkának meglegyen a jutalma.
Eklektikus, a szabadpiaci retorikát a populista protekcionizmussal ötvöző elképzelései között szerepel, hogy 2012-ig helyreállítja a deficites államháztartást, és „teljes foglalkoztatottságot” teremt; elküldi az ötmillió közalkalmazott egy részét; liberalizálja a munkaerőpiacot (amely az egyik megfigyelő szerint „munkanélküliek egész generációját hozta létre”), megnyitva ezzel a kapukat a fiatalok munkavállalása előtt; szigorít a nyugdíjba vonulás feltételein; sztrájkok idejére bevezeti a kötelezően ellátandó minimális közlekedési szolgáltatásokat; kifejezetten büntető jelleggel drasztikusan csökkentené a munkanélküli segélyét azoknak, akik két munkaajánlatot is visszautasítanak.
Ahhoz azonban, hogy az Élysée-palotából valóban hatékonyan megkezdődhessen Franciaország liberalizálása, az UMP-nek meg kell nyernie a június 10-i és 17-i parlamenti választásokat. Nem lesz könnyű, és ezt a jelölt is tudja: nem véletlenül készít elő egyfajta „elnöki paktumot”, azaz megpróbálja szövetségbe gyúrni az összes őt támogató irányzatot.
(Forrás: Spiegel Online, IHT, The Economist, NewsMax, EU Observer, MTI)
