Nicolas Sarkozy (Nicolas Paul Stéphane Sarközy de Nagy-Bocsa), a Francia Köztársaság megválasztott elnöke 1955. január 28-án született Párizsban. Édesapja, Sárközi Pál 1944-ben emigrált Magyarországról, és 1949-ben vette feleségül az akkor jogi tanulmányokat folytató, később ügyvéd Andrée Mallahot, egy görög zsidó lányát. Három fiuk közül Nicolas a középső. Római katolikusként keresztelték meg. Párizsban nőtt fel, 1978-ban jogi doktorátust szerzett a párizsi egyetem nanterre-i fakultásán. Vizsgáit letéve ügyvéd lett. Politikai pályája 22 éves korában kezdődött, Jacques Chirac felfedezettjeként. 1977-ben lett az új-gaulle-ista RPR vezetőségi tagja, s ugyanebben az évben került be Neuilly-sur-Seine, a gazdag párizsi külváros képviselő-testületébe. 1983-ban az RPR színeiben elfoglalhatta a város polgármesteri székét, és 2002-ig megtartotta. 1988-ban választották be első ízben képviselőként a Nemzetgyűlésbe. Kormánytisztséget először 1993-ban vállalt, amikor költségvetési miniszterként és szóvivőként tevékenykedett Édouard Balladur kabinetjében. 2002-ben belügy- és biztonsági miniszteri, 2004-ben gazdasági, pénzügy- és ipari miniszteri tisztséget kapott, majd 2005 júniusában másodszor is belügyminiszter lett. 2004-ben megválasztották a kormánypárt (UMP) elnökévé. Nicolas Sarkozy kétszer nősült, három gyermeke van. Ellentmondásos, érdes, szókimondó, hiperaktív és munkamániás alkalmazkodó. Atlantistának is mondják, aki szakítani akar a hagyományos francia politikával, de ama nagy érdekvédők között tartják számon, aki foggal-körömmel védi a francia érdekeket; nem lesz vele könnyű boldogulni az Európai Unióban. Tony Blair csodálója – pontosabban azt irigyli a brit kormányfőtől, ahogyan „eladta a sajtónak” a törekvéseit.
100%
