SZÉKY JÁNOS
Özgür ansiklopedi
Méd levelek
Taner Akçam török történészt, a Minnesotai Egyetem vendégprofesszorát nem lőtték le a nyílt utcán. De nemcsak ezért volt szerencsésebb, mint honfitársa, Hrant Dink törökországi örmény publicista, lapszerkesztő. Hanem mert a török ügyészség idén áprilisban ejtette az ellene felhozott vádat, a büntető törvénykönyv 301. paragrafusának megsértését („a törökség rágalmazása”). A török Akçam ugyanis az örmény Dink lapjában így fogalmazott: „meggyőződésem, hogy ami 1915 és 1917 között történt [másfél millió örmény lemészárlása], holokauszt volt”. Dinket ugyanezért annak idején elítélték.
A professzornak azonban egyvalamiben volt része, amiben a meggyilkolt szerkesztőnek nem. A liberális mintaország, Kanada egyik repülőterén, 2007 februárjában kétszer is őrizetben tartották: négy órán át beutazáskor (előadást kellett tartania Montrealban) és egy óráig továbbutazáskor (Minnesota felé). Mint kiderült, csakis azért, mert az amerikai és kanadai hatóságok kinyomtatták maguknak az Akçamról szóló angol Wikipedia-cikk egy 2005-ös, pillanatnyi változatát, amelyben a névtelen bedolgozó szerző terroristának nevezte. Fénykép is volt hozzá. A vád időközben megjelent graffitiken éppúgy, mint Szégyenteljes cselekedet – az örmény genocídium és a török felelősség című könyvének olvasói kritikáiban az Amazonon. A második alkalommal az amerikai Belbiztonsági Minisztérium Montrealba telepített embere figyelmeztette, hogy amíg az ügy nem tisztázódik, problémái lesznek a be- és kiutazással, és javasolta, addig ne is utazgasson, kerítsen ügyvédet, és próbálja kiszedetni ezt a lapot a dossziéjából.
Az esetet Robert Fisk, a londoni The Independent bejrúti tudósítója írta meg, akit még senki sem vádolt elvakult muszlimellenességgel. A Wikipédia, szabad lexikon (törökül Vikipedi – özgür ansiklopedi) borzasztóan demokratikus dolog, de tudni kell róla, hogy elvileg bármilyen agyalágyultságot és uszító mocskot föl lehet rá tenni kiszámíthatatlan időre, amíg a szerkesztő közösségből másvalaki be nem sokall. Ennélfogva sok hasznos ismeretet közöl, de képtelenség akár csak házi dolgozatban is forrásként hivatkozni rá, mert működési elve kizárja a hitelesség szokásos próbáit. Akçam esetében az a vérfagyasztó, hogy világ felsőoktatásának mintát adó nemzetek vélhetően agyonképzett szakemberei, kik tömegestül döntenek sorsokról, egy fejlettebb középiskolás szintje alatt vannak.
De hogy ne a Wikipédiát bántsuk: az internetes forradalom kezdetén az optimisták az ismeretszerzés lehetőségeinek és a véleménynyilvánítás szabadságának robbanásszerű kiterjesztésére számítottak. Nyilván abból a feltevésből kiindulva, hogy az ember veleszületetten jó és intelligens lény. Nos, vannak ilyenek is, úgyhogy a jóslat egyik fele megvalósult. Azzal viszont nem számoltak a próféták, hogy a hagyományos nyilvánosság szakmai, lélektani és jogi szűrői nélkül az emberi hülyeség és aljasság írásos dokumentumainak micsoda özöne zúdul a világra. A szakszó: hate posting, gyűlöletbeírás.
*
De azért mégiscsak van haszna a világhálónak. Webkurkászás közben akadtam a következő két idézetre. Az első forrása Abdullah Gül török külügyminiszter, aki jelenleg az államelnöki címre pályázik. „Az úgynevezett örmény genocídium: hazugság. Nem történt meg. Egyszerű propagandaszólam. Voltak összetűzések, amikor az első világháborúban Törökország egyszerre három fronton harcolt. Bekövetkeztek az örményekéhez hasonló lázadások, és a kormánynak intézkedéseket kellett foganatosítania. De népirtás nem volt. Természetesen sajnáljuk az emberéletben bekövetkezett veszteséget. Nem lehet genocídiumot emlegetni egy évszázad elteltével. De beszélhetünk és írhatunk róla, tanulmányozhatjuk a kérdést. A török katonai levéltár nyitva áll a török, az örmény kutatók és mindenki más előtt.” (El País, Madrid, 2006. március 4.)
A másik megszólaló Wilfred Martens, az Európai Néppárt elnöke, aki újabban magyar kérdésekben is szakértőn szólal meg „Erdogan miniszterelnök és az AK Párt szerintem kiválóan választott, amikor Gül külügyminisztert jelölte elnöknek. Gül úr tökéletesen alkalmas Törökország elnöki tisztségére, Nagy nyereség lesz országa és annak Európába vezető útja szempontjából.” (www.epp.eu, Brüsszel, 2007. április 24.)
Gül külügyminiszter Hrant Dink temetése után, február 23-án a törökség megsértéséről szóló 301-es paragrafus gyors módosítását ígérte.
Április 20-án elkezdődött három keresztény török büntetőpere a 301-es paragrafus alapján.
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 18. szám
