Új regényen dolgozik Kertész Imre, akit Berlinben kerestünk fel abból az alkalomból, hogy Hiller István oktatási és kulturális minisztertől átvette a magyar kultúra nagykövete címet. Kertész szerint: az írás továbbra is privát ügye marad, de jó az, hogy ez az ügy és a magyar kultúra ügye párhuzamos egymással.
– A magyar kultúra nagykövete cím birtokosaként mi fog változni az ön életében?
– Azt remélem, semmi. Szerencsére van az országnak nagykövete, ezért én továbbra is az írással foglalkozhatok. Az írást pedig mindig a legszigorúbb privát ügyemnek tartottam. Ezután is így marad. Ha ez egybeesik a magyar kultúra érdekeivel akkor jó, ha nem, hát nem. Most, úgy tűnik, egybeesik, de nem volt mindig így.
– Ön nem a többi kulturális nagykövettel együtt vette át a megbízást Budapesten, ennek az az oka, hogy talán hezitált?
– Nem dehogy. Beteg voltam januárban, így kerestünk egy másik, alkalmas időpontot.
– Épp Berlinben adta át önnek nemrégiben Hiller István miniszter úr a dokumentumot, s mi is itt ülünk a magyar nagykövetkövetségen, a város szívében, az Unter den Lindenen. Vajon mi vonzza a magyar írókat, művészeket Berlinbe? Mi a titka a városnak?
– Tudni kell, hogy Berlin számtalan ösztöndíjat adott kelet-európai és a világ más pontjairól érkező művészeknek. De a legfontosabbnak azt gondolom, hogy Berlin barátságos és nyílt város, amely nem csak befogadja az idegen művészt, hanem kíváncsi is rá. S egy alkotó számára az a legfontosabb, hogy nyitottak legyenek az emberek arra, amit csinál. Nem beszélve arról, hogy magam is boldogan élek egy pezsgő, nemzetközi kulturális közegben.
– Nem lepődnék meg, ha idekint sokkal melegebben üdvözölték volna legutóbbi munkáját, a K. Dossziét, mint idehaza…
– Nem akarom én kommentálni ezt önnek, kérem, hívja fel a német kiadómat, és kérje el tőle a sajtódossziét. Ebből kiderül, hogy valóban úgy van, ahogy mondta.
– Mi ennek az oka?
– Talán Berlinben kevesebb ember utál, mint Pesten? Otthon többen vannak, akiknek mindegy, milyen a könyv, ők már tudják, hogy rosszat írnak róla, mert őriznek valami múltbéli sértődést.
– Milyen érzésekkel jön haza, ahol néha utcai zavargások vannak, legutóbb pedig Kádár János sírját gyalázták meg?
– Kádár János sírját illetően nem érzek semmit.
– És a zavargásokkal kapcso- latban?
– Állandó feszültséget érzek otthon. S ez nem jó. De nem csak Magyarországon van ez így, hanem az egész térségben. A mi legnagyobb bajunk az, hogy nem beszéltük ki a múltat. Nem csak a részletek, hanem a nagy történelmi sorsfordulatokkal kapcsolatban sem. Nincsenek is rá szavaink. Nem tudjuk például, minek nevezzük április 4-ét. A háború végének, felszabadulásnak, győzelemnek valami felett, vagy vereségnek. Meg kellene mindezt beszélni.
– A politika felelős azért, hogy nem tompítja, hanem élezi a feszültséget?
– Én nem értek ehhez. Azt viszont tudom, nem szolgálja a megértést, ha a politikusok meg sem hallgatják egymást. Ha az ellenzék kivonul, amikor a miniszterelnök beszél. És most nem a jelenlegi miniszterelnökről és jelenlegi ellenzékről beszélek, hanem a jelenségről. Mindenhol vannak politikai viták, de a politika nem áll az emberek közé a hétköznapokon.
– Mit lenne hát a politika feladata?
– Keresnie kellene a konszenzust. Azokat a pontokat, ahonnan párbeszéd folytatható.
– Visszatérve a az irodalomra, min dolgozik jelenleg?
– Regényen.
– Ennél többet is megtudhatunk a készülő könyvről? Önéletrajzi mű lesz?
– Nem szeretek egy születő műről beszélni. Hiszen folyton változik. Aki regényt ír, olyan világba lép, amelyről nem tudja, végül mi lesz. Hogy önéletrajzi-e? Az ember igyekszik leírni a lehető legpontosabban egy régmúlt eseményt. És amikor végez, kiderül, hogy egész máshogy írta le, mint ahogy történt, mégis így, ebben a formában igaz.
Hamvay Péter
Keretes cikkek
A magyar művelődés népszerűsítői
A magyar kultúra követe címet adományozta pénteken Berlinben Hiller István oktatási és kulturális miniszter Kertész Imre Nobel-díjas írónak. A méltatás szerint az író történelmi tapasztalatain nyugvó bölcselete nemcsak a magyar, hanem az egész világirodalom kincse. Sorstalanság című alkotása nemcsak regény, hanem életfilozófia is. A berlini magyar nagykövetségen tartott ünnepségen Hiller István elmondta, nem kitüntetésről, hanem tisztes felkérésről van szó, mely arra szól, hogy a legkiválóbbak szolgálják a magyar kultúra népszerűsítését. A címet idén januárban, a magyar kultúra napja alkalmából kapta. Kertész Imre mellett idén Lady Solti, a világhírű, magyar származású karmester, Solti György özvegye, Fehér László festőművész, Fischer Iván karmester, Kocsis Zoltán zongoraművész, zeneszerző és karmester, valamint Sebestyén Márta előadóművész részesült az elismerésben, mely nem jár pénzzel, és évente heten kaphatják meg.
