Gervai András
„Sándor” és „Didier”
Két beszervezési kísérlet története
A Kádár-rendszer titkosszolgálata a nyugati emigránsokra is figyelt, igyekezett a soraikból is – önkéntes alapon, pénzért vagy zsarolással – ügynököket toborozni. Több célból is. Egyrészt, hogy feltérképezze az emigránsok és szervezeteik politikai beállítottságát, másrészt egykori honfitársaink itthon kitűnő csaliként szolgáltak. Szerencsés esetben az ügynök – mint az alábbi történetekben is – új hazájában kitűnő, akár a legfelső körökig vezető kapcsolatokkal rendelkezett.
A két ügy elsősorban nem is a főszereplők személye miatt érdekes, hanem sokkal inkább azért, mert a történetekből képet alkothatunk magunknak a titkosszolgálatok (és -szolgák) munkájáról, módszereiről, szakmai felkészültségéről, (beszervezési) étvágyáról, s arról, hogy az ügynökrendszer mennyire behálózta a magyar társadalmat.
Egy ebédmeghívás következményei
Amikor Alexander Paál (Paál Sándor) amerikai producer 1960 elején hivatalos ügyben felkeresi a londoni magyar konzulátust, s aztán a készséges és vele szívélyesen diskuráló diplomatát meghívja ebédre, nem sejti, hogy tálcán kínálja fel magát a magyar titkosszolgálatnak. Kárpáti1 február 4-i feljegyzésében tájékoztatja a központot beszélgetésük tartalmáról.
Paál ekkor hónapok óta egy új filmet készít elő Londonban, házat is bérel. (Hollywoodban saját háza van.) Állítása szerint kitűnő kapcsolatokkal rendelkezik, sok angol, amerikai, magyar színészt, filmrendezőt, művészt ismer, többek között Chaplint, Molnár Ferencet, Korda Vincét (Korda Sándor fivérét, vele is sokat dolgozott), az író, forgatókönyvíró Tábori Györgyöt (Tábori Pál testvérét), Budapesten pedig Gelléri Andort, Szabolcsi Bencét, Somló Istvánt, Fényes Szabolcsot, Csikós Rózsit. 1935-ben – 25 éves korában – emigrált Amerikába,2 de érzelmileg nem szakadt el a hazájától, egyáltalán nem ellenséges beállítottságú. Családi tragédiája miatt – bátyja és több rokona a holokausztban pusztult el – fasisztaellenes. Az amerikaiakat pedig – például Charlie Chaplinnel és Paul Robesonnal szembeni magatartásuk miatt3 – többször támadta. Amikor 1959 decemberében Magyarországon járt, hogy John Shepridge (Csepreghy Jenő) magyar származású filmessel4 – Darryl F. Zanuck, a Metro Goldwyn Mayer elnökének megbízottjával – együtt tárgyalásokat folytassanak egy koprodukciós filmről,5 csalódást okozott számára, ahogy vele a budapesti amerikai nagykövetségen bántak.
Magyarországi élményeiről viszont elragadtatással nyilatkozott. Nyomát sem látta a sokat hangoztatott terrornak, nyomorúságnak, ellenben mindenütt óriási változásokat, kulturális pezsgést tapasztalt. Egyik levelében kifejti, hogy céljának tekinti, kapjon végre a külföld „tiszta, igaz képet” Magyarországról.6
Kárpáti javasolja, hogy jó kapcsolatai és Magyarországgal szembeni lojális magatartása miatt foglalkozzanak Paállal. A központból Barna elvtárs márciusban jóváhagyja az ajánlatot, s kiadja a feladatot: tanulmányozni kell Paál körülményeit, kapcsolatait, újabb adatokat kell szerezni, tisztázni hírszerző lehetőségeit. „Tanulmányozása” 1960 márciusától 1961 szeptemberéig folytatódik. Ügynöki beszervezése biztos alapjának hazaszeretete tűnik: minden megnyilvánulásából a Magyarország iránti gyógyíthatatlan honvágy érződik. Foglalkoztatja a hazatelepülés gondolata is.
Paál az elkövetkező időben többször jár a követségen, s gyakori külföldi útjairól 1961 májusáig hat rövidebb-hosszabb levelet ír Kárpátinak.7 Május közepén Haifából az Exodus-produkció8 fejléces papírján arról tájékoztatja őt, hogy július elején, a nyolchetes forgatás befejeztével két-három hétre Pestre szeretne menni, s kéri őt, hogy ha lehet, küldjön neki Athénba vagy Belgrádba magyar vízumot, hogy azért ne kelljen visszautaznia Londonba. Egyébként Izraelben egyetlen boldog napja sem volt, csak amikor a Vasas „hülyére verte a zsidókat. (…) Rengeteg a magyar persze, és majdnem mindnek a szíve megszakad, hogy hazamenjenek.”9
Budapesti látogatásán ráállítják „Lehelt”10, aki rádióinterjút készít vele. Elmondja, hogy kint még 25 év után sincsenek barátai, az itthoniak viszont megmaradtak. „Lehel” szerint olyan pozitívan nyilatkozott Magyarországról, hogy „…az helyenként egy amerikai állampolgár szájából túlzásnak hatott.” Ugyanakkor keményen bírálta Amerikát: „…ha nem is egészen haladó gondolkodású, de az amerikaiak mesterkedéseit elég jól látja.”
A bolygó magyar
Október 8-án Kárpáti ismét levelet kap Paáltól, ezúttal Madridból, ahol az El Cid nevű amerikai szuperprodukcióban11 dolgozik. „A levélben Sándor kijelenti, hogy boldogan áll rendelkezésemre bármiben, és ezt a szót külön piros ceruzával is leírja, sőt kétszer aláhúzza. (…) talán (…) a nyári beutazása idején a vízum gyors megszerzésért viszonzásképpen ajánlja fel segítségét.”
1961 elején, mielőtt Hárs elvtárs, a Hungarofilm igazgatója Londonba utazna tárgyalni, felajánlja, hogy beosztottja, P. elvtársnő, a vállalat üzletkötője felkeresi Paált és Csepreghyt. A BM I/3-A alosztályról Takács Imre hadnagy eligazítja Hársot, mit tudjon meg az üzletkötő a két filmesről, s a cégéről, üzleti tevékenységéről. Igyekezzen meghívatni magát Paállal ebédre vagy vacsorára, s beszélgessen el vele a karrierjéről, politikai nézeteiről, s különböző személyekről. A találkozó azonban meghiúsul, mert Paál még Spanyolországban dolgozik.
Február 16-án Kapitány Iván alezredes jelentésben számol be Dósai Istvánnal, a Hungarofilm igazgatóhelyettesével folytatott beszélgetéséről, aki Paált művelt, tárgyalóképes, jó kedélyű, könnyen mások bizalmába férkőző, de komolytalan és megbízhatatlan embernek tartja. Nevét a nyugati film- és művészvilágban elsősorban szélhámosságán és esetleg volt feleségén keresztül ismerik.12 Jelentős szerepet egyetlen film elkészítésénél sem játszott.13 Máról holnapra él, állandóan nőügyei vannak. Ugyanakkor nagyra értékeli a szocialista országok eredményeit, a magyarországi fejlődésről pedig a legnagyobb elragadtatással beszél. A Sunday Timesnak írt levelében kijelenti, hogy a vasfüggönyt a nyugati országok állították fel.14 Kapitány alezredes javasolja, hogy Dósai elvtársat – aki „évekig kapcsolatban állt az államvédelmi szervekkel, jól dolgozott” – használják fel az ügyben: Paál szinte a barátjának tartja őt, mindenhonnan küld neki képeslapokat.
Egy május végi jelentésében Kolláth Ferenc őrnagy megállapítja, hogy az ügy igen kezdetleges, mert sem Paál „hírszerző lehetősége, sem saját személye nincs kellően leellenőrizve. Így az esetleges beszervezési alap nem is látszik.” Mivel pedig idehaza nem emlékeznek már rá, a központ csak akkor tudja ellenőrizni, ha beutazik, vagy ha külföldön tárgyal valakivel. Beutazásakor szükséges hálózati és egyéb operatív eszközöket használni, ennek része a tőle és részére érkező levelek figyelése. (Így akad fenn a rostán többek között Ruttkai Éva, Felföldi Anikó és a filmnovelláját ajánló Viktor Gedeon levele is.)
Júniusban Paál néhány napot Pesten tölt. „Lehel” beszámol róla, hogy kikkel találkozik, s idézi kijelentését, hogy öregszik – még csak 51 éves -, beteg és lassan már sehol sem érzi jól magát, csak a szülőhazájában. Augusztusban szeretne két hetet eltölteni Budapesten.
Júliusban Kárpáti többhavi eredménytelen keresés, telefonálgatás után végre újra viszontláthatja Paált. Nagyvonalúnak, gazdagnak látja őt, bár „egy kicsit játssza a nagy embert”. Azt veszi ki a szavaiból, hogy legutóbbi budapesti útján megismerkedett egy nővel, akit esetleg elvenne. Arról is kérdezi őt, mi volt az emberek véleménye Spanyolországban a Kennedy-Hruscsov-találkozóról.15 Paál beszél az ottani szegénységről, elmaradottságról, s beszámol a színészek, többek között Peter Lawford, Kennedy elnök sógorának a véleményéről.16
Paálból végül mégsem lesz ügynök.
Takács Imre hadnagy szeptember 5-én lezárja és irattárba helyezi17 a „Sándor” fedőnevű „tipp” dossziéját: mivel „nevezett” egy éve már nincs Londonban, s előreláthatólag még hosszú ideig külföldön tartózkodik, „ügyével a jövőben nincs módunkban foglalkozni”.
A szőke szépség
„Didier”,18 a szőke hajú, magyar származású amerikai színésznő attraktív jelenség. Arca Marylin Monroéra, teste Jane Mansfieldére, akcentusa pedig Gábor Zsazsáéra hasonlít.19 A harmincas évek végén Budapesten született asszony néhány évig a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult, s 1956-ban disszidált a férjével. 1963-ban két filmben kisebb, egy harmadikban pedig főszerepet játszott, s kitüntették egy fontos filmes díjjal.
Történetünk kezdete idején joggal érezheti úgy, hogy szédítő karrier előtt áll. De nemcsak az amerikai filmszakma fedezi fel, hanem a magyar titkosszolgálat is.
Valamikor 1966 nyarán figyelnek fel rá, amikor csatlakozik egy hat disszidens magyarból (amerikai, kanadai, osztrák állampolgárok) és három magyarból – „a budapesti éjszakai élet közismert alakjai” – álló társasághoz. „Ügyükben” a kaposvári III/II osztály már 1965 augusztusa óta „Disszidens-találkozó” címen adatgyűjtést végez, a „Fecske” fedőnevű ügynök „Didier”-t is figyeli.
„Didier” üzleti ügyeiről 1966 szeptemberétől „Kaszás”, „Szende Ákos”, „Motoros” ügynökök és Z. A. ügynökjelölt jelent.20 Tudatják, hogy „Didier” nyáron két kocsit is behozott, az Alfa Rómeóját húszezer, DKW Juniorját pedig harmincezer forintért adta el, s a vevőket is megnevezik. A jelentésekből kiderül, hogy „Didier” sokat költ szórakozásra, illegálisan váltja be a devizáját, s a külföldről hozott aranyat és különböző kurrens árukat néhány ismerőse értékesíti. Z. A. neve nemcsak nepperként, hanem ügynökjelöltként is felbukkan: jelent „Didier”-ről. Többek között azt, hogy 1964-ben kapcsolatban állt S. Ö.-vel. (A tartótiszt meglepődik: de hiszen, S. Ö. a III/II-nek dolgozik, s akkor már jelentenie kellett volna „Didier”-ről.)
„Motoros” egyik októberi jelentésében már tudni véli, hogy „Didier” az egyik kocsi árát el is szórakozta. Feltételezi, anyagi nehézségei lehetnek, mert a múlt héten háromszáz forintért statisztált egy reklámfilmben, amelyben egy nyitott sportkocsira és egy szőke hajú nőre volt szükség. A szereplésre „Motoros” kérte fel őt, eszerint felvétel- vagy gyártásvezető, esetleg rendező.
A szolgálat október végére már szinte teljesen feltérképezi „Didier” életvitelét – kiderítik hogy az autók eladását ajándékozási okirattal legalizálta, s ismerik a DKW Junior vevőjének, H. Cs. főszakácsnak a múltját, kapcsolatait. A II/I-1 alosztály munkatársai – Fazekas István, rendőr őrnagy, csoportvezető, Kiss Sándor rendőr hadnagy, Simonovics Imre rendőr őrnagy, alosztályvezető – akciótervet dolgoznak ki. Ha „Didier” és H. Cs. beismerik bűnösségüket és egymásra vallanak, akkor beszervezik őket, ha nem, vizsgálatot indítanak ellenük, s előzetes letartóztatásba kerülnek.
Operatív hadművelet
„Didier”-t közlekedési balesete21 ürügyén november 8-ra berendelik a BM Közlekedési Osztályára, hogy szemügyre vehesse őt a Felderítő Osztály munkatársa, Zaják elvtárs, aki mostantól öt napon át követi majd reggeltől késő estig. „Didier”-t a kihallgatásra egy „harminc körüli fiatalember” hozza DKW gépkocsiján, hamar kiderítik a nevét, lakcímét, foglalkozását, s hogy miből vette a kocsiját (zenészként külföldi keresetéből).
Ismerik az Alfa Romeo vevőjét – valamilyen orvos -, előállítására azonban nem kerül sor. (Talán a későbbiekben akarják őt felhasználni.)
November 22-én éjjel egykor viszont beviszik a BM-be a munkahelyéről távozó H. Cs.-t. Arról kérdezik, hogy az előző évben miért tartózkodott az engedélyezettnél hosszabb ideig Nyugat-Németországban, a közelmúltban pedig miért hamisította meg az útlevélkérelméhez kapott kedvezőtlen munkahelyi véleményt. Megtörik, s „politikai jellegű eseményeket mond el”, majd beismeri az autóvétel körülményeit. A jegyzőkönyv felvétele után édesapja dunakeszi lakásán konspiratív körülmények között, az odavitt két önkéntes rendőr segítségével házkutatást tartanak, s a férfit – aki korábban tanúként jelen volt fia kocsivételénél – beviszik az alosztályra, majd az őrzőbe kerül.
H. Cs.22 beismerő vallomása után „egy kombinációval” előállítják „Didier”-t. A kihallgatást Szilágyi János rendőr őrnagy, a BM. III./II-1 munkatársa veszi át, kérésére az ügy az ő osztályához kerül. (Az előző év augusztusában már találkozott „Didier”-vel, amikor az a saját pénzéből és főszereplésével Budapesten forgatott dokumentumfilmet bemutatta a filmgyári vetítőben. A vetítésen – amelyen a film rendezője, F. G. bemutatta neki „Didier”-t – nyilván „hivatalból” volt jelen.)
Miután „Didier” elmeséli a gépkocsieladás körülményeit, Szilágyi közli vele, hogy megsértette a magyar törvényeket, „csúnya dologba keveredett”, amelyért vállalnia kell a felelősséget. Felajánlja, hogyha magyarországi és külföldi ismerőseiről, barátairól elmond mindent, akkor elengedik a bűncselekménye miatt várható szankciót. „Didier „kooperatívnak” mutatkozik, hajlandónak a „titkos együtműködésre”.”
A kihallgatás november 25-én reggel 9-től délután háromig, 26-án délelőtt 11-től délután 4-ig folytatódik a Park szálló egyik szobájában, a beszélgetést magnóra rögzítik. „Didier” először életéről, pályájáról beszél, majd Hegedűs János rendőr őrnagy, csoportvezető és Szilágyi a kapcsolatairól faggatja őt. „Didier” kijelenti, hogy sem Magyarország, sem jelenlegi hazája ellen „semmi rosszat nem tudna elkövetni”. A beszélgetések során – a titkosszolgák jelentése szerint – „nem adott mélyebb értékelést, embereket kompromittáló adatokat nem közölt. Láthatóan ő is kialakította a maga taktikáját.”
Amerikai magyar ismerőseiről megjegyzi, hogy közülük senki nem politizál. Huszonöt nevet – részben házaspárokét – sorol fel. Nagy részük mérnök, üzletember, kisebb vagy nagyobb bolt, üzem, vállalkozás tulajdonosa. A listán titkosszolgálati szempontból csupán egy érdekes személy akad: K. T., a Fehér Ház egyik fényképésze.
Amerikában – állítja „Didier” – sok kapcsolata van, ha New Yorkba megy, „a legmagasabb osztályokhoz is meghívják”. Őshonos ismerősei között több fontos, befolyásos ember akad, többek között Kennedy elnök sógora; egy játékkaszinó és hotel tulajdonosa, J. F. Kennedy barátja; egy részben magyar származású milliomos; egy nagy olajtársaság egyik vezetője; egy volt olimpiai bajnok; egy laptulajdonos, egy producer és két író (egyikük Abby Mann, az Ítélet Nürnbergben szerzője).
A tisztek „külszínre csinos nőként” jellemzik, „értelmes, csiszolt beszédmodorú, nagy ambícióval tárgyal, gyors észjárású, kissé erős testalkatú. Külön egyénisége és világnézete van, keveredik benne a magyar és amerikai gondolkodás, politikai kérdésekben nem tipikus amerikai gondolkodása van, ért a politikához. (…) Életcélját gyereke jövője, színészi karrierje és a pénz utáni hajsza jellemzi.”
November végén Hegedűs és Szilágyi úgy búcsúzik el az ügynökjelölttől, hogy legközelebbi hazalátogatásra „mélyítse el”, bővítse a kapcsolatait, szolgáljon róluk alapos információval. A vele való operatív foglalkozásra pedig kutató B. dossziét nyitnak. December 8-án úgy ítélik, hogy „Hírszerző lehetősége, kutatómunkát alapul véve adott, más irányban pedig kialakíthatóak. Foglalkozása színésznő, neve van, fizikumán keresztül bekerült a felső tízezer közé, s mint nő, mozgási köréből adódóan emberek tanulmányozására – a bennünket érdeklő kategóriákban való mozgás során – lehetőség van.”
Feladatként határozzák meg többek között a külföldi – illetve a „Didier” követése, s a telefonlehallgatása során megismert – magyar kapcsolatai ellenőrzését. Felbontják a tőle érkező, illetve a részére küldött leveleket is.
Vizuális ellenőrzések
1967. január 12-én Réti elvtárs23 a New York-i rezidentúrán24 és Fenyő elvtárs25 a washingtoni rezidentúrán26 utasítást kap a központtól, hogy próbálják megállapítani, mennyire ismert „Didier” az amerikai filmvilágban, milyen anyagi körülmények között él, s informálódjanak „Didier” különböző amerikai kapcsolatáról is. „Lehetőségük szerint végezzenek az elvtársak vizuális formában lakhelyellenőrzéseket is.”
Fenyő február 3-án K. T. (a Fehér Ház egyik fotósa) washingtoni házát és környezetét térképezi fel, jelentéséhez rajzot is mellékel. Részletesen leírja a környéket, a házat, utcai frontját, körülnéz hátul is, sőt lehet, hogy be is mászik a kertbe („…az udvaron lévő fa egyik ágán hinta van, ami azt jelentheti, hogy a házban kiskorú gyerek vagy gyerekek vannak.”) Tervet készít a házba való bejutáshoz is. Megjegyzi, ehhez két ember szükséges, akik a közeli Sears áruház tetőteraszán levő caffetériában találkozhatnának. „Itt hirtelensültet, üdítőitalt fogyasztva akár a pult mellett, akár a kisebb asztalok mellett 30-40 percet feltűnés nélkül el lehet tölteni.”
Fenyőnek március 27-én nem sikerül „környezettanulmányt” végeznie a Los Angeles-i Sand hotel tulajdonosánál, mert a telefonkönyvben két Sand hotelt is talál. Néhány nappal később nem jár sikerrel Réti elvtárs sem, aki nem tud „környezettanulmányt” készíteni „Didier” Los Angeles-i lakásánál, mert a címét nem találja a telefonkönyvben. Viszont két „haladó magyarnál”, egy volt színésznőnél és férjénél érdeklődik „Didier”-ről, akik ugyan alig ismerik őt, de kijelentik, hogy „nem tehetség, nem színésznő”.
1967. augusztus 11-én váratlan dolog történik. Rontó Gyula őrnagy, alosztályvezető, Zováth László hadnagy határozatot hoz, amelyet dr. Mészáros József rendőr alezredes, osztályvezető hagy jóvá – „Didier”-t nem szervezik be, mert nem rendelkezik konkrét hírszerző lehetőségekkel, s nem közölt olyan adatokat, amelyekkel „kompromittálta volna magát az USA szervei felé.” A fő ok azonban az lehet, hogy egy bizonyos Bernát27 (feltehetőleg diplomata-hírszerző) hazaáruló lett, s nyilván átadta az amerikai szolgálatoknak az ügynökök és jelöltek listáját, így „Didier” is lelepleződött.
A dossziét lezárják, irattárba helyezik.28
Epilógus
„Didier” pályája az ígéretes kezdet után megtört, az üzleti világban helyezkedett el. Néhány évvel ezelőtt hunyt el, sohasem tudta meg, hogy hogyan menekült meg a beszervezéstől.
„Sándor” mégsem települt vissza imádott Magyarországára. 1972-ben Spanyolországban érte a halál.
1 Fedőnév, valódi nevét lásd a 9. jegyzetben.
2 Itthon a Színházi Újság fotósa volt. Rátermettségére, szemfülességére jellemző, hogy a walesi hercegről magyarországi látogatásán egyedül neki sikerült fotót készítenie.
3 Az angol születésű Chaplin 1912-től élt és dolgozott az USA-ban. Az amerikai kormány többször is felajánlotta neki az állampolgárságot, de ő visszautasította, ezért az FBI szemében gyanússá vált, s rágalomhadjáratot indított ellene, kommunistaszimpátiával vádolta. 1952-ben Chaplin a Rivaldafény című filmje londoni bemutatójáról már nem tudott az USA-ba utazni, mert a legfőbb ügyész érvénytelenítette visszatérési engedélyét. Paul Robeson (1898-1976) énekes, színész, író, polgárjogi aktivista. Elítélte a rasszizmust, szegregációt, szimpatizált a Szovjetunióval. 1950-ben – miután nem volt hajlandó nyilatkozni arról, hogy kommunista-e – bevonták az útlevelét, és 1958-ig nem hagyhatta el az Egyesült Államokat.
4 Csepreghy (1912-1978, Spanyolország) 1937 és 1940 között öt játékfilmet rendezett, közülük a legismertebb az Uz Bence (1938). Külföldön nem készített filmet. Ő vágta az Orson Welles rendezte Othellót.
5 A filmet végül 1964-ben forgatták le Magyarországon Aranyfej címmel.
6 1960. február 1-jén Szilágyi Endrének (Hungarofilm).
7 A központ egy utasításban nehezményezi is, hogy Paál túlságosan jó viszonyt alakított ki a követséggel és a diplomatákkal, így nem lehet konspirálni.
8 Rendező: Otto Preminger, főszereplő: Paul Newman.
9 Paál ezt a – dossziéjában található levelet – a londoni magyar konzulátusra, Kanyó Andrásnak címezte. Kanyó később újságíróként tevékenykedett, s a Népszabadság munkatársaként ő készítette az utolsó interjút Kádár Jánossal.
10 Földényi Ervint. Az ügynököt Paul Lendvai azonosította „Michael Cole” tündöklése és bukása avagy egy sikertelen beszervezés története című írásában (Élet és Irodalom, 2006/2.).
11 Rendező: Anthony Mann, főszereplő: Charlton Heston, Sophia Loren, Raf Vallone. Paál neve nem szerepel a főcímen.
12 Paál 1948-ban Budapestre jött, hogy elvegye feleségül Bartók Évát, de két év után elváltak. Bartók ismert művész lett, közel negyven filmben játszott. Negyedik házasságát Curd Jürgenssel kötötte.
13 Producerként az alábbi filmeket jegyzi: A Tale of Five Cities (1951, német), főszereplő: Eva Bartók, Gina Lollobrigida, Vera Molnár, s egy kisebb szerepben Marcello Mastroianni; Cloudburst (1951, amerikai); Mantrap (1953, amerikai); Four Sided Triangle (1953, amerikai); Three Cases of Murder (1955, amerikai), főszereplő Orson Welles; Aranyfej (amarikai-magyar, 1964); Countess Dracula (1971, angol, rendező a magyar származású Peter Sasdy). Paál 1954-ben Ulrich Erfurthtal közösen filmet is rendez, a Colombus entdeckt Krähwinkel producere Trebitsch Gyula, főszereplői Charles Chaplin Jr. és Sydney Chaplin.
14 1961. február 1-jén írt levelében – amelynek eredetijét átadta a magyar követségnek – csupán tagadja a vasfüggöny létét. (A levelet nem közölte a lap, másolata megtalálható a dossziéban.)
15 Az amerikai elnök és a szovjet pártfőtitkár 1961. június 3-án találkozott Bécsben.
16 Lawford első felesége – 1954 és 1966 között – Patricia Kennedy volt.
17 K-313/T, 35-ös sorszámmal és 5 lapszámmal.
18 Fedőnevét ügye természete miatt s azért nem oldom fel, mert nem írt alá beszervezési nyilatkozatot, s nem jelentett senkiről.
19 Az imdb.com internetes filmadatbázis szerint.
20 „Kaszás” és „Szende Ákos” többek anyagi helyzetéről, gyanúsnak tartott üzleti ügyeiről is információkkal szolgál, például, hogy ki honnan, milyen módon hozatott be kocsit. Z. C.-nek pedig – aki egy maszeknál van bejelentve – feltűnően sok a pénze, a nyakában, kezén aranyláncokat, aranygyűrűket visel. Egy kötő kisiparos („az üzem anyja nevén működik”) az előző évben „Didier” barátnőjével nyaralt Ausztriában és Olaszországban, s állítólag mindent a nő fizetett.
21 Szeptember 22-én a filmgyár előtt az Alfa Romeójával összeütközik egy arra haladó motorkerékpárral. A november elején tartott bírósági tárgyaláson foglalkozás körében elkövetett súlyos testi sértést okozó gondatlan veszélyeztetés vádjával négy hónapi szabadságvesztésre, valamint ötezer forint pénzbüntetésre ítélik, szabadságvesztését háromévi próbaidőre felfüggesztik.
22 Nyilván eminens viselkedésének köszönhetően nem ügynöknek szervezik be, hanem a hálózati személyek egy előkelőbb kategóriájába kerül, s társadalmi megbízott lesz. Néhány hónappal később Románián keresztül, betétlappal, egyéni turistaként Bulgáriába utazik, ahonnan Olaszországba diszszidál.
23 Fedőnév.
24 Magyar konzulátus.
25 Fedőnév.
26 Magyar nagykövetség.
27 Fedőnév.
28 Kt 1008/66 jelű dosszié, 55 sor- és 101 lapszámmal.
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 18. szám
