Népszabadság * Danó Anna * 2007. május 5.
Jóval több gyermeket terveznek a magyar nők, mint ahányat szülnek. Az anyaság lelki kultusza erős, az állam is sokat segít, de a jelek szerint nem eleget vagy nem jól. A nőknek nem csak gyesre, legalább ennyire újra elfoglalható munkahelyekre, a gyereknevelésben segítő intézményekre volna szükségük.
A felmérések szerint két-három gyereket szeretnének szülni a magyar nők, valójában pedig a száz optimista válaszadó átlagosan 128 gyereket nevel fel. Az anyaságot elvben nagyra tartják, ténylegesen óvatosan bánnak vele.
Látszólag sok minden rendben: születése pillanatában minden gyerek 40 ezer forintos állami babakötvényt kap. Szinte azonnal jár az anyasági támogatás (munkaviszonytól függetlenül 58 050 forint, ikrek esetén 77 400 forint). Ha volt munkahely, van szülési szabadság: 168 napig a bér 70 százalékát fizetik, csak azért, hogy az anya gondozza gyermekét. A gyerek kétéves koráig jár a gyermeknevelési díj (gyed) ennek összege a munkabér 70 százaléka, de maximum 87 ezer forint lehet, és további egy évig még kapható gyermekgondozási segély (gyes). A gyed lejárta után jön a gyermeknevelési támogatás, illetve a gyedre nem jogosultak (például azok, akiknek a szülés előtt nem volt munkahelyük) eleve ezt kapják: havonta 25800 forintot.
Kép: Fejér Gábor A tavaly jelentősen megemelt családi pótlék (a legalacsonyabb összeg az egy gyerek után járó 11 ezer forint) is számít. Ehhez – a rászorultság okán – jöhet a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, van adókedvezmény.
Minden van – csak a gyerek kevés.
A látszólag bőkezű állami támogatások ellenére Kopp Mária és munkatársai által a magyar életminőségről készített kutatása szerint a gyermekkel romlik az életminőség, az anyaság aránytalanul megterheli a nőket. A gyakori munkahelyi bizonytalanság, az otthon és a munkahely elvárásai fokozottan veszik igénybe őket. A kritikus pillanatokban a nők nem mindig számíthatnak társukra. Ez is fontos szempont. Ha azt szeretnénk, hogy az anyaságban több öröm legyen, az említett nehézségeket kellene csökkenteni – állítják a hozzáértők.
A valóság egy fontos dimenzióját tükrözi egy 27 éves nő internetes fórumon olvasható bejegyzése: Elege van a címlapokról mosolygó szuperanyákból, akik mindig felhőtlenül boldogok, fáradhatatlanul önfeláldozók, tökéletes alakúak. Jó társak, jó szeretők, s egyben pontos, megbízható munkaerők, miközben ő ezen elvárások egyikét sem tudja teljesíteni. A férje, amióta ő szült, kimaradozik, s ha letelik a gyes, nem biztos, hogy a főnöke őt ténylegesen visszaveszi. Formailag biztosan lesz munkája, de ez csak az első leépítésig tarthat. Más, az anyaságról valló nők is arról számolnak be: nem készültek fel a terhesség alatt arra, ami a szülés után várt rájuk: a 24 órás szolgálatra.
– Ezt nehéz elfogadni, amikor az ember huszonévesen ugyan nagyon szereti a gyerekét, de még másra is, például karrierre, utazásra, felnőtt társaságra, szóval egyszerűen a fiatalsággal járó élethelyzetekre is vágyik – mondta lapunknak Herczogh Mária szociológus. Nagy a gyerekneveléssel kapcsolatos társadalmi elvárás. Elmúlt az az idő, amikor a gyerek csak úgy nőhetett magától. Akik mindezt felismerik, alaposan meggondolják a gyerekvállalást, mert gyakran úgy érzik, nem képesek megfelelni a feladatnak. E tudás pótlásához viszont nincsenek mankók, a szülővé válást segítő szolgáltatások. Nagy-Britanniában 50 millió fontot költ az állam arra, hogy a szülők akadémiája keretében képezze a gyerekes családokkal foglalkozó szakembereket.
A szociológus szerint Magyarországon ugyan vannak a gyermekvállalást segítő intézmények: bölcsődék, óvodák, de ez az intézményrendszer reformra szorul. Például a szolgáltatásaikkal alkalmazkodniuk kellene a családok élethelyzetéhez. Magyarország 3153 települése közül háromezerben nincs bölcsőde, így e korosztálynak mindössze nyolc százaléka jut ehhez a szolgáltatáshoz. De nincs félnapos ellátás, kisgyerekkori fejlesztő- és játszócsoportok, ahová időről időre elvihetnék a gyerekeiket a szülők, és nincs olyan intézményrendszer sem, amelyre, ha éppen dolguk, esti programjuk akad, nyugodt szívvel rábízhatják a gyerekeiket.
Fontos szempont, hogy a felsőoktatásban immár több a lány, mint a fiú. Érthető, hogy a megszerzett tudást nem akarják elveszíteni, előbb elhelyezkednének, pályára állnának, s csak később váltanák valóra – legalább részben – tervüket, amely még mindig általában két vagy három gyerekről és az anyaság örömeiről szól.
Az idén a szegfű a legolcsóbb
Vágott virágra és cserepes növényre évi negyvenmilliárd forintot költünk – az anyák napja hétvégéje csúcsszezon. A vágott virág zöme ilyentájt Hollandiából, Izraelből érkezik, az egzotikus zöldeket Dél-Amerikából, Afrikából hozzák, az orchideát Szingapúrból. A bőséges virágkíná- latban a legolcsóbb a szegfű. Egy-egy szálat általában 200 forintért adnak. A gerberáért, rózsáért már szálanként 300-650 forintot is elkérnek a kereskedők. Az anyák napja azon ritka alkalmak egyike, amikor illik cserepes virágot is vásárolni. Ezek között egyre divatosabbak a mininövények. Az aprócska cserépben a harang-, korallvirágért, euforbiáért az idén 500, 600 forintot fizethetünk. (Cz. P.)
