Izrael külügyminisztere, Cipi Livni visszafogott, körültekintő politikus hírében áll, most azonban nyíltan felszólította főnökét, hogy lépjen vissza – és ezzel a véleményével nincs egyedül a pártján belül. A cinikus, túlélésre játszó Olmert azonban arra számít, hogy ezt a tiltakozási hullámot is túléli a kormány élén.
Cipi Livni és Ehud OlmertLivni először zárt ajtók mögött, személyesen tolmácsolta a kérést Olmertnek, majd nem sokkal ezután kamerák előtt is: „Ehud, a lemondás volna az egyetlen helyes döntés”. Ezután azonban mintha minden bátorság elhagyta volna, tétovázni kezdett – nyilván bent akar maradni a kormányban még akkor is, ha nem bízik többé annak vezetőjében.
Nyíltsága azonban állásába kerülhet, mivel a miniszterelnöknek ezek után ki kellene rúgnia a stábból azért, mert a vitát a nyilvánosság elé vitte. Olmert azonban nem azonnal cselekszik, mivel nem akarja „lázadó” külügyminiszterének megtenni azt a szívességet, hogy hőst csináljon belőle.
Livni ugyanis jelen pillanatban az egyik legnépszerűbb politikus Izraelben, ami nem is csoda, hiszen a kormány tagjai és vezető politikusok gazdasági, szexuális és korrupciós botrányaitól volt hangos az utóbbi időben a hazai és a nemzetközi sajtó. Egyesek szerint már Olmert napjai is meg vannak számlálva a kormány élén, aki hónapok óta egy ingatlan-spekulációs ügyben jár a bírósági meghallgatásokra.
A legnagyobb problémát azonban az úgynevezett „Winograd-jelentés” okozza, amely azt vizsgálja, hogy milyen felelősség terheli az ország és a hadsereg vezetését a második libanoni háborúban elszenvedett vereségért. A vádak súlyosak: Izrael úgy lépett be a háborúba, hogy nem rendelkezett elegendő információval, és nem volt megfelelően felkészülve. Két szereplőnek már porba hullt a feje azóta: Dan Halutz vezérkari főnök már hetekkel ezelőtt lemondott, most egy amerikai főiskolán képzik tovább állami költségen a Spiegel Online információi szerint. Amír Perec védelmi miniszter nemsoká a gazdasági minisztériumi bársonyszékre cseréli le pozícióját, amihez talán jobban ért – szakszervezeti múltjából kiindulva. Így már csak Olmert maradt.
A miniszterelnök esetében a jellembeli hiányosságok súlyosabbak, mint a hivatalban elkövetett hibák. A felelőtlenség és a gőg azonban abban is akadály, hogy a megfelelő időben vegye a kalapját, és távozzon a színről. Olmert nem gondol a lemondásra, ehelyett azt mondja, hogy még mindig lehetséges a Winograd-jelentésben felrótt hiányosságok korrekciója. A jelentés javaslatainak foganatosítására felállt egy új bizottság, amelynek javaslatait meg kell valósítani, amit Olmert személyesen felügyel majd.
Gyűlnek a viharfelhők…Ennek feltétele természetesen, hogy addig marad a hivatalában. Ehhez azonban az egyre durvább lázadást meg kell állítani a Kadimán belül. Most azonban már Perec is átgondolta a lemondást, legalábbis erről számol be közvetlen környezete. Május végéig el kell hagynia hivatalát egy párton belüli harc miatt. A miniszter időben előrehozott lemondása azonban nem jönne jól Olmertnek.
Az indulatok forrongnak a párton és a kormányon kívül is: csütörtökön egy tel avivi tömegtüntetésen is fel akarják szólítani Olmertet a visszavonulásra. Több mint százezer polgár akar a Rabin térre vonulni, ami eléggé szorosra húzhatja a miniszterelnök nyakán a kötelet, aki azonban nem adja fel. A nyilvánosság véleménye jogilag nem tehet semmit, nem veheti el tőle a hatalmat, így nem is foglalkozik vele, hagyja, hadd tüntessenek. Ami igazán veszélyes lehet rá nézve, az a saját pártján belüli lázadás.
A Kadima egyik alapító tagja, Avigdor Yitzchaki vezeti az ellenállást, aki azt nyilatkozta az újságoknak, hogy a Kadima tagságának nagy része fellélegezne, ha Olmert végre visszalépne. Időközben azonban inkább ő mondott le a frakcióvezetői posztról. A miniszterelnök taktikája teljesen világos, ki akarja várni, hogy az izgalmak alábbhagyjanak.
Akkor is, ha Livni és társai a visszalépését akarják, helyzete a Kadimán belül nem romlott, ugyanis a „lázadók” közül sem akar senki előrehozott választásokat. Nem lehetnek ugyanis abban biztosak, hogy visszatérhetnek a Knesszetbe egy ilyen esetben, még a legnagyobb kritikus Livni is úgy gondolja, hogy a választások előtt vissza kell nyerni először a polgárok eljátszott bizalmát.
Olmert talán túl tudja élni a jelenlegi tiltakozási hullámot, de a belpolitikai klíma továbbra is fagyos marad. Május végén az egyik legfontosabb koalíciós partner, a Munkáspárt új vezetőt választ. Nagyon is lehetséges azonban, hogy az új pártvezető ki fog lépni a kormányból. Olmert ebben az esetben kisebbségbe kerülne a parlamentben, és akkor elkezdődik a huzavona – újra nem az országgal, hanem saját magukkal foglalkoznak majd a politikusok, ki kivel tud koalícióra lépni, hogy megszerezze a többséget.
