Polgári jogi eszközökkel lehetne fellépni a rasszista, antiszemita jelenségekkel szemben – fejtette ki az amerikai útjáról hazatért Lomnici Zoltán, aki amúgy kiállt a szólásszabadság mellett. Ugyanakkor a vélemény szabadságát nemcsak a gyűlöletbeszédre, hanem például a hivatalos szervek – így a bíróságok – védelmére hivatkozva is korlátoznák. Ez utóbbi esetében újabb büntetőjogi szabályokkal azonban Kondorosi Ferenc, az igazságügyi államtitkár sem ért egyet.
Polgári jogi eszközökkel lehetne szankcionálni a rasszista, antiszemita jelenségeket; ezeknél a szélsőséges megnyilvánulásoknál nem a szólásszabadság elleni fellépésről van szó, hanem olyan „vadhajtásról”, amit minden jóérzésű ember elítél – fejtette ki Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, amikor sajtótájékoztatón számolt be egyesült államokbeli látogatásáról. Utalt arra, hogy az amerikai gyakorlat értelmében a szélsőséges megnyilvánulások is megjelenhetnek a sajtóban, és ezek ellen elsősorban társadalmi összefogással védekeznek, nem büntetőjogi eszközökkel. Hazánkban azonban más a történelmi és társadalmi háttér. A holokauszttagadás, a rasszizmus jogi értékelésénél figyelembe kell venni azt a tényt, hogy Európában ezek megtörténtek, míg az Egyesült Államokban nem – mondta, hozzátéve: nem biztos, hogy a társadalmi összefogás olyan erős fellépést jelentene hazánkban, mint Amerikában. A szélsőséges jelenségeket ugyanakkor valamennyi parlamenti párt elítéli – tette hozzá. „Én a szólásszabadság híve vagyok” – mondta a főbíró, aki szerint a bírósági ítéleteket az újságírók is kritizálhatják. Amit azonban a nemzetközi gyakorlat sem fogad el, az a szélsőséges, megbélyegző megnyilvánulás. Az Egyesült Államokban nincs példa arra, hogy újságírókat perelnének be a bíróságok. A sajtó-helyreigazítási pereket hazánkban sem elsősorban bíróságok indítják, ugyanakkor volt már ilyenre példa – mondta a Legfelsőbb Bíróság elnöke.
A közéletben hosszú évek óta visszatérő téma a gyűlöletbeszéd kérdése. Legutóbb áprilisban, a holokauszt-emléknapon szocialista képviselők kezdeményezték ismét, hogy a Btk. írja elő a gyűlöletbeszéd büntethetőségét. A tervezet bűncselekménnyé nyilvánítaná a gyalázkodást, azaz azt a magatartást, amikor valaki nagy nyilvánosság előtt a lakosság egyes csoportjainak becsületét, emberi méltóságát kifejezéssel, ennek híresztelésével vagy testmozdulattal megsérti vagy megsérteni próbálja.
Bárándy Gergely, a javaslat egyik beterjesztője elmondta: a gyalázkodás közvádas bűncselekmény lenne, bárki tehetne feljelentést, de a hatóság hivatalból is indíthatna eljárást. Mint fogalmazott, a törvény célja nem a politikai stílus formálása, meg lehet fogalmazni a szélsőséges megnyilvánulásokat, de lesz egy határ, a közösségek, az emberi méltóság védelme. Ez a törvényjavaslat – folytatta – nem kívánja háttérbe szorítani a szélsőséges politikai nézeteket, a politikai pártokat ugyanúgy lehet majd szidni, mint ahogy eddig. A képviselő arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyalázkodás törvényi tényállása nem csupán a zsidóságot vagy a roma társadalmat, hanem mindegyik társadalmi csoportot védi. Mint mondta, az elmúlt 15 év alatt bebizonyosodott, hogy a társadalom nem tudja maga megoldani ezt a kérdést, ezért szükséges a törvény benyújtása. Reményét fejezte ki, hogy a tervezetből egy-két hónapon belül jogszabály lesz.
Az Alkotmánybíróság azonban a rendszerváltás óta már háromszor utasította el, hogy a büntetőjog szankcionálja a gyűlöletbeszédet. Abban szinte mindenki egyetért, hogy valamilyen módon fel kell lépni ellene, de az is nyilvánvaló, hogy nehéz alkotmányos megoldást találni. A gyűlöletbeszéd elleni polgári jogi fellépés sem egyszerű, a jelenlegi bírói jogértelmezésről szakmai körökben hosszú ideje vita van.
Más megközelítésben beszélt a véleményszabadság határairól nemrég az igazságügyi és rendészeti államtitkár. „Jogpolitikai szempontból meggondolandó, hogy indokolt-e a közéletben jelentkező nem kívánt jelenségekkel szemben újabb jogi, esetenként éppen büntetőjogi szabályokkal fellépni” – fejtette ki Kondorosi Ferenc, amikor a hajdúsági jogásznapon a bíróság, illetve a bírák megsértésének büntetőjogi szabályozásáról beszélt. Mint mondta, a demokrácia érvényesülése szempontjából helyesebb, ha az állam nem emel egyre több jogszabályi korlátot a véleménynyilvánítás szabadsága elé. A magyar jogrendszerben amúgy is több eszköz áll a becsületükben vagy a jó hírnevükben sértett hivatalos személyek vagy hatóságok rendelkezésére, és az európai jogrendszerekben megfigyelhető fejlődés is a kevesebb jogi, büntetőjogi korlát alkalmazása felé mutat. Emellett az utóbbi években alkotmánybírósági határozatok is sok rendelkezést megsemmisítettek a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva. Legutóbb például azt, amelyik a választások előtti nyolc napban megtiltotta a közvélemény-kutatások közzétételét. Fenntartásokkal kezeli az Alkotmánybíróság a véleménynyilvánítás szabadsága elleni új jogszabályi korlátokat is – mondta az államtitkár, hozzátéve: akár a hivatalos személyek büntetőjogi védelmét, akár a közösségek elleni gyűlöletkeltést nézzük, az Alkotmánybíróság – bár nem zárta ki egyértelműen a jogalkotás lehetőségét – a konkrét javaslatokat minden esetben elvetette.
Az utóbbi években több olyan javaslatot készítettek, amelynek célja az volt, hogy a hivatalos személyek, ezen belül is a bíróságok kapjanak valamiféle többletvédelmet a becsületüket, méltóságukat súlyosan sértő kijelentésekkel szemben. Idesorolható az az alkotmánybírósági beadvány is, amelyben Lomnici Zoltán főbíróként jogértelmezést kért a szólásszabadság, illetve a gyűlöletbeszéd polgári jogi megítéléséről. Ám ezzel párhuzamosan a főbíró a bíróságok védelmét is belevette az indítványba – mondta korábban lapunkban Fleck Zoltán jogszociológus, hozzátéve: a főbíró ezzel lényegében a bíróságok bírálhatóságát korlátozná, és a beadvány veszélyessége Fleck szerint abban rejlik, hogy ezt a szabadságkorlátozó szándékot a beadványozó egyébként méltánylást érdemlő társadalmi igénybe bújtatja. Fleck emlékeztetett rá: az eredetileg a főbíróhoz forduló civilek méltányolható kérése csak arra vonatkozott, hogy a közösséghez tartozó egyénnek lehetősége legyen személyiségi jogvédelemre a közösséget ért durva támadások, a gyűlöletbeszéd esetén. Fleck úgy látja, a szabad véleménynyilvánításra vonatkozó általános mércéket olyan módon fogalmazta meg az Alkotmánybíróság, hogy elég iránymutatásul szolgáljon a bírói gyakorlat számára, és a közszereplők bírálhatóságának ügyében is világosak az alkotmányos határok.
Az oldalt írta: Markotay Csaba
Keretes cikkek
Sérelemdíj a megoldás?
Szükség lenne arra, hogy az új polgári törvénykönyv a személyhez fűződő jogok megsértésének tekintse a nagy nyilvánosság előtt tett, a közösség méltóságát sértő olyan megnyilvánulást, amely a személyiség valamely lényegi vonásán alapuló társadalmi csoportra vonatkozik – mondta a napokban a Magyar Helsinki Bizottság képviselője az új Ptk. tervezetéről rendezett vitanapon. Mint elhangzott, a köznyelvben „gyűlöletbeszédnek” is nevezett cselekedetek büntetőjogi szankcionálására az Alkotmánybíróság szerint nincs lehetőség, ez azonban nem zárja ki, hogy a magatartáshoz a polgári jog hátrányos következményeket fűzzön. A Társaság a Szabadságjogokért nevében Schiffer András javasolta, ha egy közszereplő oly mértékben gyalázkodik egyes társadalmi csoportokkal szemben, hogy sérti a csoporthoz tartozó személyek megítélését, akkor legyen lehetőség arra, hogy meghatározott szervezetek – kisebbségi önkormányzatok, egyházak – keresetet indíthassanak ellene, és „sérelemdíj” megfizetésére kötelezhessék.
Fico „helyreigazító jogi intézménye”
Közvetlenül érinti a szólásszabadságot a szlovák kormányfő egyik minapi javaslata. Robert Fico közlése szerint kormánya a sajtóban megjelenő „kormányellenes hazugságok” azonnali helyreigazítására és a „hazudozó” újságírók elleni fellépésre alkalmas jogi intézmény létrehozását mérlegeli. A szlovák kormány elképzeléseit az ottani újságíró-szövetség és az Európai Újságírók Szövetségének éppen Pozsonyban tárgyaló elnöke is bírálta.
