Ötven éve börtönben hunyt el Esterházy János, a felvidéki mártír politikus
2007. április 20. (4. oldal)
Joó István
Nemhogy politikailag és jogilag nem hajlandó rehabilitálni a szlovák állam Esterházy Jánost – akinek idén ünnepeljük emlékévét -, de még csak hamvait sem adják ki, hogy hozzátartozói és hívei méltóképpen újratemethessék. A felvidéki magyar arisztokrata mindmáig hazaárulónak, háborús bűnösnek számít a szlovák hivatalos szervek szemében.
Sólyom László bírálta a szlovák jogrendet. A Rákóczi Szövetség és a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének közös szervezésében tegnap izgalmas konferencia zajlott le az Esterházy-emlékév jegyében. Ezen Sólyom László köztársasági elnök elsőként arról a felháborító tényről szólt, hogy Esterházy Jánosnak ma sem lehet megadni az illő végtisztességet, hiszen még a hamvak kiadatását sem sikerült elérni. Ez a magyar államfő szerint ismerős mozzanat a magyar történelemben. Ám kifejezte reményét, hogy a „hamvak keresésétől” út vezet a két nép megbékéléséig, sorsközösségének felismeréséig. „Csakhogy – kérdezte meg Sólyom László – miféle jogrend az, amely nem engedi annak a politikusnak a jogi-politikai rehabilitációját, akit ilyen széles körben és méltán tisztelnek?” Rámutatott: a bátorság hiányára utal, hogy Szlovákia és Csehország nem néz szembe a közvetlenül a háború utáni korszakkal. Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának új elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a Tiso-per államügyésze, Anton Rasla hiába járt közben a magyar politikusért. Daxler bíró az Esterházyval szembeni hajthatatlanságát dokumentáltan azzal indokolta: „Hiszen az csak egy magyar.” Csáky szerint ha másképp nem megy, eljárásjogilag kell elérni a rehabilitációt, a magyar arisztokrata ellen ugyanis távollétében folytatták le az eljárást. Duray Miklós többek között azt világította meg, hogy a mártír politikus a keresztényszociális gondolat megtestesítője is volt. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke kijelentette: a magyar és a szlovák nép igazi megbékéléséhez nem álságos deklarációk vezethetnek el, hanem „a problémák őszinte kimondása”.Kereken fél évszázada hunyt el a mirovi börtönben Esterházy János, az 1901-ben Nyirtaújlakon született, rendkívüli sorsú és jellemű magyar főnemes. A keresztényszocialista nézetű államférfiről, felvidéki kisebbségünk hősies védelmezőjéről és aktív zsidómentőről állapította meg tegnap Budapesten Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának alelnöke: „Nemcsak a huszadik század, hanem az elmúlt ezer év magyar történelmének is az egyik legnagyobb politikusa és mártírja volt.”
Esterházyt mint a Magyar Párt elnökét, korábbi országgyűlési képviselőt a Csehszlovák Nemzeti Bíróság 1947-ben, távollétében (hiszen akkor Szibériában raboskodott) kötél általi halálra ítélte. Vádolói szerint közreműködött a Csehszlovák Köztársaság szétverésében és a fasizmus kiszolgálásában. Ürügyet erre mindössze az szolgáltatott, hogy az 1939-ben, a Tiso-féle Szlovák Köztársaság kikiáltásával megszűnő Csehszlovákia utolsó éveiben Esterházy szlovák autonómiát sürgetett, olyan formában, hogy azon belül a magyar közösség is önrendelkezéshez jusson. Továbbá később tagja lett annak a fasizálódó szlovák parlamentnek (is), amely 1942 májusában egy szavazat kivételével egyhangúlag döntött a zsidók deportálásáról. A szóban forgó kivétel Esterházy János volt. Ugyancsak ő lépett fel a zsidók elleni atrocitásokkal szemben, illetve százával menekítette át őket az akkor még biztonságosabb Magyarországra.
Éppen az utóbbiak miatt furcsa, hogy a Jad Vasem izraeli emlékhatóság 15 éve hezitál, hogy megadja-e a felvidéki magyar grófnak a kitüntetést. A szlovák nacionalista történészek talán még Jeruzsálemben is nagyobb lobbierővel bírnak, mint amit a puszta igazság ereje jelent? Holott Esterházyról 1993-ban még a nácivadászatot intézményesen elindító Simon Wiesenthal is felső fokon írt a szlovák hatalomnak, sürgetvén, hogy haladéktalanul orvosolják a vele kapcsolatos igazságtalanságokat.
A magyar főnemes halálos ítéletét később életfogytiglani börtönre változtatták. Így aztán Esterházy János Csehszlovákia szinte valamennyi börtönét megjárta, mind betegebben. Kérése ellenére sem szállították a nyitrai börtönbe, hogy szülőföldjén halhasson meg. Soviniszta szlovák történészek ma is kisebbítik érdemeit, a szlovák állam pedig nem kívánja rehabilitálni. Nyilván, mert akkor meg kellene bolygatni a magyar és német kisebbség származási alapú jogtiprását lehetővé tévő benesi dekrétumokat, illetve a szlovák népbírósági döntéseket. Ezek elítéltjei között túlsúlyban magyarok voltak, fordítottjaként a szlovákiai magyar-szlovák nemzetiségi aránynak.
