Irán és Szíria stratégiai szövetsége meghatározó erő lehet a térségben
Hírszerző információ 2007. április 26. 10:26
A Szaddám-rezsim bukása, illetve a libanoni konfliktus egyre közelebb hozta egymáshoz a korábban ellentmondásos viszonyban álló közel-keleti középhatalmakat, Iránt és Szíriát.
A szíriai rendszer veszélyes ellenségnek tekinti az iszlámista mozgalmakat, az iráni hatalom pedig az egyedüli a muzulmán világban, ahol papok kezében van a hatalom. A szíriai rezsim Izrael szomszédja, és azt állítja, hogy békére törekszik vele. Iránt kilométerek ezrei választják el a zsidó államtól, kizár vele bármiféle békét, sőt el akarja pusztítani, ha hinni lehet vezetői egy részének. Szíria tagja az Arab Ligának, és feltételezik róla, hogy együtt kíván menetelni a többi arab országgal, Irán hataloméhsége viszont elriasztja az arab országokat.
Mindennek ellenére – írta a párizsi Le Monde – Damaszkusz és Teherán között stratégiai szövetség jött létre, amelynek Irak és Libanon egyszerre volt katalizátora és megvalósításának kiemelt színtere. Egyes nézeteltérések ellenére nincs jele annak, hogy a két országnak elválnának az útjai. A regionális és a nemzetközi helyzet alakulása szolidaritásuk megőrzése mellett szól.
Szaddám, a katalizátor
Damaszkusz és Teherán közeledése nagy mértékben a megbuktatott iraki Baasz-párti rendszernek köszönhető, amely vetélytársa volt annak, amely ma is kormányozza Szíriát – és amely 1980-ban egymás karjaiba taszította őket, amikor csapatait rohamra indította a fiatal Iráni Iszlám Köztársaság ellen. A szíriaiak és az irániak olyan közös ellenséggel találták szemben magukat, amely az ő rovásukra regionális hatalomra tört. A két országnak volt egy másik közös közel-keleti ellensége is, Izrael.
Fenntartásait félretéve. Asszad szíriai elnök
Ez a kettős szíriai-iráni kötődés Libanonban megteremtette a feltételeket az Iszlám Köztársaság ideológiai gyermekének, a Hezbollahnak a kihordásához, s annak fejlődését a helyi szövetségek átrendeződése is elősegítette. A keresztény milíciák ugyanis, amelyek a 70-es években a szíriai hadsereg kártyáját játszották meg a palesztinok és libanoni szövetségeseik ellen, köpönyeget fordítottak, és Izraellel fogtak össze.
Szíria kötelező útvonallá vált ahhoz, hogy eljussanak a cédrusok országába a mindenféle iráni és Hezbollah-illetékesek, katonai kiképzők, harcosok és „bőröndök”, még mielőtt az 1980-as évek végén politikai köteléket létesített volna a Hezbollahhal.
Súrlódások
A három partner között voltak súrlódások. Ez volt a helyzet 1987-ben Szíria és a Hezbollah között, amikor az utóbbi 27 harcosát a szíriai hadsereg megölte. Aztán az 1990-es évek első felében, amikor Damaszkusz megindult a Madridban meghirdetett izraeli-arab békefolyamat útján, nagy felháborodására Teheránnak, mivel az utóbbi szemében Izrael törvénytelen állam maradt. A szövetség nem szakadt meg, de mindenesetre tetszhalottnak tűnt.
Újraéledésének kezdete összekapcsolódik az izraeli-arab békefolyamat lelassulásával Jichak Rabin volt miniszterelnök 1995 évi meggyilkolását követően. Újra dinamizálódott viszont öt évvel később, amikor 2000-ben a béketárgyalások teljesen megszakadtak, és a Hezbollah csapásai nyomán az izraeli hadsereg visszavonult abból a határsávból, amelyet 22 éven át megszállva tartott Dél-Libanonban. A George W. Bush elnök vezette Egyesült Államok határozottan Izrael-barát és kardcsörtető politikája új lendületet adott a szíriai-iráni kapcsolatnak.
Damaszkusz és Teherán egyáltalán nem bánja Szaddám Huszein bukását, de Irak amerikai megszállását úgy fogják fel, mint saját létük közvetlen veszélyeztetését. Aggodalmaikat csak megerősítik a „rendszerváltozásról” itt-ott felmerülő tervek, amelyekről időnként említést tesznek amerikai illetékesek. A szíriaiak és az irániak emellett úgy érzik, hogy Washington és szövetségesei hirtelen megélénkült érdeklődése Libanon iránt legalább részben ellenük irányul. Ez különösen igaz azóta, hogy 2004 szeptemberében az ENSZ olyan határozatot fogadott el, amely egyszerre követeli a szíriai hadsereg kivonását Libanonból és a Hezbollah lefegyverzését.
Libanoni érdekellentét
A libanoni válságban a két ország prioritásai nem azonosak. Irán, amely a nyugati nyomással és az izraeli fenyegetésekkel szembesülve szeretné megnyerni atomprogramjának támogatásához a nagy többségében szunnita muzulmán világ egészét, szívesebben lehűtené a szenvedélyeket a cédrusok földjén, nehogy a szunniták és a siíták között valódi konfliktus bontakozzon ki. Teherán attól is tart, hogy egy libanoni belső konfliktusban elolvadna az a tekintély, amelyre a Hezbollah a muzulmán országokban tett szert, amikor 33 napon át ellenállt 2006 nyarán az izraeli hadseregnek.
Folyamatos offenzívában. Ahmadinezsád iráni elnök
Szíria számára más a legfontosabb: fenntartani a belső feszültségeket, hogy megszűnjön egy olyan nemzetközi törvényszék létrejöttének veszélye, amely Rafík Haríri volt libanoni miniszterelnök feltételezett gyilkosai fölött ítélkezne. A szíriai felelősök azt kockáztatnák, hogy vádat emelnek ellenük.
Mi legyen Irakkal?
A két főváros véleménye eltér Irak jövőjéről is. Teheránnak semmiképp sem lenne ellenére egy siíta vallási személyiségek által kormányzott Irak, Damaszkusz viszont a szunnita kisebbséget szeretné bevonni a hatalomba.
A megmerevedett és számukra meglehetősen kedvezőtlen nemzetközi helyzetben azonban Iránnak és Szíriának minden oka megvan arra, hogy kerülje egymással a viszályt, és hogy fátylat borítson eredeti ideológiai ellentéteire. Valóban olyan kibékíthetetlenek lennének azok? A szíriai Baasz elvben persze világi, de saját határain kívül sohasem riadt vissza az iszlámista kártyák, mint a (szunnita) palesztin Hamász és a síita libanoni Hezbollah kijátszásától, és az utóbbi időben „intra muros” a mérsékelt iszlámisták kártyáját előveszi.
Az iráni iszlám rendszer a maga részéről szintén képes a pragmatikus fellépésre, amikor érdekei emellett szólnak. Szeme sem rebbent, amikor 1991-ben Szaddám Huszein vérfürdőt rendezett Teherán iraki síita vallási testvéreinek sorában. Akkor sem emelte fel a szavát, amikor az előző esztendőben az amerikaiak beavatkoztak Irakban, vagy amikor 2002-ben felléptek a tálibok ellen.
(Forrás: MTI)
