O. Á., kultura@hetivalasz.hu
SPIRÓ GYÖRGY: MESSIÁSOK (A JÖVEVÉNY) Magvető, Budapest, 2007. Ára: 3990 Ft.
Sok fergeteges jelenet van Spiró György 640 oldalas új nagyregényében, a Messiásokban, amelynek első változata 1990-ben A Jövevény címmel már megjelent. S szinte természetes, hogy visszhangtalan maradt, mint a kiváló erdélyi író, Szilágyi István Agancsbozótja. Abban az évben a politikai rendszerváltás foglalta el az agyakat és szíveket. Reménykedtünk, mint a lengyel emigránsok az új Megváltóban. A Jövevény tehát megbukott, de Spiró – hosszú levéltári kutatások után – újból nekifutott a témának.
Egyetlen fergeteges jelenetet idézünk most fel a könyvből. Monsieur Villemain kultuszminiszter 1844. március 19-én magához kéreti a College de France európai hírnévnek örvendő professzorát, a kiváló lengyel költőt, Adam Mickiewiczet. Nos, a párizsi miniszter úr pár perc leforgása alatt a következő nevekkel illeti a poétát: Miskeves, Musqueres, Müsküvüs, Muesruevecs, Meusquevach, Müsquivicks, mert még véletlenül sem szeretné megbántani, csak kirúgni.
A tudatlan francia kultuszminiszterhez hasonlóan a magyar olvasók többségének, a sikerkönyvvé lett Fogság rajongótáborának is vélhetően gondot okoz a sok lengyel név. Mert valljuk be, lengyel-magyar barátság ide vagy oda, nemzeti műveltségünknek nem elengedhetetlen tárgya a lengyel romantika, de még a szerencsétlen lengyel történelem sem. Persze egy jó regényhez nem kellenek előtanulmányok, s Spiró György megint csak jó regényt írt, csak éppen ez a könyv jóval nehezebb olvasmány, mint a Fogság. Attól nehezül el, ami az egyik legnagyobb erénye: megpróbál árnyalt képet adni az 1830-as nemesi felkelés elbukása utáni lengyel emigráció több mint két évtizedéről, történelmi tényekre, dokumentumokra építve. Hogy ugyancsak levéltári kutatásokra alapozva szól egy, a világot megtéríteni igyekvő vallási szekta felemelkedéséről és széteséséről. A különös lengyel Messiásról, Towianski mesterről, aki Miczkiewicet és Slowackit, a kor két legnagyobb költőjét is bűvkörébe vonta. Szól hármójuk bonyolult kapcsolatáról. A „feltámadottak” körének hol hátborzongató, hol mulatságos, többnyire erősen áthallásos történetéről, egy kétszer is kikeresztelkedett zsidó fiatalemberről, aki előbb a pápát, majd a világ teljes zsidóságát meg akarja téríteni. Ő a legjobban megrajzolt figura, ő kerül a legképtelenebb helyzetekbe (Párizsban, Rómában, Frankfurtban, Jeruzsálemben, Amszterdamban, Londonban), az ő metamorfózisa a leglátványosabb. Spiró, aki egy nagyregényt (Ikszek) már szentelt a lengyel témának, s akkor botrányt is kavart, most jóval óvatosabb és megértőbb, még véletlenül sem akar bálványokat dönteni. Elmesél, időnként magyaráz, máskor dokumentál, s szent meggyőződése, hogy akinek füle van, meghallja az üzenetet. Néha ki is szól a regényből, jelezve: magyar nézőpontból figyeli az eseményeket, hivatkozik Csontváryra, Móriczra, Hamvas Bélára és másokra.
A Messiások nem engedi meg az olvasói figyelem lanyhulását, hiszen szinte minden lapjára jut fontos információ, gondolat, akció, színpadra illő szívszorító vagy éppen kacagtató nagyjelenet. Amikor a regény végére érünk, fel-felütjük újra, hogy megbizonyosodjunk: jól értettük-e a hitről, a hagyományról, a zsidóságról és kereszténységről mondottakat.
Az író nemrég azt nyilatkozta, hogy a Fogság ehhez a műhöz képest csak ifjúsági regény. Mi kissé röstelkedve azt kérjük tőle, írjon többet nekünk, olvasni szerető gyerekeknek.
