Forrás: 168 Óra

2007.04.23., 2007. évfolyam, 16. szám

szerző: Trom András forrás: 168ra

cimke: Jad Vasem Intézet,

Április 23-án lesz egy éve, hogy Zita Turgeman (született Gábor Zita), a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet holokausztoktatási nemzetközi koordinátora 34 éves korában elhunyt. Fiatal volt, ám számottevő életművet hagyott hátra. Haláláról világszerte megemlékeztek. Nálunk csak elvétve és visszafogottan.

A jeruzsálemi Jad Vasem Intézet, a Holokauszt Áldozatainak és Hőseinek Izraeli Emlékhatósága hívta meg Kertész Imrét előadást tartani 2002-ben. Programját Gábor Zita (Zizi) szervezte. „Zizi egy tündér” – mondta róla édesapjának az író.

Más alkalommal, amikor a Száztagú Cigányzenekar vendégszerepelt Jeruzsálemben, a héberül és magyarul konferáló Zizit hallgatva egy néző csodálkozva bekiabált: „Hol tanultál meg, kedves, ennyire magyarul?” A válasz egyszerű volt: Budapesten.

Gábor Zita Magyarországon született, nőtt fel, itt is érettségizett, 1990-ben. Még abban az évben felvették a jeruzsálemi Héber Egyetemre. Tanulmányai végeztével a holokauszt nemzetközi oktatásának egyik kulcsszereplőjévé vált.

Izraeli magyar

Ő vezette végig magyar és külföldi politikusok, személyiségek, tanárok százait a Jad Vasemben a Nevek Csarnokában (ahol a holokauszt áldozatainak neve olvasható), a Világ Igazai fasorban (ahol a zsidókat mentő nem zsidók emlékét őrzik), az Emlékezés Csarnokában, a múzeumokban, a könyvtárban és archívumban. Zita a Holokauszt Tanulmányok Nemzetközi Iskolájának európai osztályán dolgozott. 2005-ben a Magyar Köztársaság lovagkeresztjével tüntették ki.

Fél évvel később, a Jad Vasem gyászünnepségén dr. Gyenge András tel-avivi magyar nagykövet elmondta: „Egyik legfontosabb feladata volt, hogy a magyar népet még inkább megismertesse közös múltunkkal, azzal a tanulsággal, amely ebből levonható…”

Zita „vegyes házasságból” származott. 1944-ben nagyanyját és édesapját „árják” mentették meg a biztos halálból. Ezért is kutatta különös érzékenységgel a túlélők sorsát. Szintén magyar származású főnöknője, Chava Baruch dicséri különleges empátiáját: „Többen először neki mondták el történetüket.” A visszaemlékezéseket Zita a tanítás egyik leghatékonyabb részévé tette. Habár nem részesült vallásos nevelésben, és a zsidó hagyományokat sem ismerte, a holokausztkutatás és -oktatás kiemelkedő személyisége lett.

Gábor Zita (akinek szülei egyébként elváltak) már az érettségire készülve azon töprengett, hogyan kezdhetne önálló életet. Akkoriban, 1989-ben rendeződtek Magyarország és Izrael között a diplomáciai kapcsolatok. A Szohnut szervezet kezdte verbuválni az Izraelben tanulni, illetve letelepedni akaró magyar fiatalokat. Zitát ugyan felvették az ELTE-re, de angol felső- és orosz középfokú vizsgájának köszönhetően felvételt nyert Jeruzsálemben is. Így került az idősebb Gábor lány 1990-ben Izraelbe.

A Héber Egyetem pedagógia és összehasonlító világirodalom szakán végzett. Hallgatóként kollégiumban lakott, részt vett kötelező katonai kiképzésen, s tanulás közben volt bébiszitter, takarított, fordítást, tolmácsolást, idegenvezetést vállalt, nemzetközi konferenciákat szervezett már akkor. „Olyan lány – mondja édesapja, dr. Gábor Miklós, ma is jelen időben fogalmazva -, aki nem adja fel, végigviszi azt, amibe belekezdett.”

Európai zsidó

Roni, a húga azt hitte, az egyetem elvégzése után Zita visszatér Budapestre. „Tizenegy éves voltam, amikor elment, és számoltam az éveket, mikor tér vissza” – meséli. Joli, a mama elmondja: open repülőjegy volt lánya zsebében, bármikor hazajöhetett volna. Ám Zizi csak jóval később merte bevallani, hogy kezdettől érezte: Izraelben marad. Egyik rövid látogatása alkalmával (már a Jad Vasem Intézet Holokauszt Tanulmányok Nemzetközi Iskolájának munkatársaként) budapesti diákoknak tartott élménybeszámolójában mondta el: szerelmes lett az országba, utána pedig a későbbi, algériai származású férjébe. Tíz évig voltak házasok. Két gyermekük született.

Roni szerint nővére „európai zsidó” maradt. Mint európai Magyarországhoz, mint zsidó Izraelhez kötődött jobban. Magyarul is tanította gyerekeit, noha a kint élő magyar gyerekek kilencven százaléka csak héberül beszél. Zizi ezért a barátnőjével magyar nyelvű iskolát is alapított.

Zita tolmácsként és idegenvezetőként kezdett – külsősként – dolgozni a Jad Vasemben. Chava Baruch elmondja róla: az intézethez titkárnőként került. Később a vészkorszakot túlélőknek szánt foglalkozásokat vezetett, majd bekapcsolódott a holokauszt-szemináriumokba is. Kapcsolatteremtő készsége, empátiája, diplomáciai érzéke és kisugárzása tette a Jad Vasem egyik legnépszerűbb személyiségévé. Személyes sorsokat kutatott, és azok ismertetése volt a legnagyobb hatással a kurzusain részt vevő történelemtanárokra.

1997 óta évente húsz-huszonöt magyar tanár is részt vesz (pályázati alapon) a holokauszt oktatására felkészítő Jad Vasem-tanfolyamokon. Az ezredforduló óta az ő programjuk szervezése volt Zita egyik feladata. Pécsi Tibor, a budapesti Holokauszt Emlékközpont tárlatvezető oktatója szerint Gábor Zita szinte családi közelségbe került a magyar pedagógusokkal.

A kint járt tanárok számára a tanfolyamok egyik legfőbb tanulsága: az egykori emberekről kell többet beszélni, és nem szükséges horrorisztikus képekkel rémületet kelteni. Így lehet a vészkorszakot és az Endlösungot sokkhatás nélkül felidézni.

Pécsi Tibor szerint a Jad Vasemben elsajátított módszerrel igyekeznek meggátolni, hogy például a Jogvesztéstől a népirtásig című kiállítás megtekintésekor a diákok összeroppanjanak, belebetegedjenek a látottakba. Azt próbálják elérni, hogy amikor a fiatalok szembesülnek a rémtettekkel, kialakuljon bennük az eltökéltség a holokauszthoz vezető eszmékkel való szembehelyezkedésre.

Segítőkész ember

Gábor Zita Chava Baruchhal közösen szerkesztette és fordította Az élők menete című, a holokauszt történetét ismertető szöveggyűjteményt. Ő ültette át héberről magyarra a Nagybánya és környéke zsidó hitközségeinek emlékét megőrző könyvet is.

Rafi Vágó, a tel-avivi egyetemen a modern kelet-európai történelem professzora, az antiszemitizmus-kutatóintézet munkatársa pedig azt mondta el: „Amikor Zizi felkért, hogy tartsak előadást, kitűnő pszichológiai érzékkel adott útmutatást, hogy melyik csoporttal miképpen beszélgessek. Jellemezni tudta a különböző országokból érkező tanárok érdeklődési körét, ismereteinek fokát stb. Ez komoly hozzájárulás volt a kurzusok sikeréhez.”

Zita az utolsó két évben kivált azzal foglalkozott, hogy beindította a holokausztoktatást Horvátországban, Szlovákiában és Csehországban. De tanfolyamokat vezetett az USA-ban és Angliában is.

Az izraeli „olvasztótégely”-ben sem tűnnek el bizonyos különbségek a diaszpórából érkezettek között, talán ezért is Zita el akart válni. Ám a férje 2006. április 23-án megölte, majd önmagával is végzett. Gábor Zitát világszerte gyászolják. A megemlékezések a Jad Vasem neki szentelt honlapján olvashatók. E reflexiókból egy okos, derűs, melegszívű, nyitott és segítőkész ember képe rajzolódik ki.

Zizi nem ment el nyomtalanul…