Színház
Mintha Strindberget, Beckettet és Bergmant gyúrták volna össze, olyan kínzón kegyetlen, lelki sérüléseket boncolgató a stockholmi születésű Lars Norén Háború című darabja.
A Habima színészeinek játékán érezni az összeszokottságot, miközben azt mutatják be, mennyire szétesett a világ (Fotó: Horváth Péter Gyula)
Öt ember marja benne egymást. Kikészül mindenki, apa, anya, a két lányuk és az apa öccse. Tulajdonképpen szerethetnék egymást. Elvileg összetartoznak. De gyakorlatilag a körülmények embert ember farkasává teszik. Frida Klapholz-Avrahami díszlete siváran szürke, mondhatni, seszínű, a reménytelenség megtestesülése. Lerobbant, toldozásra-foldozásra ítélt, lyukas tetejű házat ábrázol, ideális helyszíne lehetne a végítéletnek. A jelmezek is szakadtak, elnyűttek, megviseltek, mint azok, akik hordják őket.
Háború után vagyunk. Mindegy, hogy a földkerekség melyik részén, az sem fontos, hogy pontosan mikor, ahogy az abszurd drámákban elmosódik tér és idő, ebben az esetben is az a fontos, hogy egy adott kísérleti szituációban mire megy egymással öt, feltehetően eredetileg jóravaló ember, egy elaljasult korban. Azt tanulmányozhatjuk, hogyan őrlődik fel az idegrendszer, miként keverednek még meglévő erkölcsi foszlányok a létfenntartás elemi ösztöneivel, hogyan működik nyomorult körülmények között a szexuális vágy, hová vezet a valószínűleg gyógyíthatatlan lelki törés.
Izrael Nemzeti Színháza vendégeskedett a Katona József Színházban. A Habimát – a név héberül dobogót jelent, azt az emelvényt, ahol felolvasnak a Tórából – még a nagy színházteoretikus és rendező, Konsztantyin Sztanyiszlavszkij alapította Hanna Rouina színésznővel együtt, 1917-ben, Moszkvában. Majd a teátrum 1931-ben áttette a székhelyét Tel-Avivba. A színészek játékán látszik a realista hagyomány, érződik a részletező, aprólékos elemzés. Pillanatról pillanatra végiggondoltan építik fel a szerepüket. De aztán nagyon is átélik, képesek pokolra menni. Nem félnek halkak, lassúk lenni, alaposan kijátszanak minden mozzanatot, fájó feszültséget teremtenek a deszkákon.
Rami Heuberger olyan apát alakít, aki hosszú idő után, már senki által nem vártan, vakon jön vissza a háborúból. Osnat Fishman az anya, aki már férje testvérével él együtt. Igal Sade a testvér, aki csaknem eljut oda, hogy megölje a bátyját. Hila Feldman alakítja a nagyobb lányt, aki kényszerűségből a testét árulja. Ania Bukstein a serdülő lány, aki végképp nem ismeri ki magát ebben a káoszban. A színészek játékában, épp úgy, mint egy összeszokott kamarazenekarnál, az egymásra hangoltság érződik, miközben azt mutatják be Ilan Ronen rendezésében, hogy mennyire szétesett a világ.
Lars Norén: Háború
Az izraeli Nemzeti Színház, a Habima vendégjátéka a Katona József Színázban
Bóta Gábor
