G. Fehér Péter, vilag@hetivalasz.hu
Az al-Kaida megjelent Észak-Afrikában is. Algériában és Marokkóban az utóbbi napokban sorozatos öngyilkos merényletek történtek. Korábban Tunéziában csapott össze a rendőrség a szélsőséges muzulmán csoportokkal. A merényletekben és a harcokban legalább száz ember halt meg. A kérdés most az, hogy a terrorcselekmények átterjednek-e Európára.
Annak ellenére, hogy nyilvánvaló az al-Kaida aktív részvétele a merényletsorozatban, sőt maga a terrorszervezet is magára vállalta a felelősséget, az érintett országok hatóságai szinte kórusban próbálják ezt tagadni. Attól félnek ugyanis, hogy a külföldi befektetők, turistairodák, légitársaságok megrettennek és kivonulnak Észak-Afrikából. Éppen ezért azt a taktikát választották, hogy – a nemzetközi terrorizmus megjelenésének beismerése helyett – helyi konfliktusként próbálják beállítani a történteket.
Pedig az előzmények is arra utalnak, hogy az al-Kaida feltett szándéka, hogy a Magreb térséget (az arab világ nyugati része) a nemzetközi terrorizmus célpontjává tegye. Tunézia és Marokkó sokáig a béke szigetei voltak, míg Algériában a szélsőséges iszlám fegyveresek szinte polgárháborús állapotokat teremtettek. Igaz, az iszlamisták szabályos választásokon nyertek, de az eredményt megsemmisítették, csak azért, hogy ne kerüljenek hatalomra. Tunézia és Marokkó idilli állapota is szertefoszlott alig néhány évvel az Amerikát ért támadások után.
Már 2002 áprilisában bomba robbant a Tunéziához tartozó Dzserba szigetén, megölve 21, többségükben német turistát. Dzserbán található az arab országokban még fellelhető legnépesebb és talán egyik legősibb zsidó közösség. Egy évvel később a marokkói Casablancában, ott, ahol a mostani terrorhullám egy része is végigsöpört, öngyilkos merénylő ölt meg negyven embert egy spanyol kávézóban. Algériában pedig se szeri, se száma a kisebb-nagyobb merényleteknek.
SZUNNYADÓ FESZÜLTSÉG
Éppen az algériai erős iszlám bázist igyekszik kihasználni az al-Kaida, hogy destabilizálja a másik két Magreb országot. Pedig Algériának jó esélye lett volna, hogy felzárkózzon sokáig békésebbnek hitt környezetéhez. A kilencvenes évek elejei polgárháború, amely legalább kétszázezer ember halálát okozta, a kormányzat amnesztiájával ért véget. Ez ugyan némileg konszolidálta, de véglegesen nem volt képes stabilizálni az észak-afrikai ország belső viszonyait. Éppen a szunnyadó feszültségeket és a kemény katonai hagyományokat használta ki az al-Kaida, hogy az egész térséget hadszíntérré változtassa. Figyelemre méltó, hogy a mostani robbanássorozat előtt az algériai hadsereg többször összecsapott az ország keleti részén az al-Kaida fegyvereseivel, annak a húsznapos offenzívának a keretében, amelyet a szélsőséges muzulmán csoportok felszámolására indított. Algéria ugyanis Washington szövetségesének számít a nemzetközi terrorizmus elleni harcban. A helyzetre jellemző, hogy sok nagykövetség máris csökkentette külképviseleteinek létszámát Algériában, és felszólították állampolgáraikat, hogy hagyják el az országot. A múlt év szeptemberében az al-Kaida feje, Oszama bin Laden személyesen találkozott az algériai szélsőségesek vezetőivel. Állítólag ekkor döntöttek az észak-afrikai terrorsorozat megtervezéséről, iszlám szóhasználat szerint dzsihádot hirdettek a térségben. Az algériai szélsőségeseknek azonban idő kellett, amíg észak-afrikai csoportjaikat meg tudták szervezni.
PÁRIZSI TAPASZTALATOK
Francia szakértők – akiknek hazája Észak-Afrika gyarmatosítója volt, és ezért komoly tapasztalataik vannak a térségben – már a múlt hónapban figyelmeztettek arra, hogy nagy veszély fenyeget. Ők nemcsak a most érintett országokról beszéltek, hanem Líbiáról és a Szahel-övezetről is. De mások figyelmét sem kerülték el a fenyegető viharfelhők. Magnus Randsorp, a svéd védelmi minisztérium kutatórészlegének vezetője szerint a terroristák egészen a Dél-Szaharáig szivárogtak be, és egyáltalán nem zárható ki, hogy Szenegáltól Csádig hasonló terrorsorozatnak leszünk tanúi a közeljövőben. A kutató azt a rémképet vázolja fel, hogy az így kialakuló zűrzavar akár Szomáliáig is kiterjedhet, ahol a szélsőséges iszlamistáknak komoly hátterük van. Szerinte a fő kérdés az, hogy az al-Kaida internacionalizálja-e terrorakcióit, vagy sem. Feltételezhető ugyanis, hogy francia és spanyol érdekeltségek ellen intéznek majd támadásokat, mert nem érik be a helyi kormányzati épületek megtámadásával, mint ahogy ez most történt.
GYENGE PONTOK
Jean-Louis Brugulers, Észak-Afrika egyik vezető francia szakértője szerint az al-Kaida Magreb csoportja azért hajtotta végre a robbantásokat, mert meg akarja tisztítani a térséget az erős francia befolyástól. A politikai körülmények is okolhatók az eseményekért. Az izraeli-palesztin ellentét, az iraki háború a Magreb országokban komolyan felvetette az iszlám fordulat lehetőségét. A szélsőségesek az eseményeket érvként használták fel terrorcselekményeik legalizálására. Talán nem véletlen, hogy éppen a múlt hónapban ítélt el a marokkói bíróság nyolc személyt, akik önként mentek Irakba harcolni az amerikaiak ellen.
Az al-Kaida már 2001 után kereste azokat a gyenge pontokat, ahol támadást tud intézni az úgymond keresztény befolyás ellen. Aprólékos előkészítő munka következett. A mostani merényletsorozat előtti időszakban, pontosan az elmúlt másfél évben az al-Kaida nem követett el olyan merényletet, amelynek emberáldozata lett volna. Akkor, 2005 novemberében Ammanban két szállodában robbantottak, hatvanan meghaltak. Jordánia volt a kiszemelt célpont, hogy belerángassák az egész közel-keleti konfliktusba és az iraki zűrzavarba. Az akció nem sikerült, a jordán király kiszorította a szélsőségeseket hazájából.
Most az a kérdés, hogy Európát mennyire fenyegeti veszély a közelében zajló terrorista hullámtól. Azt semmiképpen nem szabad elfelejteni, hogy a 2004. márciusi madridi vonatmerényletek elkövetőinek döntő többsége Észak-Afrikából, pontosabban Marokkóból érkezett.
