Franciaországban ma tartják a köztársasági elnökválasztás első fordulóját
Hírszerző információ 2007. április 22. 10:02
Ma a favoritjukra, május 6-án a kisebbik rosszra szavazhat 44,5 millió polgár a még de Gaulle által bevezett közvetlen, kétfordulós elnökválasztáson. A rendpárti, populista kampányban a két legesélyesebb jelölt bőven átmerészkedett a másik térfelére. A tét: ki vezeti ki az országot a sokéves gazdasági és szociális válságból, ki kínál hitelesebb bevándorlási és európai politikát?
Valamivel több mint 44,5 millió szavazásra jogosult állampolgárt várnak ma Franciaországban az urnákhoz az elnökválasztás első fordulójában, hogy a 12 jelölt közül – a trockistáktól a szélsőjobbig – kiválasszák azt a kettőt, akik két héttel később megmérkőzhetnek a 12 év után búcsúzó Jacques Chirac jelenlegi államfő helyéért. (Az ugyanis valószínűtlen, hogy ma az egyik jelölt 50 százaléknál több szavazatot kap.)
Az idei elnökválasztás több szempontból is újdonsággal szolgál. Először fordul elő, hogy a hivatalban lévő államfő vagy kormányfő, illetve egy volt miniszterelnök nincs a jelöltek között. De az is először történik 1969 óta, hogy mindkét nagy formáció – a kormányzó jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) és az ellenzéki Szocialista Párt (PS) – jelöltje újoncként szerepel az elnökválasztáson.
Az igazán történelmi változást azonban a generáció- és az ezzel járó stílusváltás jelenti: a 12 jelölt közül a végső párharcra igazán esélyesnek számító mindhárom jelölt a második világháború után született: a konzervatív-liberális Nicolas Sarkozy 52, a szocialista Ségolene Royal 53, a centrista Francois Bayrou pedig 55 éves. A péntek éjfélkor életbe lépett kampánycsend előtt ismertetett utolsó közvélemény-kutatások többsége Sarkozy (leadképünkön) győzelmét valószínűsítette.
Megfigyelők szerint a választás tétje óriási: az ország eljutott oda, hogy gyökeres piaci és szociális reformokra, gazdaságélénkítésre van szüksége, nagyobb versenyre, munkaerőpiaci liberalizálásra – márpedig ezt ma csak Sarkozy ígéri.
Kifordultak magukból
Az a tény, hogy öt évvel ezelőtt a világ nagy meglepetésére a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen jutott be a második fordulóba a konzervatív jelölt mellett, először jelentette a választók részéről a hatalomban több mint húsz éve egymást váltó jobb- és baloldali pártrendszer elvetését. A centrista jelölt 2007-ben erre a politikai gondolatra építette kampányát, míg a jobb- és baloldal azt kívánta megmutatni, hogy egyedül ők képesek a Franciaország számára elengedhetetlen reformokat elindítani.
Így a hagyományos politikai határvonalak összemosódtak, a jelöltek saját táboruk számára egyáltalán nem hagyományos témákkal próbálták megszólítani a riválisok szavazóit. Nicolas Sarkozy felvállaltan egyszerre szólította meg a szélsőjobboldali szavazókat és nevezte magát Jean Jaures szocialista politikus utódjának, miközben Ségolene Royal a francia baloldaltól eddig idegen nemzeti trikolórt választotta egyik legfőbb referenciának.
Eper és bér – Royal kampányol (Fotó: MTI/AP)
A jobboldal 2002-ben egyedül a biztonság témájára játszott rá és ezzel minden várakozásra rácáfolva sikerült kiütnie a baloldalt és egy szélsőjobboldali-jobboldali második fordulót kiprovokálni. Ma a dolgok bonyolultabbak.
Az erkölcsi értékek tengelyén Ségolene Royal konzervatívabb pozícióra állította át a Szocialista Pártot, arra, amelyet Jean-Pierre Chévenement hirdetett 2002-ben. A gazdaságpolitikában kifejezetten államszocialista, jóléti-populista Royal rendpártiságot, biztonságot, „igazságos rendet” ígért. Százpontos „elnöki szerződését” azonban a The Economist „zavarosnak” minősítette, mivel a hatalmas kiadásokat jelentő szociális programnak nem látszik a fedezete.
Reformok kellenek
A jobboldalon viszont Nicolas Sarkozy, legalábbis a kampány kezdetén, elkezdett nyitni a munka világa felé (és a fiatalok, az idősek, a nők védelmét is ígérte). Később Európa-szerte élénk visszhangja volt konzervatív-liberális alapállásához képest meglepő, protekcionista gazdaságpolitikai kijelentéseinek, melyek szerint külföldiek ne vásárolhassák fel a nagy nemzeti vállalatokat.
Ezzel együtt ő az egyetlen jelölt, aki nyíltan beszél a piaci reformok szükségeségéről, liberalizálni akarja a munkaerőpiacot, adókat akar csökkenteni, változtatni akar a nyugdíjrendszeren.
A korábbi elnökválasztásokkal ellentétben egyetlen nagy téma sem határozta meg a kampányt. Öt évvel ezelőtt szinte kizárólag a biztonságpolitikáról beszéltek a jelöltek, 1995-ben a társadalmi leszakadás megállításának szlogenjével nyert Jacques Chirac, idén viszont a szociális lakásoktól a pénzügypolitikáig, a bevándorlással összekapcsolt nemzetiidentitás-kérdéstől a környezetvédelem erősítésig és a nagyobb cégeknél várható munkahelymegszűnésektől a külvárosok helyzetéig naponta változott a kampány témája anélkül, hogy az elnökválasztás tétje egyértelművé vált volna a választók számára.
Sarkozy, az esélyes: nyitott a munka világa felé
Ezzel függ össze, hogy a kampánycsend beállta előtt a franciák egyharmada még nem tudta, kire fog ma szavazni. Ugyanakkor 3,3 millióval többen iratkoztak fel a választási listákra, mint öt évvel ezelőtt, ami a demográfiai növekedés mellett a politika iránt tapasztalható érdeklődésre és a várhatón nagy részvételi arányra utal.
Az elnökválasztást megelőző, péntek éjfélkor életbe lépett kampánycsend előtt ismertetett utolsó közvélemény-kutatási eredmények Sarkozy és Royal továbbjutását jósolják.
Hasznos taktikázás?
A kampány kezdete óta éllovas Sarkozy a négy legfőbb intézetnél 26-30 százalékos tetszési indexszel rendelkezik, míg fő vetélytársa, Ségolene Royal 22-26 százalékra számíthat. A centrista, kereszténydemokrata Bayrou 16 és 20 százalék között mozog, és várhatóan a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pennel fog a harmadik helyért versengeni, aki a szavazatok 13-16 százalékát szerezheti meg az első fordulóban.
Az alapvető kérdés, hogy a felméréseket igazolva tényleg magas lesz-e a választói részvétel, valamint hogy a választók a „hasznos szavazat” érdekében a nagy jelöltekre szavaznak-e vagy pedig – az öt évvel ezelőtti helyzethez hasonlóan – meglepést hozó eredménnyel a voksok megoszlanak-e a kisebb jelöltek között: a szélsőbaloldalon a trockista Olivier Besancenot, Arlette Laguiller és Gérard Schivardi, a globalizáció-kritikus, militánsan Amerika-ellenes José Bové, a kommunista Marie-George Buffet és a Zöldek képviseletében Dominique Voynet, illetve a jobboldalon a szuverenista, tradicionalista jobboldali Philippe de Villiers és a vadászokat és halászokat képviselő Frédéric Nihous között.
Le Pen számít a zsidókra
Jean-Marie Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Front (FN) vezetője a Maariv című izraeli napilap csütörtöki számában megjelent interjúban arra kérte a franciaországi zsidókat, hogy szavazzanak rá a francia elnökválasztások vasárnapi első fordulójában.
„A francia és Franciaországhoz kötődő zsidóknak, akiknek érdekei egybeesnek Franciaországéival, tömegesen rám kell szavazniuk” – jelentette ki az FN jelöltje. A szélsőséges politikus mindazonáltal nem vonta vissza 1987-es, nagy vihart kiváltott kijelentését, amelyben a gázkamrákat „a második világháború története részletkérdésének” tekintette. „Soha nem tagadtam a Soát. Csak azt mondtam, hogy a gázkamrák csupán a második világháború egyik részletkérdését jelentik. Ennek a kijelentésnek nem kellett volna haragot kiváltania” – mondta Le Pen a Maarivnak.
A Nemzeti Front elnöke szerint tény, hogy 2002-ben a zsidók őrá szavaztak. „Valószínűleg jobban érzik, mint én azokat a veszélyeket, amelyek Franciaországot a közbiztonsági helyzet miatt fenyegetik” – tette hozzá.
Soha nem volt ekkora szerepe az internetnek a választások előtt, mint most: a 30 millió francia internetező nemcsak a pártok, a jelöltek honlapjaira kattintott buzgón, de vitafórumokon, blogokon, chatszobákban élénken kommentálták is a kampányt.
Blogot vezető francia újságírók egyébként kijelentették, hogy vasárnap az urnák nyolc órai lezárása előtt – illegális módon – már délután hozzáférhetővé fogják tenni honlapjaikon az elnökválasztás első fordulójának valószínű eredményét. Az exit pollok ugyanis a vonatkozó törvény szerint szigorú embargó mellett, már fél héttől hozzáférhetőek, de csak a politikai pártok, a hírügynökségek és a nagyobb lapszerkesztőségek számára.
Jean-Marc Morandini, az Europe 1 rádióadó újságírója szerint a francia tilalom képmutatás, és jelezte: amint megkapja szerkesztőként az exit poll-eredményeket, azonnal közzéteszi az adatokat a saját blogján, mert így akarja felhívni a figyelmet arra, hogy a választási törvényt módosítani kellene. Fontolóra vette, hogy a büntetés elkerülése véget blogját külföldről működteti. Hasonlóan nyilatkozott Guy Birnbaum politikai kommentátor is.
(Forrás: MTI, Hetek, Spiegel Online)
