Németország tavaly csak hajszál híján került el egy súlyos iszlamista merényletet, melynek akár több tucat halálos áldozata is lehetett volna. A két libanoni állampolgárságú merénylőt időközben elfogták. Egyikük pere szülőhazájában folyik, a másik Németországban vár a magáéra. Úgy tűnik, a merénylők laza kapcsolatban álltak az al-Kaidával.
A merényletek végrehajtását tavaly július 31-re tűzték ki. A két terrorista együtt ment ki a kölni főpályaudvarra, ahol két különböző vonatra szálltak föl. Egyikük, a húszéves Dzsihad Hamad az Aachenből Hamm városába, másikuk, a 21 éves Juszef al-Hadzsdib a Mönchengladbachból Koblenzbe tartó szerelvényen helyezett el robbanószerkezetet. Az időzítőt 14.30-ra állították be, ők maguk persze már korábban leszálltak. Mikor a német hatóságok megtalálták és átvizsgálták a pokolgépeket, megállapították, hogy szakszerűen elkészített szerkezetekről van szó. Csupán a folyékony robbanóanyag összetételével hibádzott valami, mert a detonáció a gyújtás ellenére sem következett be. Ha bekövetkezik, hatalmas tűzgolyó keletkezik és fémrepeszek százai repülnek nagy erővel minden irányba. A merényletnek több tucat halálos áldozata lehetett volna. A vonaton utazóknak – és velük egész Németországnak – hatalmas szerencséje volt. De vajon kik voltak a merénylők és miért törtek számukra ismeretlen emberek életére?
A két libanoni fiatalember diákként tartózkodott Németországban. Az iszlamizmussal már szülőhazájukban „megfertőződtek”, különösen Juszef al-Hadzsdib. Ami a motívumot illeti, a nyomozók egy darabig azt hitték, hogy az egyik dán lap által közölt – és több német lap által átvett – Mohamed-karikatúrák dühítették fel annyira őket, hogy a terrorizmus eszközéhez folyamodtak. A német és a libanoni rendőrség által végrehajtott házkutatások és kihallgatások eredményeként azonban más kép bontakozott ki. A két fiatalember a jelek szerint egy iszlamista csoport tagja volt, amely kapcsolatban állt a Hizb-ut-Tahrir elnevezésű terrorszervezettel, illetve az al-Kaidával. A csoport számítógépes kapcsolat útján bombakészítéshez szükséges ismeretekkel és iszlamista-dzsihadista irodalommal látta el a két fiatalembert. A merényletek szellemi atyjának a nyomozók a 37 éves Halid Ibrahimot, al-Hadzsdib bátyját tartják. A leggyengébb láncszem a befolyásolhatóként leírt Dzsihad Hamad lehetett – őt al-Hadzsdib szervezte be.
Hogy nem a Mohamed-karikatúrák által gerjesztett felháborodás állt a gyilkos tervek hátterében, azt az a tény is bizonyítja, hogy e terveket egy konkrét személyes tragédia sem befolyásolta. Al-Hadzsdib bátyja a legutóbbi izraeli-libanoni háborúban esett el, akkor, amikor öccse és annak barátja már régóta lázasan kereste a végrehajtandó merénylet célpontját.
Először a németországi labdarúgó-világbajnokság valamelyik színhelyén akartak robbantani – a tömegek által látogatott események ugyanis lehetőséget kínáltak azon céljuk megvalósítására, hogy „annyi embert öljenek meg, amennyit csak lehet”. Erről a tervről azonban lemondtak – egyrészt még nem haladtak eléggé az előkészületekben, másrészt viszont elriasztották őket a nagyszabású biztonsági intézkedések. Később figyelmük a kölni Hohenzollern híd felé fordult – ezt akarták volna a levegőbe repíteni, csakhogy nem volt hozzá elég robbanóanyaguk. Végül egy napon Juszef filmet talált az interneten a következő címmel: „A gázpalack használata robbantások céljaira”.
A két merénylő vett két gázpalackot, majd a használati útmutatást követve megtöltötte őket összesen kilenc liter benzinnel és dízelolajjal. Ezután vásárolt két ébresztőórát, elemeket és huzalokat, s összeszerelte őket úgy, hogy időzítő szerkezetként működjenek. Akként is működtek. Csak a robbanókeverék összetételénél tévedtek.
Németországban lassan indult be a nyomozás. A pályaudvari videofigyelő rendszerek felvételeit például csak augusztus 18-án hozták nyilvánosságra. Juszef al-Hadzsdibot egy nappal később az észak-németországi Kielben tartóztatták le, amikor éppen Dániába akart menekülni, Dzsihad Hamad, aki időben hazatért, Bejrútban önként feladta magát.
A nyomozás szerint a két fiatalember mudzsahed, vagyis „szent harcos” akart lenni, de nem a terror valamely szerény közkatonája, hanem ismert és – fundamentalista körökben – tisztelt személyiség, akire fontos szerep vár Irakban vagy Afganisztánban. A két németországi merénylet ezért egyfajta „mestervizsga” lett volna, mellyel elkötelezettségüket és képességeiket akarták bizonyítani. Kudarcot vallottak és ennek több tucat mit sem sejtő német köszönhette életben maradását.
Kepecs Ferenc
