Reagálkopp Mária egyetemi tanár a legfrissebb kutatások alapján elemzi a mai magyar lelkiállapot és a férfiak korai halálának összefüggéseit.
1960 és 2005 között a 40-69 éves magyar férfiak halálozása 12 ezrelékről 16 ezrelékre, 33 százalékkal emelkedett, a nőké ezalatt 9,6 ezrelékről 7,8 ezrelékre csökkent. Ez azt jelenti, hogy 2005-ben 11 395-tel több férfi halt meg a 40-69 éves korosztályból, mint 1960-ban (20 736 férfi 1960-ban, 32 131 pedig 2005-ben). Ha madárinfluenza vagy más vírusfertőzés miatt halna meg évente nem tízezer, de száz középkorú férfi, az minden újság címoldalán szerepelne. Megdöbbentő, hogy Magyarországon alig beszélünk erről a népegészségügyi krízisről, és főleg semmilyen lépés nem történik a negatív tendencia javítása érdekében.
A magyar férfiak korai halálozása igen súlyos gazdasági veszteséget is jelent, inkább hasonlít az ukrán vagy az orosz népegészségügyi mutatókhoz, mint a szomszédos cseh, szlovák vagy lengyel helyzethez, nem is szólva a nyugat-európai életkilátásokról. A magyar mutatók 70 év felett már közelítik a rosszabb nyugat-európai életkilátásokat, ami arra mutat, hogy abban az életkorban, amikor az orvosi beavatkozások szerepe meghatározó, a magyar egészségügyben dolgozók, minden nehézség ellenére, viszonylag igen jól teljesítenek. Ezzel szemben gyakorlatilag nem működik a megelőzés hálózata, ami elsősorban iskolai, munkahelyi és széles körű közösségi alapú programokat jelentene.
Rossz az önminősítésünk
Miközben a svéd népegészségügyi program első pontja a társadalmi kohézió erősítése, a második a társadalmi és gazdasági biztonságérzet erősítése, a harmadik a munkahelyi stressz megelőzése, nálunk ezek a szempontok meg sem jelennek az egészségi állapotról szóló vitákban.
2002-ben 12 640 embert kérdeztünk ki egy országos reprezentatív felmérés keretében, közülük 5011-et sikerült újra felkeresni azok közül, akik 2002-ben hozzájárultak ahhoz, hogy részt vesznek egy követéses vizsgálatban. Mivel ma a magyar férfiak várható élettartama 69 év, az elemzések első szakaszában a 2002-ben a 40-69 éves korosztály jellemzőit vizsgáltuk meg, közülük a férfiak 8,8, a nők 3,6 százaléka halt meg 2006-ig. A követéses vizsgálat lehetőséget teremtett arra, hogy oki összefüggéseket vizsgáljunk, tehát azt, hogy milyen tényezők jelezték előre az idő előtti halálozás valószínűségét.
Természetesen a halálozás fontos előrejelzője volt a rossz egészségi állapot, amelyet az egészségi állapot önjellemzése és a munkaképesség csökkenése jelzett. Az azóta meghalt férfiak 88 százaléka mondta azt 2002-ben, hogy munkaképessége csökkent, és negyven százalékuk osztályozta 1-esre vagy 2-esre saját egészségi állapotát egy ötfokú skálán. Ezzel szemben viszonylag igen alacsony volt közöttük azoknak az aránya, akik panaszaikkal orvoshoz fordultak, akik kezelés alatt álltak. Viszonylag rossznak minősítették egészségi állapotukat, az általunk tapasztalt arányok megegyeztek a legutóbbi Eurobarometer-felmérés eredményeivel, amely szerint a vizsgált európai uniós országok közül a magyarok tartják legrosszabbnak saját egészségüket. Mondhatnánk erre, hogy szeretünk panaszkodni, ha a korai halálozási arányok nem támasztanák alá a válaszok hitelességét.
A társadalmi bizonytalanság hatásai
A kérdés tehát az, mi magyarázza, hogy már a 40-69 éves korosztályban ilyen súlyos egészségromlás jellemzi a magyar férfiakat.
A férfiak számos tényező tekintetében sokkal érzékenyebben reagálnak a társadalmi bizonytalanságra, mint a nők. A férfiak esetében a munkahelyi bizonytalanság háromszorosára emelte a korai halálozás valószínűségét. Az a vélemény, hogy „az ember egyik napról a másikra él, nincs értelme terveket szőni”, az anómiás, demoralizált lelkiállapot kétszer magasabb, a rivalizálás 2,4-szer magasabb halálozással járt a férfiak között. Az érettséginél alacsonyabb végzettségű férfiak közül kétszer annyian haltak meg 2002 és 2006 között, mint a magasabb végzettségűek közül. A férfiaknak a munkahelyi és általában a társadalmi bizonytalanság és az alacsonyabb társadalmi státus súlyos krónikus stresszállapotot okoz. Az idén ünnepeljük Selye János születésének századik évfordulóját. Az ő vizsgálatai bizonyították, hogy állatkísérletekben a tartós stresszhelyzet az immunrendszer összeomlásához, majd az állatok pusztulásához vezet.
Társadalmi méretekben a krónikus stressz lelkiállapotának legmegbízhatóbb mérőeszköze a depressziós tünetegyüttes. A súlyos depressziós tünetegyüttes ötször magasabb halálozási arányokkal járt együtt a férfiak esetében. A meghaltak közül 24 százalék szenvedett súlyos depresszióban, közülük azonban csak hat százalékot kezeltek depressziója miatt. A szorongás háromszor magasabb korai halálozással járt a férfiak esetében.
A jó kapcsolat mint védernyő
Melyek a védő tényezők? Ha az adatokat az ismert kockázati tényezők, az életkor, iskolázottság, dohányzás, kóros alkoholfogyasztás és elhízás szerint korrigáltuk, a férfiak esetében az élet értelmébe vetett hit, a jókedv, a vidámság és az önbizalom két és félszer kisebb valószínűséggel vezetett korai halálozáshoz. Szintén az egyéb kockázati tényezőktől függetlenül, aki a férfiak közül 2002-ben a feleségével élt, és úgy érezte, hogy nehéz helyzetben számíthat a felesége segítségére, ötször kisebb valószínűséggel halt meg.
Az ismert kockázati tényezők, mint a dohányzás, kóros alkoholfogyasztás, elhízás jelentősen hozzájárulnak ugyan az egészségromláshoz, azonban csak mintegy negyven százalékát magyarázzák, másrészt maguk az önkárosító magatartásformák is elsősorban a krónikus stresszes állapot következményei. A legfontosabb egészségvédő magatartásforma a rendszeres sportolás, ami a férfiak esetében ötszörös védelmet jelentett a korai halálozással szemben.
A nők esetében elsősorban a tágabb társas kapcsolatok elégtelensége vezethet korai halálozáshoz. A személyes kapcsolatokkal való elégedetlenség, valamint a családi problémák a legfontosabb veszélyeztető faktorok, a munkatársakkal való jó kapcsolat jelentős védő tényező.
A nemzeti identitástudat „veszélye”
Mi magyarázhatja, hogy a magyar férfiak egészségi mutatói rosszabbak, mint a szomszédos cseh, szlovák vagy lengyel férfiakéi? A lengyelek, csehek, szlovákok előnye velünk szemben, hogy ott a nemzeti összetartozás érzése kevésbé volt a megfélemlítés tárgya. 1956 a nemzeti azonosságtudat rendkívüli, világraszóló példája volt, az egész világnak új utat nyitott, nálunk azonban ezután a nemzeti érzés „politikailag inkorrektté” vált. Egész generációk nőttek fel – saját hibájukon kívül – ebben a légkörben, amely az anómiát, az értékvesztést sugallta a társadalmi kohézióval, az önálló civil szerveződéssel szemben.
1956 után rájött a politika, hogy a legnagyobb veszélyt a nemzeti identitástudat, vagyis az a fajta összetartozás-élmény jelenti, amelyet a forradalomban szinte az egész ország átélt. Ennek kivédésére kinyitottak néhány kiskaput, és valósággal sulykolták a fogyasztói társadalom értékrendjét. Az anyagi helyzet a magyar társadalomban értékmérővé vált, különösen a társadalom alacsonyabb végzettségű rétegeiben, ahol a viszonylagos előnyök megszerzése vált az önértékelés alapjává.
A társadalmi-kulturális azonosságtudat olyan szükséglete a léleknek, mint a testnek a kenyér. Michael Marmotnak az Egyesült Államokban élő japán férfiak között végzett vizsgálatai bizonyították, hogy azok, akik a japán közösséghez tartoznak, betartják a közös erkölcsi elveket, lényegesen kisebb arányban halnak meg szívinfarktusban, mint az amerikanizálódott japánok.
Legyünk büszkék az örökségre
Vizsgálataink eredményei szerint ma Magyarországon a teljes népesség 46 százaléka nem anómiás, ezzel szemben 54 százalékot anómiás, demoralizált lelkiállapot jellemez, ami azt jelenti, hogy az ember egyik napról a másikra él, nem érdemes terveket szőnie, hogy azt sem tudja, miben higgyen. Ez az arány a nyolc általánosnál alacsonyabb végzettségű rétegben 74 százalék, a nyolc általánost végzettek között 64 százalék. A legmagasabb anómiaérték 48-szor magasabb bizalmatlansággal, 21-szer magasabb rivalizálással, irigységgel jár együtt. Az értékvesztett, demoralizált lelkiállapot, mint láttuk, krónikus stresszállapothoz vezet, ami az életminőség és az egészségi állapot súlyos romlásával jár együtt. Ezzel az örökséggel nem tudunk szembenézni 1989 óta.
A magyar azonosságtudatnak épp a sokszínűség a különlegessége: már a hét törzs is azért kötött vérszerződést, mert annyira különbözők voltak etnikailag, vallásilag. Ez különleges örökség, egyedülálló kincs, amely feloldhatná a nemzeti identitással kapcsolatos ellentmondásokat a mai magyar társadalomban. Büszkének kell lennünk családjaink német, szlovák, zsidó, délszláv, cigány és még sorolhatjuk, hányféle örökségére, identitására, ami a genetikai gazdagság és a kreativitás alapja. Ennek a sokféle eredetnek az értékelésével kellene azonosulnunk a magyar történelem és kultúra hagyományaival, értékrendjével, szeretnünk és ápolnunk a közös örökséget. E nélkül a társadalom közös érték- és normarendszerének hiánya és az ennek következtében kialakuló krónikus stresszállapot súlyos kockázati tényező, a rossz életminőség, az idő előtti egészségromlás és halálozás bizonyított rizikófaktora.
Kopp Mária, egyetemi tanár
