NOL * Csizmadia Alexa * 2007. április 19.
Rafal Bujnowski: Hogyan fessünk pápát?, 2001Kép: Lukasz Gorczyra & Michal Kaczynski, Raster Gallery
Lengyelország, amely Magyarországgal együtt, 2004 májusában lépett be az EU-ba vélemény- és szólásszabadságra épülő demokrácia, ám a katolikus egyházat is maga mögött tudó erkölcsi-hatalmi pozícióban lévő jobboldali koalíció a művészeti szcénára is cenzúrával felérő nyomást gyakorol.
Az első aggasztó jelek a Zacheta-ból (a Műcsarnoknak megfelelő Modern Művészetek Galériájából) érkeztek, ahol 2000-ben bemutatták Maurizio Cattelan Kilencedik óra című installációját. A korábban londoni és bázeli kiállításokon szereplő mű II. János Pál pápát ábrázolja, akit egy meteor terített le. A kiállítás nemzetközi tekintélyű kurátora, a 2005-ben elhunyt Harald Szeemann interpretációjában a mű a pápai küldetés allegóriájaként értelmezhető. A galériát azonban blaszfémiával vádolták, egy jobboldali aktivista és parlementi képviselő felháborodásának hangot adva megpróbálta a mű részét alkotó meteort eltávolítani, a galériát vezető Anda Rottenberget pedig olyan „zsidó származású állami tisztségviselő”-nek nevezte a kulturális ügyek miniszteréhez intézett levelében, aki „jobban tenné, ha az izraeli adófizetők pénzén állítaná ki a főrabbi meggyalázott szobrát az Izraeli Nemzeti Múzeumban”. Az eset Rottenberg lemondásával végződött.
Lengyelországban, akárcsak a térség többi posztkommunista államában a feldolgozatlan múlt az antiszemitizmus megerősödéséhez vezetett. A jobboldal „steril” nemzetről vizionál, amelyből az etnikai kisebbségek és a homoszexuálisok kirekesztettek, a nők pedig alárendelt szerepet játszanak. Talán ezért emigrált csaknem egymillió lengyel fiatal az EU bővítést követően.
Ha az emberi jogok csorbulnak a művészi szabadság határait is gyakran szűkkeblűen értelmezik. 2003-ban Dorota Nieznalskát egy videója miatt blaszfémia vádjával beperelték Gdanskban. A művészt példát statuálva közmunkára ítélték, a művet bemutató galériát pedig bezárták. A populista politikusok gyakran hivatkoznak katolikus értékekre, amelyek pavlovi reflexeket indukálnak a lengyel társadalomban. 1992-ben a parlament a katolikus értékek médiában való tiszteletéről hozott törvényt, muníciót szolgáltatva az önjelölt erkölcs-csőszöknek.
Agata Bogacka: Pohár, 2004 Kép: Lukasz Gorczyra & Michal Kaczynski, Raster Gallery Ha a lengyel művészek meg akarják kerülni a cenzúrát, akkor az állami kereteken kívül kell dolgozniuk. Gyakran öntevékenyen kiállításokat szerveznek műtermekben, klubokban, vagy épp az utcán. A magán-mecenatúra rendkívül fontos helyzetbe került, valósággal a művészi szabadság letéteményesévé vált. Az ország legbefolyásosabb műgyűjtőjének tulajdonában lévő Kulczyk alapítvány galériája élen jár ebben: az itt kiállított művekig – különösen ha azok magántulajdonban vannak – nem ér el a hivatalnokok keze. A varsói Lokal_30 Galéria www.lokal30.pl ugyancsak privát befektetők erőfeszítéséből jött létre. Állami támogatást nem kapnak, mondván csupán kortárs művekkel foglalkozó galériaként túlságosan „specializáltak”. A Raster Galériát művészek hozták létre egy varsói negyedik emeleti lakásban, kiállítóhelyként, koncert-helyszínként és találkozóhelyként egyaránt működik. Művészei közül Wilhelm Sasnalt a nemzetközi gyűjtők is felfedezték. A Foksal Gallery pedig már hosszú ideje a kortárs művészet nemzetközi vásárain képviseli a lengyel színeket. A művészek és a galériák tehát fel vannak vértezve és szembe tudnak nézni a kihívásokkal. A kis független galériák a hátrányból előnyt próbálnak kovácsolni, amikor provokatív műveket mutatnak be.
A politikai állásfoglalásként is értelmezhető kiállítás sem ritka Lengyelországban. 2005/2006-ban Gdanskban és Poznanban megrendezett Love & Democracy az egyneműek kapcsolatával foglalkozott. A lengyel médiában csak a heteroszexualitás jelenik meg, így a kiállítás politikai színezete nyilvánvaló volt. A kiállítás kurátora, Pawel Leszkowitcz nemrégiben a londoni Európa Fesztivál www.festivalofeurope.com egyik rendezvényén számolt be a lengyel szcéna sajátos helyzetéről és az egyre erősödő úgynevezett új-baloldal jelenlétéről, amely a melegek, a nők és a kisebbségek jogaiért küzd és a fundamentalista katolikus kormánnyal szemben kínál alternatívát.
Az említett londoni szeminárium a kelet-európai kortárs művészetek helyzetét vizsgálta. Olga Malá, a prágai City Gallery kurátora a cseh szcénáról számolt be, Matei Bejenaru az Iasi biennálé keletkezéstörténetét vázolta fel, Leszkowitcz és Tomas Kitlinski pedig néhány kurátori munkájukon keresztül szembesítették az angol közönséget Lengyelország sajátos helyzetével és kulturális csataterével.
A szöveg az Erste Bank Csoport támogatásával működő tranzit.hu kortárs művészeti kezdeményezés felkérésére készült.
További tranzit cikekk
Interjú a Műcsarnokban megrendezett Kempelen Farkas kiállítás kurátoraival
