Hechs László – Amint arról a Hetek is beszámolt (Kiűzetés az unióból. Hetek, 2007. március 30.), a római szerződés aláírásának 50. évfordulóján kiadott közös nyilatkozatból is kimaradt a zsidó-keresztény gyökerekre való hivatkozás, nemcsak a már korábban elvetélt uniós alkotmányból. „Európa a közös jövőnk” – olvashatjuk a deklarációban. De milyen lesz ez a közös jövő?
A közös nyilatkozat békéről, egyenlőségről, diszkriminációmentes világról, az éhség és a betegség elleni harcról, nyelvek, kultúrák sokszínűségéről szól. Mindezek szép és követendő ideálok, amelyekről nem szabad lemondani. Ám mi az, ami Európát tényleg közösséggé forrasztja majd össze? Mi az a közös platform, amely a méltó európai jövő záloga lehet? Mi Európa identitása, ha a zsidó-keresztény gyökereit nem hajlandó vállalni?
Európa szekuláris államai, közülük elsősorban Franciaország ellenezte, hogy a nyilatkozatba a kereszténységre való utalás bekerüljön. A zsidó gyökerek megemlítése pedig az arab-iszlám országok érzékenységét sértette volna. Márpedig Európa a hetvenes évektől kezdve testvéri kapcsolatokat ápol az arab világgal. Az 1981-es velencei nyilatkozatban az Európai Közösség az Arab Liga minden követelését elfogadta, és az arab-izraeli konfliktusban egyértelműen palesztin- és iszlámpárti álláspontot foglalt el. Ez a helyzet azóta is változatlan.
A zsidó-keresztény gyökerekre való utalás hiánya azonban csak a jéghegy csúcsa. Bekerülése nem oldotta volna meg Európa súlyos gondjait, de legalább jelezte volna a változtatás szándékát. A kontinens mindössze 7 százaléka Földünk területének, ám az 1450-1950 közötti fél évezredben a világtörténelem irányító motorja volt, és megteremtette a tudomány, a technika és a modernitás világát. E korszakot a második világháború és a holokauszt szörnyűségei zárták le. Európa vezető szerepét elvesztette, de mind gazdasági, mind politikai és szellemi értelemben létfontosságú maradt. Hogy az is maradhasson, vissza kell találnia eredeti identitásához, a zsidó-keresztény gyökerekhez. A kilátások azonban jelenleg nem túl biztatóak.
Európa a század végére muszlimmá, az arab nyugat, a Mahgreb részévé válik – nyilatkozta Bernard Lewis neves Közel-Kelet-szakértő még 2004-ben a Die Weltnek. „Európa egyre inkább az iszlám tartományává, gyarmatává válik” – írta utolsó könyvében Oriana Fallaci olasz írónő. Az izraeli történésznő, Bat Ye or pedig egyenesen Eurábiáról beszél, amelyet a kontinens muszlimmá válásához vezető átmenetnek tekint. Mark Steyn Amerika egyedül, az általunk ismert világ vége című könyvében még tovább megy és kijelenti: Európa sok vagy talán legtöbb országa még a mi életünkben el fog tűnni. Basszám Tibi, a Németországban élő szíriai arab történész szerint a kérdés nem az, hogy Európa muszlimmá válik-e vagy sem, hanem az, hogy kialakul-e az európai viszonyokhoz igazodó mérsékelt euroiszlám, vagy pedig a sariaalapú fundamentalista iszlám veszi át a hatalmat a kontinensen.
A fundamentalista iszlám militáns változatának célja a sariaalapú iszlám világkalifátus megteremtése. Az iszlám dzsihád célja, hogy visszaszerezze az egykor iszlám fennhatóság alatt álló területeket. Elsősorban az, hogy a „visszatérés jogának érvényesítésével” felszámolja Izrael zsidó államát (Menekültbomba. Hetek, 2007. április 6.), valamint kiűzze a nyugati „kereszteseket” Afganisztánból, Irakból és Szaúd-Arábiából.
A dzsihád egyértelműen fizikai erőszakot jelent. Európa is természetesen célpont. „Azt akarom, hogy Nagy-Britannia iszlám állammá váljon. Azt akarom, hogy a Downing Street 10-en az iszlám zászlaja lobogjon” – nyilatkozta az azóta Libanonba szökött Omár Bakri Mohamed sejk. „Hamarosan átvesszük a hatalmat ebben az országban. Akik ma bírálnak bennünket, ezt rövidesen sajnálni fogják. Bennünket kell majd szolgálniuk. Készüljenek fel, mert az óra közeleg” – jósolja egy belga imám. (folytatás)
